Kereszt a rács mögött

Isten keresése garancia lehet a bűn útjáról való letérésre. Budapesti börtönriport.

– Ki nem büntet? Az egyház. Teret kell adni a börtönben a jó megoldásoknak. A jóvátétel egyenlő a lelki megelégedéssel, amelynek során szembe kell nézni önmagunkkal – fejti ki, s hozzáteszi: a fogvatartottak hitét gondozni kell, döntésüket erősíteni a szabadulást követően is: ha a rab kilép a kapun, bizonyítania kell, az élet a vizsga. Sokan megkeresik kint, ilyen esetben felhívja a lakhely szerinti lelkészt, hogy fogadja a szabadulót. Molnár István munkája olyan sikeres, hogy sok volt elítélt szülőföldjére visszatérve lelki vezetővé vált; többen közülük ma presbiterek gyülekezetükben. Már nem mennek el lopni, helyette elfogadják, hogy Isten adjon nekik lehetőséget.

Az istentisztelet végén vagy nyolcan fogják körbe a lelkészt, sokáig beszélgetnek vele.

– Mielőtt börtönbe került, hitt Istenben? – szegezzük a nem titkoltan provokatív kérdést Varga András Tibornak, aki emberölésért tölti büntetését.

– Hittem, de nem biztos, hogy jó úton jártam. Az gondoltam, az a hit, ha elmegyek a templomba. A rács mögött döbbentem rá, nem vallásosnak kell lenni, hanem Istenben igazán hinni. Engedtem a gonosznak, de Isten előtt letettem a bűnöm, s tudom, hogy megbocsátott nekem. Így hiába vagyok bezárva, a lelkem szabaddá vált – fogalmaz az elítélt. Már rég elveszett volna Isten nélkül, teszi hozzá, ezért ha szabadul, egy szeretetszolgálatnál dolgozna, hogy az Úrnak vissza tudjon adni abból, amit kapott. Örülne, ha a körletében csak Istent keresők lennének. Hogy vágya nem utópia, arra később még visszatérünk.

Kovács Péter vesztegetésért ül, szerinte a nevelésnek az istentisztelet fontos része, az ajtó mindenki számára nyitva áll; Isten szeret minket, és rajtunk múlik, hogyan bánunk a tőle kapott szabad akarattal.

– Találkoztam kemény bűnözővel, aki megtért, nem lehet vitás, hogy a vallás a leghatékonyabb nevelési eszköz a börtönön belül. A missziós tevékenység nagyon sokaknak segít, letérítik az embereket a bűn útjáról – véli.

– Az ördög akarta, hogy bekerüljek, itt viszont megismertem Istent, akivel betöltekezhetünk társaimmal együtt – mondja a bankrablásért ülő Mészáros László. Ördög alatt a kihívást, a csábítást, a pénzt érti. A börtönben elhitte, létezik Isten, miután a rácsokon belül bőven kapnak időt a rabok a gondolkodásra. Korábban nem került Biblia a kezébe, a Kozma utcában erre is sor került. A férfi nem érzi magát vesztesnek, mert a börtönben új életre kapott lehetőséget, még ha ez a kívülállónak furcsán hangzik is. Az itteni hívek sok lelki próbán átmennek, új dolgokat tapasztalnak meg, míg megszilárdul a kép.

– Nem elég hinni, követni kell Isten utasításait, mert a Biblia nagy bölcsességet nyújt, számomra ez a nagy tanulság. Elfogadtam Istent, az Úrra bízom, mi lesz velem, ha szabadulok; családot, szeretetet, boldogulást remélek – zárja a beszélgetést Mészáros László.

Az első emeletre lépcsőzünk Kalocsán, ahol egy ajtó feletti feszület jelzi, megérkeztünk a kápolnához. Bent Mészáros István atya vár bennünket, a katolikus pap a börtön melletti templom lelkésze. A nemrégiben kifestett börtönkápolnát a Szent Keresztről nevezték el, az emberi szenvedés, a fájdalom itt hatványozottan jelentkezik. A falakon szintén Jézus keresztútjának stációi láthatók, az ablakszemeket üvegmozaik, a helyiséget stukkók díszíti, a megvilágítás meghitt, a teremben fa padsorokat helyeztek el. A pap ministránsa, sekrestyése nagy ítéletes rab, ők takarítják a helyiséget.

Megtudjuk: a misét látogatók között akad, aki egyszerűen csak nem akar a zárkában ülni, és olyan is, aki az összes bejáró felekezetet felkeresi, mert csomagot remél (és kap). A pap tapasztalata szerint azokkal van a legtöbb baj, akik kis ítéletesek, és nem dolgoznak valamilyen oknál fogva. Mészáros István ha észreveszi, hogy valaki csak csencselni, találkozni jön, szankciót alkalmaz: az illetőt eltiltja a közösségi vallási programoktól, és csak egyénileg igényelheti a szolgálatot. Így a helyiségbe valóban csak azok jönnek, akik töltődni akarnak Isten igéjével.

– Be kell vésődnie minden elítélt agyába, hogy a kápolna szent hely – szögezi le.

2009 óta jár a börtönbe, tapasztalatból mondja, hogy hitetlen rab nincs a bv-intézeten belül, szerinte akinek egy kis sütnivalója van, kapaszkodik a Jóistenbe, elítélt elítéltben ugyanis nem bízhat meg. Van persze, aki tagad, és nem bán meg semmit. Akad azért, aki igazán megbánja, sőt, meg is gyónja a bűncselekményt. Gyónni a pap levelesládájába elhelyezett kérelem alapján lehet, maga a gyónás négyszemközt történik, ám ilyenkor is két kamera pásztázza a kápolnát. Mészáros István soha nem félt, nem kért felügyeletet a vallási foglalkozásokra.

Hogy ki miért ül, a pap sosem firtatja, egy a lényeg számára, hogy a jogerős ítéletet, amit Isten és ember előtt mértek a rabra, az illető kitöltse, és győzze le önmagát, adjon elégtételt, bánja meg tettét, amiért idekerült.

– Az életfogytiglanra ítéltek esetében fontos, hogy megtalálják a büntetés értelmét, fogadják el, ajánlják föl másért, mondjuk egy családtagjuk üdvéért a büntetésüket, ezzel lényegében megszentelik a bent töltött időt, értelmet adnak neki. Ezt elérni a lelkészi szolgálat lényege – vall filozófiájáról Mészáros István.

Az atya ad a hagyományokra is, kizárólag kalocsai mintás miseruhát, stólát visel, ebben jár például a zárkákat megáldani. „Távozzék innen a gonosz lélek minden ártó hatása, lakjanak itt a békesség angyalai az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” – hangzik el, majd egy tábori szenteltvíztartóból a hintővel megáldja a zárkát, ahol Vadász Évával beszélünk.

Életellenes bűncselekményért ül, tíz évet kapott. A rács mögött nyert hitet, még a percre is emlékszik. Azt mondja, egy csoda volt, amikor az előzetesben egy fegyőr Istenről beszélt neki.

– A második találkozás során éreztem, hogy a sötétség helyébe a remény lép, attól kezdve az Úr velem van, fogja a kezem – emlékszik a nő. Azóta sokat változott, már nem ugyanaz az ember, aki a börtönbe került. Úgy véli, van egy út, amelyről mellékutak ágaznak le, elkövetünk kisebb-nagyobb bűnöket, amikor ezekre az utakra tévedünk. Szerinte sokan gondolják úgy, ha leülték a büntetést, azzal mentesülnek, de a nőnek ma is lelkifurdalása van tette miatt, mert elvette egy ember életét. Segít neki a feldolgozásban, a tervezésben a hit.

– Isten nélkül az ujjunkat sem tudnánk megmozdítani. A börtön iszonyat kemény iskola, Isten nélkül nem éltem volna túl – foghalmaz Vadász Éva. Ha szabadul, szeretetben akar élni, mindennap úgy, mintha az lenne az utolsó nap az életében.

A rács mögötti hitéletről szóló riport nem lehet teljes a Váci Fegyház és Börtönben zajló munka bemutatása nélkül. A nyolcvanas években Csuka Tamásné református lelkész gyakran haladt el férjével a börtön rideg fala mellett, akkor gondoltak rá először, hogy szolgálatot teljesítsenek a falon túl. Ez azonban akkor még hiú ábránd maradt, a kommunista vezetéstől furcsa iránymutatást kaptak: kövessenek el valami törvénybe ütközőt, leültetik őket, s akkor úgy terjesztik az igét, ahogy kedvük tartja.

A rendszerváltoztatás után már nem volt akadálya a szolgálatnak, Csuka Tamásné először misszionáriusként járt be, kétezertől folyamatosan az intézményben dolgozik. Vallja, a börtön minden jóakarat ellenére sem változtatja meg az embereket, de ha megtérnek, egyenesbe kerül az életük, csak hagyniuk kell magukban Istent munkálkodni.

– A legtöbben kamu hívőként kezdik, de nagy részük később valóban megmarad; akadt, aki elsírta magát az első éneklés alkalmával. Azt szoktam nekik mondani: a Biblia a használati utasítás.

Szavait erősíti a mellette álló rab, Pápai Tamás, akinek Bibliáján az áll: GPS.

A református lelkész több lelket megmentett áldozatos munkájával, pályája során még egy kínai buddhistát is keresztény hitre térített. A lelkésznő azt mondja, Isten nem statisztikára dolgozik, de azért néhány számot fejből is tud: az utóbbi hat évben 34-en szabadultak az APAC-os körletekből, akik közül mindössze hárman lettek visszaesők. Hogy mi az APAC? Különleges körlet, olyan, amelyről a riport elején az egyik rab álmodozott. A kifejezés angol mozaikszó, amely egy módszert takar. Először egy brazil börtönben alkalmazták, amelyet a katolikus egyház átvett. Mottójuk annyi volt csupán: A szeretet nem luxus.

Meglátogatunk egy ilyen zárkát. A falon feszület függ, a sivár börtönfalat Biblia-idézetek, festmények díszítik. A rabok különleges engedéllyel akváriumot és virágot is tarthatnak – kiérdemelték a magatartásukkal. Az átlagnál több könyvet őrizhetnek polcaikon, a bútordarab szintén engedélyköteles. Itt nem találni a más körletekben megszokott pornóújságot. A rabok esténként együtt imádkoznak és énekelnek. A hit által mélyebben át tudják élni, képesek magyarázni az Igét, egymást is segítik.

A balmazújvárosi Győrfi Gábor egy több ezer oldalas Biblia-magyarázó könyvet olvas már négy hónapja. Azt mondja, fontos a teológiai útmutatás, mert így nyer számukra értelmet igazán a könyvek könyve. Az APAC-körlet miatt olykor irigység tör ki a többi fogvatartottból, mondja, hiszen nekik havonta négyórányi beszélő jár, körletükben szőnyegeket fektethettek le, ám a férfi szerint nem ez a lényeg, hanem az, hogy az Úrral járjanak.

Az adócsalásért három éve ülő elítélt úgy gondolja, most jött rá, hogy az Úr mindig vele volt, csak nem vette észre. Erre szerinte bizonyíték is van: mialatt már jogerős büntetését töltötte, egy másik ügyben is megvádolták. A tárgyaláson őszintén feltárta a múltat, nem akart hazudni, és azt kérte az utolsó szó jogán, hogy imádkozhasson. Elismerte bűneit, amelyeket letett Isten előtt. Megható volt számára a pillanat, és örült a lelke annak, hogy olyan emberek előtt tehette mindezt, akik még nem tértek meg, de cselekedete láthatóan hatással volt rájuk.

És akkor térjünk vissza Pápai Tamáshoz, aki Istent dicsérő szövegeket ír modern dalokra. Erre belső indíttatása miatt azért van szükség, mert a fiatalok fogékonyabbak az ismert slágerekre, mint a régi vallási énekekre. Ilyen például Caramel Mennem kell, Avicii Wake Me Up vagy Bruno Mars Billionaire című dala (utóbbit külső bűnmegelőzési órákon is éneklik a fiataloknak), de az ismert slágert, Bill Withers Ain’t No Sunshine-átiratát is elénekli a kedvünkért. Nem volt kérdéses, hogy a nemrégiben indult börtönrádiónak ő legyen-e az egyik főszerkesztője.