A kormány dolga nemcsak az, hogy emlékezzen és emlékeztessen – mondta Varga Mihály, hozzátéve: kötelessége a felelősök, a bűnösök megnevezése, az embertelen rendszer feltárása és leírása is.
A Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) a Derkovits Gyula Általános Iskola udvarán tartott rendezvényén Varga Mihály emlékeztetett: annak idején több mint 800 ezer magyart hurcoltak el kényszermunkára és száműztek a Gulag rabtelepeire. Mint mondta, a Szovjetunió lágereiben sokkal több magyart halt meg, mint a harctereken a második világháború hat éve alatt.
„Az itt elhelyezett emléktábla az igazságra, az évtizedeken át eltitkolt borzalmakra emlékezet minket, arra, hogy ezen a helyen a szovjet állambiztonság börtönében sok magyar embert kínoztak meg” – mondta a tárcavezető. Szólt arról, hogy a trianoni Magyarország területén ötven gyűjtőtábor működött, ahol a foglyok „ízelítőt” kaptak a későbbi fogság megaláztatásából. A munkatáborba deportált embereket a remény, az otthonhoz kötő emlékek, a haza, a család, a nyugodt élet utáni vágy tartotta életben – jelentette ki, hozzátéve, hogy ezeket az embereket a hazatérésük után sem a szabadság várta, hanem megbélyegzettek lettek. A politikus azt mondta, a fájdalmas emlékeket meg kell ismernünk ahhoz, hogy honfitársaink emlékét továbbvihessük, ezt a küldetést vállalta magára a Szorakész – fűzte hozzá.
Menczer Erzsébet, a Szorakész elnöke beszédében úgy fogalmazott: „az áldozat, amire ezúttal emlékezünk, a halál és a vereségek dacára is fenntartotta a nemzetet, fenntartotta Magyarországot”. Szólt arról is, hogy, a „kettős mérce használata miatt tőlünk nyugatabbra el kell magyaráznunk, hogy nemcsak a náci és a fasiszta diktatúra volt népelnyomó, kegyetlen, az embereket eszközzé lealacsonyító, hanem a kommunista is. [ ] Nem hagyjuk megismétlődni a gyalázatot.”
A katonai tiszteletadás mellett megtartott rendezvényen megjelent Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke, Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének elnöke, Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója, Petrusz Tibor, az 1945–1956 Közötti Magyar Politikai Elítéltek Közösségének elnöke, valamint Krasznay Béla, a Recski Szövetség országos elnöke. A megjelentek néma főhajtással adóztak az elhurcoltak emléke előtt.
Az Országgyűlés 2012-ben Menczer Erzsébet határozati javaslata alapján nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává azért, hogy méltóképpen emlékezzenek meg arról a mintegy 800 ezer magyarról, akiket 1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetunióba hurcoltak többéves kényszermunkára, illetve akiket a második világháború után öt-huszonöt évre száműztek a Gulag rabtelepeire a „magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján”.
