Betörő úr, vigyázzon a testi épségére!

Erdei Csaba ügyvéd: Magyarországon nem létezik a magánember tulajdonának szentsége. Interjú a borába fagyállót öntő gazda védőjével.

Rengeteg a hasonlóság V. László és az évekkel ezelőtt ugyancsak ön által képviselt kesznyéteni Szoboszlai Barnabás ügye között. Mindkét férfi terményét, értéktárgyait éveken át lopkodták a telekhatáron belül, ingatlanukba betörve. Mi a különbség a két eset között?
– Szoboszlai Barnabás ügyében a „sértetteknek” volt tudomásuk arról, hogy az idős férfi áramot vezetett az ágyásai közé. Ezt az egyik sértett is elismerte. A mostani esetben a figyelmeztetés nem történt meg, ugyanakkor a sértettnek volt tudomása arról, hogy a borban fagyálló van, mert amint azt az egyik tanú vallotta, erre külön felhívta az elhunyt figyelmét; amikor megkóstolta az italt, kidobta az autóból az üveget. A sértett, miután kiszállt, felvette, de megígérte: nem fog belőle inni.
– Ez tanúvallomásban elhangzik?
– Pontosan, sőt, a sértettnek 2010-ben már volt egy öngyilkossági kísérlete, amikor patkánymérget fogyasztott. Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a férfinak szuicid hajlama volt. Az orvos szakértői vélemény azt is megfogalmazza: a férfi halála előtti napon a mérgezési tüneteket nem lehetett összekeverni a túlzott drog- vagy alkoholfogyasztás tüneteivel. Konkrétan: annak ellenére sem hívtak hozzá mentőt, hogy a hányásában és az ürülékében fetrengett a padlón. Visszatérve a kérdésére: ugyan a lopás idején még nem tudta, hogy fagyállót tartalmaz a bor, de a barátja később kifejezetten felhívta rá a figyelmét.
– Gondolom, nem erre alapozza a védelmet, hiszen ez egy sajnálatos okozat.
– Mégis lényeges, mert ha a fogyasztás után ő vagy a hozzátartozói orvoshoz fordulnak, az élete megmenthető lett volna.
– Ez a vádlottat nem menti fel abban a tekintetben, hogy fagyállót tett a borba.
– Mégis, jelentős a sértetti közrehatás. És ne feledje: a telekhatáron belüli, megfelelő védelmi berendezésekkel ellátott ingatlanban található pincéből tulajdonította el a bort a sértett. Magyarországon nem létezik a magánember tulajdonának szentsége, idáig még nem jutottunk el. Az élet védelmének a helyreállítása megtörtént a jogos védelmi helyzet megteremtésével, viszont a magántulajdont csak akkor védhetjük meg, ha fegyveresen hatolnak be bekerített telkünkre, ingatlanunkba.
– Kérdés, mi számít fegyvernek.
– Nem tudhatjuk, hogy ez esetben fegyverrel törtek-e be a vádlotthoz, vagy sem. Ahogy Szoboszlai Barnabás kertjébe is hárman másztak be, éjjel, ez véleményem szerint önmagában is kiválthat félelmet, vélheti a megtámadott, hogy az élete veszélybe került.
– Tisztázzuk: a saját földünkön, telkünkön, ingatlanunkban helyezhetjük-e tárgyainkat oda, ahová akarjuk?
– A törvény mostani logikája szerint sajnos számolnunk kell azzal, hogy ha a portánkra jogtalanul behatoló véletlenül beleesik egy általunk kiásott gödörbe, vagy a kerítésről leugorva megszúrja magát az ottfelejtett vasvillával, vagy az ügynél maradva, iszik abból a palackból, amibe fagyállót tettünk, és életét veszíti, akkor azért felelnünk kell.
– Nem védhetjük úgy a telekhatárunkon, ingatlanunkon belül értéktárgyainkat, ahogy akarjuk? Ha például a kerítésünk öt méter magas, a betörő pedig behatolás közben leesik róla, és életét veszíti, számíthatunk büntetésre?
– Gyakorlatilag igen, ugyanakkor felmerül a kérdés: ki kötelezte a tolvajt, hogy másszon át az ötméteres kerítésen? Vagy hogy egyen, igyon mérgező, romlott ételt, italt a lakásban, használjon olyan gépet, ami felrobbanhat, veszélyes, vagy aminek nem ismeri a működését? Vagy hogy vigye el ezeket? Magánemberként azt gondolom, a borával a saját telekhatárán belül mindenki azt csinál, amit akar. A józan ész, a logika ezt diktálná, sajnos a magyar jogszabályok nem a logikán, a józan ész szabályain vagy a társadalom elvárásain alapszanak.
– Mi vihette rá a vádlottat arra, hogy így védje értékeit?
– Számos alkalommal tulajdonították el az évek során szerszámait, terményeit, borát. Ugyan többször kihívta a rendőrséget, de feljelentést nem tett. Ezt rója a terhére a bíróság is, mintha a tyúklopások felderítettségi aránya százszázalékos volna ma Magyarországon. De jó lenne ötven is! A helyzet azonban az, hogy az arány pár százalékos. Ráadásul a kisebb értékek miatt egy-egy kerti lopás szabálysértésnek minősül. Egyébként a rendőrség nem hibáztatható, elvégre nem állíthatnak minden kertbe egy járőrt. A törvényeken kell változtatni!
– Milyen javaslata volna a hasonló ügyek elkerülésére?
– Ha az állna a jogszabályban, hogy bármilyen eszközzel megvédhetem a vagyonomat, akkor radikálisan csökkenne a kerti vagy kis értékű, hosszú távon lélekromboló lopások száma. Ki kellene terjeszteni a jogos védelmi helyzetet, akár életveszélyt, halált okozó védelmi berendezések telepítésére való lehetőséggel, illetőleg ne lehessen büntetni valakit azért, ha a tulajdonába jogtalanul behatolva, azaz bűncselekményt elkövetve valamilyen sérülés éri az elkövetőt, hiszen a kiváltó okot nem a tulajdonos szolgáltatta. Manapság az a helyzet, hogy a kiásott gödör példájánál maradva ki kellene tábláznom: „Kedves betörő úr, vigyázzon a testi épségére!”. Ez abszurd.