Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő már korábbi blogbejegyzésében is joggal teszi fel a kérdést: vajon milyen felhatalmazással mennének a magyar katonák? Ha ugyanis ENSZ-, NATO- vagy uniós misszió résztvevőiként lennénk jelen, ahhoz nem feltétlenül lenne szükség parlamenti felhatalmazásra. Az elmúlt két évtizedben ehhez hasonló magyar katonai szerepvállaláshoz nem kellett szavaznia a honatyáknak. Amennyiben például az iraki és a magyar kabinet köt bilaterális megállapodást a katonai együttműködés részleteiről, akkor arra elég kormányzati szinten rábólintani. Wagner jelzi, a németek január végén 46 millió eurós katonai segélyről döntöttek, aminek része a fegyverszállítás és a kurdisztáni pesmergák kiképzése. Az olaszok – akik a németekhez hasonlóan már most is jelen vannak katonákkal Irakban – hamarosan több száz fős, főleg kiképzéssel, logisztikával foglalkozó csapattal indulnak útnak Kurdisztánba.
Az Iszlám Állam elleni koalíció eddig három kiképzőbázist állított fel, most jön a negyedik. Elképzelhető, hogy mivel a magyarok már Koszovóban és Afganisztánban is hosszú távon őriztek tábort a nemzetközi misszió kötelékében, a Kurdisztánba szánt egységnek is ez lesz a feladata. Persze a magyar katonák – például a Balkánon – kiképzéssel is foglalkoztak korábban, így akár ez is szóba jöhet Irakban.
Wagner Péter az MNO-nak inkább a fenti, negyedikként felállítandó bázis őrzés-védelmét látja valószínűbbnek, ha a magyar haderő tényleg megkapja mandátumát. A szakértő úgy véli, a tábor az erbili nemzetközi repülőterén lenne, ahol több száz, főként európai ország katonája végezné a helyi kurd biztonsági erők kiképzését. Ez egybevág egy magas rangú amerikai katonai tisztségviselő csütörtöki nyilatkozatával, mely szerint 20-25 ezer fős, több dandárból álló iraki haderő kiképzését kezdik meg. A végső cél Moszul visszafoglalása az IÁ-tól valamikor áprilisban–májusban. A délről támadó iraki katonákat észak felől a kurd pesmergák támogatnák, az ő felkészítésükkel foglalkozna az egyre duzzadó nemzetközi koalíció.
