Horváthné Fekszi Márta: De mi közünk hozzá?

A másodrendű vádlott szerint tarthatatlan volt a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet épületének helyzete.

Fekszi Márta – aki vádlott-társaihoz hasonlóan tagadja bűnösségét – elmondta: a magyar államnak számos kihasználatlan, leromló ingatlana volt, köztük a nagyméretű moszkvai külügyi épületek. Ezekből a vádbeli, 2005 és 2008 közötti időszakban három is volt: a nagykövetség, a magyar kulturális intézet és a kereskedelmi kirendeltség, utóbbi értékesítéséről a racionalizálás keretében született döntés.

Az ingatlan helyzete különösen azért volt tarthatatlan, mert a diplomácia szabályainak, a nemzetközi jognak ellentmondóan szálloda, étterem, gépkocsiszerviz, autómosó működött, és magáncégek béreltek benne helyiségeket. Ezekkel kapcsolatban „diplomáciai fedésben” bankszámlák is voltak, amelyek miatt a vádlott akkoriban államtitkárként feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen, ám az az ügy – mondta – elhalt.

A telek, amelyen az épület állt – az egykori szocialista országok külügyi ingatlanainál szokásos gyakorlat szerint – a fogadó ország tulajdonában volt. A magyar fél tett lépéseket a föld tulajdonának megszerzéséért, hogy aztán az ingatlant magasabb áron lehessen értékesíteni, ám ez nem járt sikerrel, mert az orosz állam nem akart ezzel a maga számára kedvezőtlen precedenst teremteni. Az épület egyébként Moszkva egyik frekventált részén van, alig fél kilométerre a kormány központi épületétől – ismertette a volt államtitkár.

A vádlott megjegyezte, számára teljesen érthetetlen az a hisztéria, amely a magyar eladási ár és az ingatlan nem sokkal későbbi, jóval magasabb árú továbbértékesítésével kapcsolatban keletkezett. Magyarország ugyanis még úgy adta el az ingatlant, hogy nem volt a tulajdonában a telek, amelyen az épület állt. Ugyanakkor azt is megjegyezte: nem véletlen, hogy Oroszországban büntetőeljárás indult. „De mi közünk hozzá?” – tette fel a kérdést.

Az orosz fél azt is meghatározta, hogy egyáltalán kinek adható el az épület: orosz magán- vagy jogi személynek, illetve általuk birtokolt offshore cégnek, ezért nem lehetett nyílt pályázatot kiírni. Magyarországon pedig a nemzeti vagyonkezelővel kellett egyeztetnie a külügynek – magyarázta Fekszi Márta, kiemelve: a Külügyminisztérium nem volt döntési helyzetben az adásvételt, így különösen az eladási árat és a vevő kiválasztását illetően.

A volt államtitkár azt mondta, nem tudott az adásvételi szerződés aláírásáról, amikor pedig átutalták az állítólagos előleget, akkor úgy gondolta, hogy az nem szabályos, vissza kell küldeni.

Arra a bírói kérdésre, mi lehet az oka annak, hogy a vagyonkezelő és a külügy között feszültség érzékelhető az ingatlanügylet kezelésében, a vádlott közölte: magánvéleménye szerint a vagyonkezelőnél azt érezhették, hogy a külügy az egészet elszúrta, és nekik kell helyrehozniuk.

Védői kérdésre, hogy tapasztalt-e valami szokatlant az ingatlanügylettel kapcsolatos, a külügy és a vagyonkezelő közötti egyeztetéseken, a volt államtitkár megjegyezte: azt furcsállotta, hogy mikor megkérdezte, mi történt Moszkvában, azt mondták neki, hogy nem tartozik rá.

A vádlott emlékeztetett arra, hogy korábban az ügyészség is megállapította: ha lehettek is szabálytalanságok, bűncselekmény, közérdeksérelem nem történt. Fekszi Márta hangsúlyozta: mindent törvényesen, tisztességesen csinált. Elmondta, hogy csaknem négy évtizedig dolgozott külügyi területen, magyar és osztrák állami kitüntetéseket kapott, ugyanakkor nem válaszolt a jelenlegi munkahelyére és jövedelmére vonatkozó bírói kérdésekre.

Fekszi Márta és Székely Árpád elsőrendű vádlott, volt moszkvai nagykövet között eredménytelen szembesítés zajlott le a tárgyaláson arról, hogy Székelynek volt-e joga az adásvételi szerződés aláírására – Fekszi Márta szerint nem volt –, illetve hogy mennyire volt tájékozott az egykori államtitkár az eladás folyamatát illetően. Székely Árpád szerint tájékozott volt, egyebek között azért, mert ő számos részletet megosztott vele.

Korábban Székely Árpád is tagadta bűnösségét, és egyebek között arról beszélt, hogy az állami vezetők a feszített költségvetés miatt sürgették 2005-ben a kereskedelmi kirendeltség eladását.

Az eljárás adatai szerint az épület minimális eladási árát 19,9 millió dollárban határozta meg a magyar kormányzat, és 23,7 millió dollárért értékesítették egy moszkvai cégnek, amely nem sokkal később ennek a sokszorosáért adta tovább.

A Központi Nyomozó Főügyészség hét ember ellen emelt vádat, amelynek lényege szerint a volt moszkvai nagykövet 2008 márciusában felettesei tudta nélkül írta alá az ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló adásvételi szerződést, a vételár 23,7 millió dollár volt. Az ügyészség szerint azonban az államnak több milliárd forint meg nem térült hátránya keletkezett, a moszkvai ingatlan ugyanis egy 2008-as értékbecslés alapján több mint 108 millió dollárt ért.

Az ügyészség Székely Árpádot hűtlen kezeléssel, Horváthné Fekszi Mártát hivatalos személy által elkövetett bűnpártolással, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. korábbi vezérigazgatóját, Tátrai Miklóst és az értékesítési igazgatóját, Császy Zsoltot, valamint a cég akkori két vezető beosztású és egy beosztott munkatársát bűnpártolással és magánokirat-hamisítással vádolja.

Csütörtökön várhatóan Tátrai Miklós meghallgatásával folytatódik a büntetőper.