Minek küldene Orbán magyar katonákat az Iszlám Állam ellen?

Kiképzés vagy táborőrzés a cél? Netán a Moszul visszaszerzésére indítani kívánt hadjáratban vennének részt honfitársaink?

Orbán Viktor február 4-én a Hír TV-nek adott interjújában több más téma mellett említést tett róla, hogy a német hadsereggel együtt hamarosan magyar misszió mehet a Törökország, Irak és Irán határán található régióba. Ehhez a parlament kétharmados felhatalmazására lesz szükség. A Honvédelmi Minisztérium ezzel kapcsolatban úgy érvelt: már Irakban és Afganisztánban is vállaltunk hasonló szerepet, így nem lenne újdonság a szolgálat katonáink számára.

Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke először egy keddi konferenciát követően, az MTI kérdésére erősítette meg, hogy mérlegelik az Iszlám Állam (IÁ) elleni fellépést. Az MNO-nak később tömören nyilatkozott az ügyben, és azt mondta: védelmi célú katonai szerepvállalásról lenne szó. Orbán Viktor végül egy szerdai háttérbeszélgetésen a HVG kérdésére árulta el, hogy ő kezdeményezte a Fidesz-frakciónak, hogy a németekkel és az olaszokkal karöltve indítsunk egy nemzetközi missziót Kurdisztánba. Hozzátette, a parlamenti kétharmad mellett saját képviselőcsoportja többségének is támogatnia kellene a javaslatot, hogy legyen belőle valami, de a kormánypárti honatyák egyelőre nem túl lelkesek.

A katonai kontingens számát, célját, konkrét feladatát illetően a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz fordultunk, hátha kapunk konkrétumokat. Hiába reménykedtünk, a tárca száraz, diplomatikus választ adott. Mint írták, a terrorfenyegetés egyre közelebb kerül Európához, és mivel az Iszlám Állam egyre durvább eszközökhöz nyúl, az európai felelősség megnőtt a tekintetben, hogy megvédjük magunkat a terroristáktól. Az IÁ-val szemben felállt nemzetközi koalícióban való szerepvállalás növelése nyilvánvalóan segítené a szövetségesi szolidaritást, de az esetleges katonai misszió részleteiről ők is csak akkor tudnának részletekkel szolgálni, ha a pártok támogatnák a parlamentben a szerepvállalást – írták.

Magyarország 2003-ban és 2004-ben is küldött már szállítózászlóaljat Irakba, és nagykövetséget is nyitottunk Bagdadban, de néhány év elteltével lelassult, majd leállt a közeledés a két ország között. A követséget azóta bezárták (2014-ben újranyitották), és a magyar haderő is hazatért Irakból. 2010 óta a keleti nyitás politikájába illeszkedve élénkült a viszony, és a nagykövetség után egy konzulátust is megnyitottunk – a kurdisztáni Erbilben. Ezenfelül katonai segélyt is küldtünk, többek között akna- és páncéltörő lőszerek, illetve fényjelzős töltények formájában. Innen már csak egy lépés lenne katonákat is bevetni Irakban, ez ugyanakkor katonapolitikai, diplomáciai és nemzetbiztonsági kérdéseket vet fel.

Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő már korábbi blogbejegyzésében is joggal teszi fel a kérdést: vajon milyen felhatalmazással mennének a magyar katonák? Ha ugyanis ENSZ-, NATO- vagy uniós misszió résztvevőiként lennénk jelen, ahhoz nem feltétlenül lenne szükség parlamenti felhatalmazásra. Az elmúlt két évtizedben ehhez hasonló magyar katonai szerepvállaláshoz nem kellett szavaznia a honatyáknak. Amennyiben például az iraki és a magyar kabinet köt bilaterális megállapodást a katonai együttműködés részleteiről, akkor arra elég kormányzati szinten rábólintani. Wagner jelzi, a németek január végén 46 millió eurós katonai segélyről döntöttek, aminek része a fegyverszállítás és a kurdisztáni pesmergák kiképzése. Az olaszok – akik a németekhez hasonlóan már most is jelen vannak katonákkal Irakban – hamarosan több száz fős, főleg kiképzéssel, logisztikával foglalkozó csapattal indulnak útnak Kurdisztánba.

Az Iszlám Állam elleni koalíció eddig három kiképzőbázist állított fel, most jön a negyedik. Elképzelhető, hogy mivel a magyarok már Koszovóban és Afganisztánban is hosszú távon őriztek tábort a nemzetközi misszió kötelékében, a Kurdisztánba szánt egységnek is ez lesz a feladata. Persze a magyar katonák – például a Balkánon – kiképzéssel is foglalkoztak korábban, így akár ez is szóba jöhet Irakban.

Wagner Péter az MNO-nak inkább a fenti, negyedikként felállítandó bázis őrzés-védelmét látja valószínűbbnek, ha a magyar haderő tényleg megkapja mandátumát. A szakértő úgy véli, a tábor az erbili nemzetközi repülőterén lenne, ahol több száz, főként európai ország katonája végezné a helyi kurd biztonsági erők kiképzését. Ez egybevág egy magas rangú amerikai katonai tisztségviselő csütörtöki nyilatkozatával, mely szerint 20-25 ezer fős, több dandárból álló iraki haderő kiképzését kezdik meg. A végső cél Moszul visszafoglalása az IÁ-tól valamikor áprilisban–májusban. A délről támadó iraki katonákat észak felől a kurd pesmergák támogatnák, az ő felkészítésükkel foglalkozna az egyre duzzadó nemzetközi koalíció.

Az Iszlám Állam szélsőségesei az elmúlt hónapokban több alkalommal is lecsaptak azokra az országokra, melyek támadták állásaikat. Felmerül a kérdés: vajon Magyarország is potenciális célponttá válhat, ha bevonul Irakba? Wagner szerint nem nőne érdemben a terrorfenyegetettségünk. Miután humanitárius és katonai segéllyel már több hullámban is támogattuk a kurd biztonsági erőket, így komoly változás nem következne be iraki szerepvállalásunkban. A szakértő leszögezte, a fenyegetettség alakulásában annak is nagy szerepe van, hogy az adott országban szélsőséges személyek és csoportok milyen mértékben tudnak gyökeret ereszteni, és ez Magyarországra egyáltalán nem jellemző.

A magyar katonai misszió sokkal inkább célozhat diplomáciai erőfeszítést, mint konkrét segítséget. A nemzetközi koalíciót gründoló Egyesült Államokkal az utóbbi időben megtépázott kapcsolatunkat – Ökotárs-ügyek, orosz közeledés, Goodfriend-konfliktusok – legalábbis helyrepofozhatná némileg.