Boross Péter beszédében hangsúlyozta: a hősi áldozatok, amelyeket a szabadságért hozott a nemzet, kötelezi az utókort, hogy lásson világosan napjainkban is. E nemzet történelme úgy folytatódhat, e nemzet úgy tarthatja meg önmagát, ha „tudati világában elmélyül mindaz, ami érték, ami fontos, és az a parancs, hogy a haza minden előtt” – fogalmazott.
A volt miniszterelnök felidézte: 1956. október 25-én nem volt tele a tér, gyülekezni kezdtek a fiatalok, „kezdődött valami”. A hatalom azt hitte, hogy „október 23-ával letudja a történteket”, de a nemzet többet akart, folytatni akarta, és azzal az önbizalommal jöttek sokan – és jöttek volna még többen – a térre, amelyet „a 23-i este pumpált bele a lelkekbe” – mondta. Kiemelte: a hatalom megrettent, úgy gondolta, veszélyben van, ezért megfélemlítésre van szükség, és eldördült a sortűz.
A tér kiürült, halottak és sebesültek maradtak hátra, de a nemzet nem rettent meg, hanem dühbe gurult, felháborodott, és a folyamatok felgyorsultak. Ez a düh tette 1956-ot igazán 1956-tá – mutatott rá.
Arra is kitért, hogy a magyar történelemben nem először fordult elő ilyen, a 20. században „nem először lőtt baloldali hatalom” az emberekre: 1919-ben Dunapatajon, Kalocsán és Szolnokon mintegy 600 embert mészároltak le. Nem szabad elfelejteni, hogy „ez a gonosz hatalom mire képes, ha veszélyben érzi magát” – hangoztatta.
Hozzáfűzte: nagy erők dolgoznak azon, hogy felejtsünk, de nem tehetjük, mert egy nép, amely mindig merített a múltjából, ezt a tapasztalatot nem hagyhatja figyelmen kívül.
Boross Péter azt mondta: ezekben a napokban, amikor a „bátrak dicsőségét ünnepeljük, voltak, akik itthon és külhonban valami mást terjesztettek rólunk, amit nemzeti ünnepünk környékén” terjeszteni szabadna. Ez a mi szent ünnepeink meggyalázásának tekinthető, és akik ezeket a napokat a nemzet és a magyarság elleni támadásra használják fel, nem tanulnak a történelemből, de erőtartalékaik nem jelentéktelenek.
A korábbi kormányfő üdvözölte, hogy a Kossuth tér „visszavarázsolódott" olyanná, mint amilyen korábban volt, és ez meglátása szerint azt az érzést keltheti, hogy „csak intermezzo volt az a hat évtized, amikor más szellem" uralkodott itt. Úgy látja, nagy gondossággal készült el „a korábbinál méltóbb" emlékhely, ahol nem csak fejet lehet hajtani az áldozatok előtt, hiszen a helyet körülveszi az 1956. október 23. után történtek légköre – mondta. Hozzátette: csak hálával lehet gondolni azokra, akik létrehozták az emlékhelyet.
Az ünnepség végén Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Boross Péter megkoszorúzta az emlékhelyet.
Az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűz áldozatainak emlékhelyét egy egykori szellőző alagútban alakították ki, a tér déli részén, bejárata a Rákóczi-szobor és az Országház közötti sétaúton található.
Az emlékhely a Kossuth tér rekonstrukciójának részeként készült el. A kiállításon látható a sortűz áldozatainak Makovecz Imre tervei alapján készült jelképes síremléke, amely eddig a tér felszínén volt, és azért került ide, mert a Kossuth teret az 1956 előtti állapotnak megfelelően alakították át. Látható jelenleg egy eredeti, 1956-os lyukas zászló is, amely a Corvin közből Ausztráliába került, ahonnan emigránsok hozták vissza. Az emlékhelyen 300 sírlap jelképezi a sortűz áldozatait, ezek közül 71-en olvasható név.
