A jelentés összegzésében megállapítják, hogy míg a 2010 és 2012 közötti időszakban jelentősen nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek, addig a következő két évben kismértékben csökkentek. Azt is írták, hogy a szegénység kiterjedtsége változatlan maradt, de a „mélysége” 26-ról 23 százalékra csökkent az elmúlt két évben.
A megállapítások szerint változás, hogy 2012 és 2014 között jelentősen megemelkedett a szegénység előfordulásának valószínűsége a sokgyermekes családok, a 65 év felettiek, az egykeresős családok, valamint a női háztartásfővel élők körében. Ezzel szemben csökkent az olyan gyermekes háztartások szegénysége, amelyekben a szülőkön kívül más felnőtt (is) él, továbbá az egygyermekes párok alkotta háztartásokban élők, a gyermekek és fiatalok, valamint romák szegénysége is.
A Tárki becslése szerint a hazai szegénység mértéke éppen az uniós átlaggal megegyező volt a tavalyi évben, akárcsak 2012-ben.
A dokumentum szerint 100 szegénységben élő közül 34 gyermek- vagy fiatal-, 13 pedig nyugdíjaskorú. A szegénységben élők egyharmada olyan háztartásban él, ahol a háztartásfő inaktív vagy munkanélküli, egyharmada viszont olyanban, ahol a háztartásfő foglalkoztatott, igaz, más háztartástag nem.
Száz szegény közül mindössze öt fővárosi, a többi nagyjából egyenlően oszlik meg városok és községek között.
Az unió definíciója szerinti „szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben” élők aránya jelentősen csökkent: míg 2009-ben és 2012-ben is a népesség nagyjából kétötöde tartozott ebbe a körbe, addig 2014-ben már csak 35 százalékuk – írták az elemzők.
A Tárki szerint összességében, a korábbi periódusoktól eltérően a fogyasztás 3-4 százalékos reálnövekedése figyelhető meg 2012 és 2014 között. Azt írták, a magyar társadalom leginkább abban különbözik az európai társadalmaktól, hogy a szakképzetlen, rendszeresen nem foglalkoztatott rétegek aránya nagyobb – írták.
