Orbán Viktor a Várkert Bazárban rendezett tanácskozáson tartott mintegy 70 perces beszédében a geopolitikai helyzetről, benne az ukrán válságról szólva közölte: Magyarország tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak, és „lojális lesz a szövetségeseihez”, még akkor is, ha nem ért egyet bizonyos lépésekkel. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett, Magyarország minden alkalommal elfogadta a szankciók politikájának érvényesítését, akkor is, ha szerinte ez az országnak messze nem a legkedvezőbb politika.
Összegzése szerint „Magyarországnak az a dolga, hogy lojális szövetséges legyen, de mindent megtegyen annak érdekében, hogy a geopolitikai helyzetéből fakadó gazdasági érdekeit megpróbálja megvédeni” kellő őszinteséggel és ravaszsággal.
Kijelentette: nem fog hozzájárulni olyan politikához, amely vissza akarja hozni a hidegháborút Közép-Európába, mert nem szeretné úgy befejezni az életét, ahogy elkezdte, hogy „a békés együttműködésre épülő Európa egy rövid intermezzo két hidegháborús korszak között”. „Nem akarunk semmilyen falat látni” – tette egyértelművé a miniszterelnök. Szavai szerint egyébként az, hogy Magyarországot oroszbarátnak minősítik, „szamárság”, mert „Magyarország magyarbarát”.
A gazdaságpolitika és a nemzetközi viták összefüggéséről szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy ha Magyarország gazdaságilag nem lenne sikeres, akkor a „szellemi frontokat” sem tudná tartani. Azt ugyanis reménytelennek látja, hogy „Magyarország behorpadt nemzetközi hírnevét ideológiai vitákkal ki lehessen javítani”, mert a magyar kormány számos dolgot a nyugati mainstreamtől eltérően lát.
Ezért kulcskérdésnek tartja Magyarország számára a gazdasági sikerességet, mert „a nemzetközi térben a szellemi alapállásunk miatti negatív megítéléseket csak a gazdasági sikerekkel lehet ellensúlyozni”. Ezeket a sikereket tehát meg kell védeni – magyarázta álláspontját Orbán Viktor.
A rendszerváltás utáni Magyarországról szólva a kormányfő arról beszélt, hogy az 1990 és 2010 közötti húsz év – az első polgári kormány négy évének kivételével – arról szólt, hogy kiárusították az országot, majd miután alig maradt valami a közvagyonból, hitelekből tartották fenn a jóléti állam illúzióját, aminek következtében Magyarország másodszor is „a legvidámabb barakká” vált. A „vidámságnak” azonban vége szakadt a pénzügyi válsággal – mondta.















