Zombor Gábor kiemelte, a legfontosabb nemzetstratégiai cél, hogy javuljon Magyarország demográfiai helyzete, ehhez kell a szükséges döntéseket és forrásokat rendelni. Ehhez kapcsolódva a népegészségügyre, a prevencióra helyeződik a hangsúly, amiben számítanak a háziorvosokra és a foglalkozás-egészségügyi ellátókra – tette hozzá. Úgy fogalmazott, a kormányzat nem egyszeri, ad hoc döntéseket szeretne hozni, ezért az egészségügy területén mindenhol életpályamodellt kíván kialakítani. Az első lépésben a háziorvosok helyzetét rendeznék jogszabályi, szervezeti átalakítással, így – reményei szerint – sikerül a fiatalokat a háziorvosi hivatás felé terelni.
A fiatal szakorvosokkal kapcsolatban megismételte, hogy az ösztöndíjrendszerbe bevonják az összes rezidenst, és be kívánják vezetni a szakorvosi minimálbért. Zombor Gábor kitért arra is: a kormány egyértelmű döntést hozott azzal, hogy szétválasztja a magán-, illetve a közellátást, aminek lényege, hogy állami intézményben nem lehet magánellátást végezni. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke a konferencián örömét fejezte ki, hogy lesz forrásbővülés az egészségügyben jövőre, példaként említette, hogy több jut a rezidensösztöndíjakra és az alapellátásra. Ezzel azonban nem lehet teljesen elégedett az ágazat, hiszen nem tudták megakadályozni a kórházadósság évről évre történő újratermelődését, és nem lát fedezetet a jövő évi béremelésre sem – tette hozzá.
Kiemelte, az úgynevezett mozgóbérek továbbra is alacsonyak, és az elmúlt években végrehajtott bérfejlesztésből a gazdasági-műszaki területen dolgozók kimaradtak. A magán- és a közfinanszírozott betegellátás kapcsán Velkey György rámutatott arra, hogy jelentős a magyar egészségügyben a magánfinanszírozott ellátások aránya. Amennyiben ezek az ellátások kikerülnek a közkórházakból, az egy tisztább helyzetet teremthet a betegek számára, ez a lépés azonban jelentős forráskieséssel járhat, ami miatt a munkatársakat is nehezebb lesz itthon tartani. A kórházszövetség elnöke emellett arra számít, hogy így rögzülhet a paraszolvencia a rendszerben.
A Figyelő című hetilap által rendezett konferencia keretében megtartották a III. egészségügyi miniszteri csúcstalálkozót, amelyen részt vett a jelenlegi államtitkár, Zombor Gábor mellett Réthelyi Miklós egykori nemzetierőforrás-miniszter, valamint Surján László, Gógl Árpád, Rácz Jenő, Horváth Ágnes és Székely Tamás szakminiszter. Az egykori tárcavezetők a magán- és a közfinanszírozás szétválasztásáról úgy foglaltak állást, hogy először a fogalmakat kell pontosan tisztázni: hol, milyen ellátásról van szó, és milyen szinten történne a szétválasztás.
Horváth Ágnes, aki a Gyurcsány-kormány minisztere volt 2007-ben, úgy vélte, ha egy állami kórház nem végezhet magánellátást, akkor jelentős bevételtől esik el. Gógl Árpád – aki az első Orbán-kormányban töltötte be a szakminiszteri tisztséget (1998–2000) – úgy vélte, alapvetően jó gondolat a két rendszer szétválasztása, azonban ehhez az kell, hogy „árában” finanszírozza az állam a közellátásokat a kórházaknak, mert ez jelenleg nincs így. Hozzátette: ha „kész” az államilag garantált rendszer, akkor lehet kiegészítő biztosításban is gondolkodni. Surján László, a rendszerváltás utáni első kabinet (Antall-kormány) népjóléti minisztere úgy látja, ha ez az intézkedés alapvetően a hálapénz kiszorítását célozza, akkor nem jó az irány, de „a külön szoba, jobb ebéd” pluszszolgáltatásért már kérhetne pénzt a kórház.
Zombor Gábor azt mondta, a cél, hogy beteg és beteg között ne lehessen különbséget tenni. Úgy fogalmazott, a magyar egészségügyi törvény liberális, sok mindent megenged, a kórházak azonban nem élnek a lehetőséggel, mert inkább a paraszolvenciát választják. Az alapellátásra vonatkozó körkérdésben Székely Tamás, a Bajnai-kormány egészségügyi miniszter úgy vélte, nem látja, hogy a kormány az akut problémát kezelné, vagyis a szakemberhiányt. Rácz Jenő, az első Gyurcsány-kormány minisztere azt mondta, az alapellátás nem integrálódik a rendszerbe sem horizontálisan, sem vertikálisan. Arra a kérdésre, hogy mi volt az a terv, amit minisztersége idején nem tudott megvalósítani, Gógl Árpád az egészségfejlesztési kutatóintézetet nevezte meg, Horváth Ágnes az egészségbiztosítási felügyeletet említette.
