Idehaza sokkal több pénzügyi botrány van, mint más országokban – jelentette ki a hét végén Róna Péter közgazdászprofesszor a Rendszerváltás – ezt akartuk? címmel indított beszélgetéssorozat kaposvári állomásán. A Le Monde Diplomatique által meghirdetett program célja, hogy elemezzék a Magyarországon lezajlott folyamatokat: vajon a gazdasági válság csak az elmúlt évtized terméke-e, vagy a kapitalizmus szükségszerű velejárója. A kaposvári helyőrségi klubban rendezett eseményen nagyjából harminc érdeklődő vett részt, annak ellenére, hogy valóban húsba vágó témákat feszegettek a megjelent előadók. Róna Péter mellett Artner Annamária, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa és Szöllősi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének volt főtitkára, egykori parlamenti képviselő (Magyar Szocialista Párt) is beszélt a rendszerváltásról és az utána következő évtizedekről.
Róna Péter elsőként arról szólt, hogy hazánkban a pénzügyi válságok folyamatosan követték egymást. – A rendszerváltás után ott volt az olajszőkítés, a Globex-, a Postabank-, a Tocsik-, a Kulcsár-ügy, láttuk a Külkereskedelmi Bank vergődését, a Széchenyi Bank bedőlését, most pedig itt van a brókerbotrányok sorozata – mondta. Eközben minden negyedik háztartás nem tudja fizetni az adósságát. Az is problémát okoz, hogy soha nem lehet megtudni, mi történt valójában, például a Postabanknál: – Princz Gábort másfél millió forintra büntették meg, miközben több százezer ember ment tönkre – jegyezte meg Róna Péter.
A professzor meglátása szerint az, hogy a Fidesz-kormány kártalanítja a mostani brókerbotrány károsultjait, nem elegendő, hiszen a felelősökről szó sem esik, az egész magyar pénzügyi rendszer szabályozása és felügyelete fabatkát sem ér – mindezt pedig a társadalom eltűri. Eközben szerinte eltűnt 400 milliárd forint, aminek a feléből csodákat lehetne művelni az oktatásban.
– Milyen jogrendszer, ügyészség, felügyelet az, amelyeknek a szeme előtt megtörténhet, hogy egy Orgován Bélát beleültessenek a vezérigazgatói székbe – utalt arra, hogy a korábban emberölési kísérletért elítélt férfi lett a Quaestor Zrt. vezére, jóval a botrány kirobbanása után.
– A folyamatos pénzügyi botrányok társadalmi és gazdasági hatása egyedülálló, a GDP 1,2 százalékát teszi ki évente – szögezte le. – 2007-ben írtam meg először, hogy devizahitelezéssel baj lesz, de a mai napig nem jártunk a végére, hogyan jöhetett létre ez a rendszer. A bíróságok tisztességtelennek minősítik ugyan a devizahiteles szerződéseket, de már maga devizakölcsön sem felel meg a kölcsön fogalmának, és óriási instabilitást vezet be az egész társadalomban – mondta.
Magyarázata szerint ugyanis a hitelezés idején hatályban lévő polgári törvénykönyvben pontosan leírták a kölcsön fogalmát: e szerint egy meghatározott összeget a kölcsönadó a kölcsönvevő rendelkezésére bocsát, aki köteles azt visszafizetni. Igen ám, de a devizahitelnél vajon mi a meghatározott összeg, a forint- vagy devizaárfolyam? Róna Péter úgy véli, az adósnak a forintot kellene visszafizetnie, nem a svájci frank alapján megváltoztatott árfolyamot, hiszen forintot kapott a banktól. A Kúria korábban meghozott, a devizahitelekről szóló jogegységi határozatában azonban erről egy szót se szólt, ami „szellemileg silány dolog” a professzor szerint.
A pénzügyi szektor viselkedése óriási felháborodást keltett mindenhol, Angliában az átlagpolgárok ugyanúgy utálják a bankokat, mint nálunk. De a magyar politika ezt a hangulatot cinikusan kihasználta, megdézsmálta a bankokat, ahelyett hogy visszafogta volna a luxuskiadásokat, rendbe tette volna a pénzügyi szektort. – A különadókból a társadalom nem lát semmit – fogalmazott a professzor.
Artner Annamária szerint azonban a keményebb pénzügyi szigor ellenére is lennének vesztes csoportok a kapitalizmusban. Ő abból indult ki: nem lehet minden kevésbé fejlett országból fejlett ország, hiszen az utóbbiak éppen azért tartanak előrébb, mert a kevésbé fejlettek nyersanyagát, munkaerejét használják. Ez megakadályozza a fejlődést, konzerválja a helyzetet, még akkor is, ha némileg úgy látszik: a kevésbé fejlettek is előrébb jutnak. – Kelet-Európa sosem lesz Nyugat-Európa – vélekedett. Az általa vázolt helyzetet mutatja, hogy 2002 és 2013 között 11 kelet-európai országból annyi pénzt utaltak haza a nemzetközi cégek az anyaországukba, ami a bruttó hazai termék 2,8 százalékát tette ki – vagyis ennyi hiányzik az adott ország gazdaságából.
Az MTA kutatója arról is beszélt: téves az a nézet, miszerint a 2008-as válság pénzügyi lett volna; annak oka szerinte a reálgazdaságban a profittermelés fennakadása volt.
– Az erős vállalatok eljutottak addig, hogy nem volt érdemes a befolyt profitot visszaforgatniuk a termelésbe, a pénz a bankokban feküdt, viszont a bankoknak a saját fennmaradásuk érdekében ezt a pénzt vissza kellett juttatniuk a gazdaságba, vagyis hiteleztek. A hitelfelfúvódás egy ideig még látszólag pörgeti a gazdaságot, de egy idő után már nem lehet még több autót, házat, tévét venni – fogalmazott. A folyamat végén pedig a parlagon heverő profit nem a nagyobb vállalatoknál maradt, hanem az emberek tartozásaként jelent meg.
Meglátása szerint a piacgazdaság szükségszerűen növeli a különbségeket ugyanazon valuta, az euró alá rendelve is, hiszen a történelmi példák mutatják, hogy annak idején az aranystandard sem maradt meg, mert a fejlettségi különbségek szétvetették. – Korai volt bevezetni az eurót az unióban, a pénz ezzel a lépéssel el is érte fejlettségének maximumát, innen visszaesés jön – vélekedett a kutató. A kapitalizmus kapcsán azt mondta, előbb-utóbb ennek a rendszernek is vége lesz, ahogyan a feudalizmusnak is vége lett egyszer. Azt viszont hangsúlyozta, a nagy változások mindig háborúkkal jártak, ezért meg kell találni azt a módot, hogy békésen menjen végbe a fordulat.
– Magyarországot kifosztották, ez nem kérdés – kezdte az esemény harmadik előadója, Szöllősi Istvánné. A magyar érdekvédelmet még a privatizáció előtt szétverték, Nyugatról pénzeltek embereket, hogy a nehézipari, vagy éppen a bányászszakszervezetek sehol ne legyenek, amikor elindul a magánosítás. Kiemelte: a privatizációval a rendszerváltás után a jelenlegi államadósságunk két és félszerese hagyta el az országot, és nem lett volna szükség Bajnai Gordonra, Bokros Lajosra, a megszorításokra, ha ez nem így történik.
– Közelről láttam kormánypárti képviselőként, mi történik a Bokros-féle megszorítások idején, miközben vidáman folyt az olajszőkítés – mondta a volt MSZP-s képviselő. – A legnagyobb vesztesek a gyermekek voltak, akik éhesen mentek, és mennek ma is iskolába.
