„Mindenhol azt mondják nekünk, hogy nem mérgező, amit idehoznak, de akkor minek a jelzés?” Ezt már egy ezüstláncos férfi mondja. Úgy tűnik, őt a legnehezebb meggyőzni. Mikor felvetjük, hogy a hét első felére leálltak a kamionok, elmondja, hogy persze: elvileg. „Lopni sem lehet a törvény szerint, aztán tessék, mégis megteszik.” Ezt pedig már arra mondja, amikor azt kérdezzük, éjszaka is érkezik-e szállítmány. A zagytározó és Kolontár, valamint Devecser közelsége kapcsán előjön persze a Mal és a vörösiszap-katasztrófa is: ott is rendben volt minden papír, és az sem volt veszélyes ugyebár. Ráadásul – ezt már Galambos mondja – ez a tározó a hőerőmű kohósalakjából készült, „örülnek” a helyiek, hogy végre leülepedett, mert ez sem egy veszélytelen anyag. Szomorúan mondják az idősebb férfiak, hogy egy ott dolgozó barátjuknak sem voltak hosszú nyugdíjas évei.
Ha Inota/Várpalota nem kéri Zagyvaszántó azbesztjét, akkor mi történjen vele, kérdezzük a jobbikos képviselőtől, aki válaszadás előtt először is sóhajt egy nagyot. „Mindenképpen nehéz kérdés – kezdi –, amelynek lényege az, hogy akárhol is helyezik el ezt a hulladékot, ha ilyen elégtelen kommunikáció kíséri majd, akkor mindenhol ehhez hasonló felháborodás fogja követni.” Felmerül még a betonszarkofág ötlete is, ugyanis a helyiek attól félnek, hogy a botránytól tartva mondjuk őszre kiírnak egy népszavazást, de amíg az aláírások gyűlnek, a kampány zajlik, addig szépen suttyomban megérkezik az összes azbeszt a szemétlerakóba.
Európa 2023-ra azbesztmentessé szeretne válni – legalábbis a szakmai szervezetek ezt tűzték zászlajukra. Az Egészségügyi Világszervezet pesszimista: becslésük szerint kontinensünkön 2030-ig várhatóan több mint 300 ezren vesztik majd életüket az azbeszt miatt kialakuló betegségben. A mentesítés ezen már nem változtat, lévén a veszélyes anyag okozta daganat 20-30 évig csöndben lappang.

















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!