Visszaeső megtévesztők

Hiába bünteti sorra a versenyhivatal a rákbetegeket megtévesztő étrend-kiegészítők és tápszerek forgalmazóit, hiába indít vizsgálatot a gyanús kezelések alkalmazói ellen, hiába ad ki sorra közleményeket, címlapos haláleset kell ahhoz, hogy észrevegyük: valami nagyon nincs rendben ezen a területen. A bírságoknak sincs visszatartó erejük.

Híres embernek, Bajor Imrének kellett meghalnia augusztusban ahhoz, hogy a daganatos betegeket megtévesztő kuruzslókra, a hirdetésekkel trükköző cégekre irányuljon a figyelem. Ezt leszámítva nem kapnak nagy hírverést az ilyen esetek, ezzel is csak a színész halálát követően foglalkozott érdemben a sajtó, pedig a Gazdasági Versenyhivatal már júliusban eljárást indított a színészt is kezelő Vargha Metodika Tudományos Intézet ellen. Ennek oka szakszerűen fogalmazva az volt, hogy a cég valószínűleg megsértette a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmát. A szakzsargon azt jelenti, hogy a hatóság gyanúja szerint a cég megtévesztő módon népszerűsítette kezelését a páciensek körében. Gyógyhatást tulajdonított neki, holott bizonyítéka nem volt rá.

Korántsem egyedi esetről van szó, a versenyhivatalnak évről évre eljárást kell indítania a hasonló módszerekkel élő, főképp rákbetegekre hajtó cégek ellen. Áprilisban például 21 millió forintra büntették a gyógygombás termékekkel foglalkozó Max-Immun Rák- és Immunkutató Kft.-t. E cégnek nem ez az első ilyen ügye, 2008-ban már megbírságolták hasonló okból egymillióra, majd két évvel később nyolcmillióra. Visszatérő „ügyfele” a hivatalnak az Avemar is. Júliusban két céget is megbüntettek egy-, illetve valamivel több, mint kétmillió forintra amiatt, mert gyógyhatást tulajdonítottak a gyógyászati célra szánt tápszernek. Közülük az egyik már 2008-ban is csúsztatott hirdetéseiben, akkor 18 millió forintot kellett fizetnie a hatóság kasszájába. A mostani enyhébb bírság kiszabásánál a hatóság figyelembe vette, hogy a cég, ha nem is teljes mértékben, kiiktatta korábbi hibáit.

Augusztusban a Dr. Fachet Egészségügyi és Szolgáltató Kft. ellen indított eljárást a versenyhivatal, mert a cég valószínűsíthetően megalapozatlanul tulajdonított gyógyhatást élelmiszer-ipari termékeinek. Szintén ebben az évben, ám már korábban kezdődött vizsgálat amiatt, mert más cégek a Culevit tápszereit hirdették gyógyhatásúként, de gyanúba keveredtek már olyan cégek is, amelyek csökkentett deutériumtartalmú vizeik hirdetésében állítottak nagy eséllyel valótlanságot. Bár ezek az eljárások még nem zárultak le, a vizeket forgalmazó egyik céget csúsztatás miatt már 2008-ban megbírságolták ötmillióra. Nem mintha számítana ez az olyan vállalkozásnak, amely évente 700 milliós árbevételt könyvel el. A sokak által alacsonynak tartott büntetések oka a jogszabályokban keresendő.

– A versenytörvény szerint a bírságolás összege nem haladhatja meg a kiszabást megelőző év nettó árbevételének tíz százalékát – mondja Gondolovics Katalin versenyhivatali szóvivő. A hatóság figyelembe veszi a cégek „marketingbüdzséjét”, azon belül viszont kizárólag a jogsértő reklámokhoz kötődő költségeket nézi. Így például azt, mennyibe került a megtévesztő szórólapok nyomtatása és terjesztése, az újsághirdetések, tévéreklámok megjelentetése, sugárzása. A bírságot a hatóság valamelyest emelheti arra hivatkozva is, hogy az ilyen szereket vásároló betegek sérülékeny „fogyasztók”, könnyen befolyásolhatók. Ugyancsak figyelembe veheti, ha a reklámokat széles körben, esetleg hosszabb ideig terjesztették, miattuk pedig a páciensek többet vásároltak a termékekből. Számíthat az is, ha a cégek „visszaeső megtévesztők”.

Ez azonban aligha változtat azon, hogy a büntetések alapját adó „marketingköltség” a valóságban jóval magasabb lehet, mint ami bizonyítható. Ennek oka az, hogy aligha mérhető föl pontosan annak az ára, ha valaki látszólag önszántából, azaz fizetség nélkül – ám valójában megbízásból – számol be a termékeknek köszönhető „csodálatos gyógyulásáról”. Ugyancsak nem számszerűsíthető a suttogó propaganda értéke. A véleményét mindenki szabadon elmondhatja, valóságtartalmát a hatóság nem vizsgálhatja.

Mivel a daganatos betegekre fókuszáló cégek hirdetéseikben rendszeresen szabálytalankodnak, fölmerül a kérdés: nem lenne-e indokolt olyan jogszabály-módosítás, amely lehetővé teszi a büntetési tételek emelését, súlyosabb szankciók alkalmazását. Megkérdeztük erről az Emberi Erőforrások Minisztériumát, mivel hozzá tartozik az egészségügyért felelős államtitkárság. A tárcától meglepő válasz érkezett: a tavaly módosított büntető törvénykönyv értelmében ma már illegális gyógyszerforgalmazásnak minősül, így akár három év szabadságvesztéssel is büntethető cselekménynek számít, ha valaki olyan étrend-kiegészítőt vagy tápszert árul, amelyen gyógyhatás van feltüntetve.

Viszont ha az állítás nem szerepel magán a terméken, pusztán az értékesítés során hangzik el, illetve a hirdetésekben látható, hallható vagy olvasható, már szó sincs bűncselekményről, így nem alkalmazható a szankció. Ezért nagyon fontos, hogy az ilyen termékek vevői kellő körültekintéssel járjanak el. Ez azonban csekély vigasz azoknak a megtévesztett betegeknek, akik a gyógyulásban bízva költenek tíz- vagy százezreket, esetenként milliókat olyan készítményekre, amelyek hamisan ígérnek gyógyulást.

A daganatos betegek által használt kiegészítő szerek alkalmazása nem feltétlenül okoz gondot, feltéve, hogy erről az érintettek kikérik orvosuk véleményét. Probléma akkor van, ha ezt nem teszik meg, és feltételezett gyógyító erejükben bízva intenek búcsút az amúgy hatékony onkológiai terápiának. Telekes András onkológus, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház osztályvezető főorvosa ezt azzal érzékelteti, hogy konkrétan kimondja: ami a kórház falain kívül van, azért van ott, mert nincs egyértelmű bizonyíték a hatásosságára. Ha lenne, akkor a kórház falain belül használnák a készítményt.

Persze a bizonyíték hiánya nem jelenti azt, hogy az ilyen készítmények biztosan hatástalanok, pusztán azt, hogy senki nem végezte el azokat a klinikai vizsgálatokat, amelyek igazolnák, hogy segítséget jelentenek. A gyógyulás reményével kecsegtető ígéret természetesen sokat jelent egy olyan daganatos betegnek, akinek az orvosok a hagyományos terápia mellett sem tudnak biztos gyógyulást garantálni. Százszázalékos hatékonyságú onkológiai kezelés ugyanis nem létezik, ám ha egy gyógyszer a klinikai teszteken minden második beteget meggyógyított, akkor elvárható, hogy ez a valóságban is így legyen. Most folynak azok a vizsgálatok, amelyek lehetővé teszik annak meghatározását, hogy az adott terápia kinél lesz hatásos és kinél nem.

A gyógyszerekkel ellentétben a „gyógyszer látszatát keltő” étrend-kiegészítők hatékonyságáról általában nincs semmilyen klinikai adat. Egyes készítményeknél ugyan hivatkoznak állatkísérleti eredményekre, ám ezeket emberre nem lehet vonatkoztatni.

– Ez súlyos csúsztatás lenne, méghozzá azért, mert az amerikai gyógyszerügynökség adatai egyértelműen rámutatnak, hogy száz olyan anyagból, amely hatásosnak bizonyult a sejttenyészetes vizsgálatoknál és állatkísérleteknél, mindössze három–nyolc lesz hatékony embernél is. A többi vagy toxikus ránk nézve, vagy semmilyen hatása nem lesz. Emiatt nem lehet hatóanyagokat egér- vagy patkánykísérletek alapján embereknek javasolni – hangsúlyozza Telekes doktor.

A magyar jogszabályok szerint a természetgyógyász csakis a kezelőorvossal együtt, vele egyeztetve tevékenykedhetne. Az tehát jogszabálysértés, amikor a beteget lebeszélik a kemoterápiáról, és rábeszélik mondjuk a talpmasszázsra vagy különféle „csodaszerekre”. Telekes doktor is találkozott olyan kuruzslókkal, akik a kemoterápia káros voltát hangoztatva ajánlottak „természetes” – ámde hatástalan – készítményt a betegeknek. Az ilyen eseteknél a doktorok tehetetlenek: elmondhatják a véleményüket, megpróbálhatják meggyőzni a pácienst, de ha ő máshoz ragaszkodik, nem kezelhetik akarata ellenére.

A főorvos éveken keresztül gyűjtött adatokat arról, mi vitte rá a betegeket, hogy ne az orvosok tanácsát fogadják el, hanem a sarlatánokét. Mint mondja, annyi esettel találkozott, hogy egy könyvre is elegendő. Az egyik szomorú történet egy emlődaganatos hölgyről szólt, akinek a tumora hatalmasra nőtt, kifekélyesedése miatt már a bordaalapot is látni lehetett. A pácienst természetgyógyász kezelte, amikor végre orvoshoz került, állapotát fotókkal is megörökítették.

Amikor megkérdezték, miért halogatta az onkológus felkeresését, azt felelte: azért, mert a természetgyógyász azt mondta neki, „minél nagyobb luk van a mellében, annál jobban tisztul a betegsége”. Telekes doktor szerint az ilyen tragédiák azzal előzhetők meg, hogy az orvosok partnerként kezelik a pácienseket, nem pedig kioktatják őket. Osztályukon például foglalkoznak a szórólapokkal is, válaszolnak a velük kapcsolatos kérdésekre. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, ha ezt elmulasztják, a páciensek többet nem is kérdeznek, csak teszik, amit jónak látnak, amiről mások meggyőzik őket.

Nem tudni, hogy hazánkban az onkológiai betegek hány százaléka szed étrend-kiegészítőt vagy tápszert, sokan még orvosuknak sem árulják el. (A nemzetközi felmérések szerint a pácienseknek hozzávetőleg 80 százaléka fogyaszt ilyen terméket.) Az, hogy az orvos erről nem feltétlenül tud, ugyanis ezek esetenként hatástalanítják az onkológiai gyógyszereket, fokozzák azok toxicitását. Vannak például olyan kemoterápiás szerek, amelyek úgy hatnak, hogy szabad gyököket generálnak. Ha ezek alkalmazása mellett a betegek nagy dózisban szednek antioxidánsokat – például A-, C- vagy E-vitamint –, akkor gyakorlatilag gyengítik ezek hatását.

Csupor Dezső farmakognóziai szakgyógyszerész, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerész-tudományi Karának adjunktusa a B17-vitamint is említi, amelynek alkalmazása nem kérdés, hogy ártalmas. Ebből a vegyületből a szervezetben hidrogén-cianid képződik, amely a módszer alkalmazói szerint jobban mérgezi a daganatos sejteket, mint az egészségeseket. Azaz, ha jól állítják be a dózist, a daganat elpusztul, de az ember túléli. Ez viszont nincs így: ha sikerül olyan dózist elérni, amely végzetes a daganatos sejtekre nézve, akkor attól a beteg is meghal, ha meg nem, a daganat is megmarad. A gyógyszerész ismeretei szerint itthon még senki sem halt bele túladagolásba, viszont e módszer miatt már sok embernek lett könnyebb a pénztárcája több százezer forinttal úgy, hogy nem gyógyult meg.

A daganatos betegek körében „divatos” a lúgosítás módszere is. Ez enyhébb esetben csak annyit jelent, hogy az érintettek sok zöldséget és gyümölcsöt esznek, amiből bajuk nem lehet, de hasznuk sem. Ugyanis senki sem bizonyította be, hogy a lúgosítás segíti a tumorok legyőzését. Van viszont, aki drasztikusabb módszert alkalmaz, például szódabikarbóna-infúziót adat be magának.

– Ezt a módszert egy olasz orvos kezdte alkalmazni, kiindulási alapja pedig az volt, hogy lúgos közegben kevésbé tudnak szaporodni a daganatos sejtek. Ennek van minimális elméleti háttere, méghozzá az, hogy bizonyos daganatos sejtek valóban „jobban érzik magukat” savas miliőben, lúgos közegben kevésbé szaporodnak. Az ugyanakkor mérgezést okoz, ha ezt a lúgos közeget a szervezetben akarjuk létrehozni – magyarázza Csupor. Hozzáteszi, hogy az olasz orvosnak voltak olyan betegei is, akik belehaltak a terápiába, emiatt Itáliában büntetőeljárás folyik ellene emberölés vádjával.

Hazánkban ilyesmire nincs példa, sokak szerint azért, mert ha a betegek meghalnak, már értelemszerűen nem perelnek, a rokonokat leköti a gyász, a szakmabeliekben és a hatóságokban pedig van egyfajta szemérmesség. Jól mutatja ezt az, hogy például a Vargha-intézet is közvetlenül a Semmelweis Egyetem mellett, kórházak között van, már korábban is rengetegen tudták róla, miként működik, mégsem jelentette föl senki a rendelőt.