Az engedélyt kiadó úrhoz is átfújhatja az azbesztet a szél

Feszült hangulatú lakossági fórumot tartottak a város határába érkező veszélyes hulladékról Várpalotán.

Várpalota mellett hatalmas halmok magasodnak. Itt-ott benőtte őket a zöld, de azért látszik, hogy mesterséges építmények. Ez a helyi erőmű zagytározója, pontosabban az abból kialakított szemétlerakó. A főútról nem látszik, hogy ennek határában tüntetés készülődne, kicsit bátortalanul is hajtunk be a poros útra egy teherautó után. Akkor leszünk benne majdnem teljesen biztosak, hogy jó helyen járunk, amikor besorol mögénk egy rendőrautó.

Csaknem harminc rákos beteget hagyott maga után a zagyvaszántói azbesztgyár, közülük tizennégyen már meghaltak. A szakértők a Heves megyei üzem bezárását követően kizárták, hogy káros anyag kerülhetett a levegőbe, így a felelősségre vonás is elmaradt. Időközben a kormány is lépett, több mint egymilliárd forintból kármentesítik a területet. Ígéretek szerint az azbesztmentesítés szeptemberre fejeződik be. Az összegyűjtött hulladékot zsákokban, leponyvázott járműveken szállítják el az inotai deponálóba, ahol hermetikusan elzárják.

A szemétlerakónál aztán újabb egyenruhásokkal találkozunk és mintegy tucatnyi tüntetővel, épp maszkokat oszt nekik Galambos István, Várpalota jobbikos önkormányzati képviselője. A demonstrálók egy „No Azbeszt” feliratú táblát tesznek fel éppen a drótkerítésre, és egy másik, igen hosszú transzparenst is kifeszítenek. „Nádasdladány tiltakozik”, ez áll rajta, és kérdeznünk sem kell, hogy hol is található ez a település, mert egy gézből készült maszkot viselő hölgy elmondja, hogy Nádasdladány az a falu, ahova az uralkodó északi, északnyugati szél átfújja majd az azbesztet. És – teszi hozzá – itt Veszprém megyében mindig fúj a szél.

Egy kör alakul ki körülöttünk közben, elsősorban Galambos Istvánnal beszélgetünk, de a tiltakozók is bekapcsolódnak. Itt derül ki, hogy tulajdonképpen a Hír TV Zagyvaszántón készült felvételeiből jöttek rá, hogy az ő városuk kapja meg a veszélyes hulladéknak minősülő törmeléket, amely egy ritka rosszul kivitelezett bontásnál keletkezett. Aztán kisebb számháború alakul ki az ideérkezett kamionok számát illetően: hivatalosan 15-16-ról van szó, de van, aki harmincháromról tud, míg egy, a szeméttározó portásfülkéje felől érkező nő jön az újabb számmal: 57. Közben érkezik egy újabb teherautó. Arra fordulunk, de egy pirospozsgás arcú köpcös férfi elmondja, hogy „ki vannak már művelve”, és ez csak helyi szemét. Azok a járművek érdekesek a számukra, amelyeknek a jobb oldali lámpája alatt narancssárga táblázat jelzi, hogy veszélyes hulladék a rakománya.

„Mindenhol azt mondják nekünk, hogy nem mérgező, amit idehoznak, de akkor minek a jelzés?” Ezt már egy ezüstláncos férfi mondja. Úgy tűnik, őt a legnehezebb meggyőzni. Mikor felvetjük, hogy a hét első felére leálltak a kamionok, elmondja, hogy persze: elvileg. „Lopni sem lehet a törvény szerint, aztán tessék, mégis megteszik.” Ezt pedig már arra mondja, amikor azt kérdezzük, éjszaka is érkezik-e szállítmány. A zagytározó és Kolontár, valamint Devecser közelsége kapcsán előjön persze a Mal és a vörösiszap-katasztrófa is: ott is rendben volt minden papír, és az sem volt veszélyes ugyebár. Ráadásul – ezt már Galambos mondja – ez a tározó a hőerőmű kohósalakjából készült, „örülnek” a helyiek, hogy végre leülepedett, mert ez sem egy veszélytelen anyag. Szomorúan mondják az idősebb férfiak, hogy egy ott dolgozó barátjuknak sem voltak hosszú nyugdíjas évei.

Ha Inota/Várpalota nem kéri Zagyvaszántó azbesztjét, akkor mi történjen vele, kérdezzük a jobbikos képviselőtől, aki válaszadás előtt először is sóhajt egy nagyot. „Mindenképpen nehéz kérdés – kezdi –, amelynek lényege az, hogy akárhol is helyezik el ezt a hulladékot, ha ilyen elégtelen kommunikáció kíséri majd, akkor mindenhol ehhez hasonló felháborodás fogja követni.” Felmerül még a betonszarkofág ötlete is, ugyanis a helyiek attól félnek, hogy a botránytól tartva mondjuk őszre kiírnak egy népszavazást, de amíg az aláírások gyűlnek, a kampány zajlik, addig szépen suttyomban megérkezik az összes azbeszt a szemétlerakóba.

Európa 2023-ra azbesztmentessé szeretne válni – legalábbis a szakmai szervezetek ezt tűzték zászlajukra. Az Egészségügyi Világszervezet pesszimista: becslésük szerint kontinensünkön 2030-ig várhatóan több mint 300 ezren vesztik majd életüket az azbeszt miatt kialakuló betegségben. A mentesítés ezen már nem változtat, lévén a veszélyes anyag okozta daganat 20-30 évig csöndben lappang.

Mielőtt elindulnánk a fórumra, a pirospozsgás arcú bácsi kezd egy olyan monológba, amit aztán pár órával később szinte szóról szóra visszahallunk. „Tudja, régen benne voltunk az úgynevezett piszkos 12-ben, ez volt az ország egyik legszennyezettebb települése, sok időbe tellett, mire megszabadultunk ettől, és most kapjuk vissza a nyakunkba a szemetet.” A tüntetők csak az utolsó pillanatban vonultak át, és akkor sem hagyta el mindenki az őrhelyét: valakinek mindenképpen maradnia kell, magyarázzák, ugyanis nem hiszik el, hogy nem jön be több kamion, elfogyott a bizalom.

Az impozánsan felújított Thury-vár udvarában, szabad ég alatt tartott fórum pedig – kimondatlanul – pontosan a bizalom visszanyeréséről szólt, másodsorban volt ez közmeghallgatás, és harmadsorban lakossági tájékoztatás. Mikor megérkeztünk, épp egy új asztalt kellett keríteniük a szervezőknek, mert annyian akartak előadni, hogy nem jutott hely mindenkinek. Persze nem szólaltak fel mindannyian, de azért beszédes szám: összesen huszonhárman foglaltak helyet. Az asztal balról a várpalotai önkormányzati testületé volt (Talabér Márta polgármester nem jelent meg, ő ugyanis szabadságra ment), a jobboldalt pedig egy morcos nézői bekiabálás szemlélteti: „Van ott nyakkendős, aki nem államtitkár?”

Itt volt ugyanis Kontrát Károly, a térség fideszes országgyűlési képviselője, belügyi államtitkár, valamint V. Németh Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium többek között környezetügyért felelős államtitkára is. De megjelent Tarnai Richárd Pest megyei, és Simon László Fejér megyei kormánymegbízott is, a közönség soraiban pedig Gőgös Zoltán MSZP-s politikus.

A két és negyed órás fórum alaphangját megadta az a múlt heti inotai fórum, ahol mintegy kétszázötven dühös ember gyakorlatilag megígértette Kontráttal, hogy leállíttatja az azbesztszállítást. Ez ideiglenesen sikerült, Kontrát ezt sikerként értékelte, a 300 pfujoló, dühös ember nem. Katona Csaba alpolgármester indulatos moderátorként próbált rendet tartani, az első órában hangját emelve igyekezett elejét venni a politikai cirkusznak, a második hatvan percben pedig szinte minden kérdésre azt mondta, ez az utolsó, ami persze csak olaj volt a tűzre. Kontrát végül annyit mondott, hogy a helyiek érdekeit fogja képviselni, de többszöri kérdésre sem monda ki igennel vagy nemmel, hogy végleg megálljt parancsol-e a kamionoknak. Zárásul egy „Hajrá, várpalotaiakkal!” próbálkozott.

Nem aratott osztatlan sikert Tarnai és Simon előadása sem: gyakorlatilag folyamatos morgás kísérte a kormánymegbízottak jogszabályokkal kistafírozott mondanivalóját. V. Németh Zsolt aztán először az azbeszt történetével próbálta hűteni a kedélyeket, ez addig sikerült, amíg nem kezdett el arról beszélni, hogy járt a lerakónál és mindent rendben talált, meg a városban is, ahol rengeteg azbesztpalatetőt látott, „mégse tüntetett előttük senki”. Óriási felháborodás követte szavait, majd az államtitkár közölte, hogy „aki szerint a denevér bemegy a hálószobába és kiszívja a gyerekek vérét, azokat nem tudjuk meggyőzni”, ezért a fórum résztvevői szerezzék be az összes ismeretüket, és ne a hangulatuk alapján döntsenek. „Mesedélután” – kapta meg a közönség soraiból.

Az ismeretek átadására lett volna hivatott Szűcs Károly, a kivitelezést végző Partner Depónia Kft. képviseletében. A férfi egyike volt a nyakkendő nélkül beszélőknek, ennél fogva ő nem is paragrafusokkal zsonglőrködött, hanem a szakmája zsargonját hadarta. A helyzet fonákságát jelzi, hogy sokaknak újdonságként szolgált az a puszta tény is, hogy az ideszállítandó 26 ezer tonna építési törmelékből „mindössze” 60-100 tonna lehet a tiszta azbeszt.

Majd jöttek a kérdések, és itt aztán néha tényleg elszabadultak az indulatok. Az MSZP-s önkormányzati képviselő, Falussy Sándor azon méltatlankodott, hogy Kontrát meghekkelte az ő korábban leszervezett fórumát. A DK-s Deák Istvánné kézfeltartással megszavaztatta a helyieket, hogy kell-e nekik az azbeszt, a független, egyébként háziorvos Opsitos István ugyanígy tett, csak ő felállással voksoltatott. Kádár István fideszes képviselő köszönetet mondott Kontrátnak, de ő is arra kérte az államtitkárt, hogy intézkedjen az azbeszt eltüntetése érdekében.

A közönségből felszólalók sokszor türelmüket veszítve kiabáltak be. Elhangzott remegő hangon, és fülsértő módon ordítva is, hogy „sok a szöveg, elég a dumából, mikor viszik már el az azbesztet”? Visszatérő elem volt még az elveszett bizalom és a késői tájékoztatás is. Jellemző pillanata volt a fórumnak, hogy valahonnan egy kivetítő is előkerült, de aztán nem vetették be. Egy vörös hajú hölgy aztán eladhatatlan ingatlanokról, halálra ítélt unokákról és a turizmus csődjéről beszélt, majd hogy nyomatékot adjon szavainak, a Fejér megyei kormánymegbízottnak címezve közölte, hogy Várpalotán állandó a szél, akár Székesfehérvárra, az engedélyt kiadó úrhoz is átfújhatja az azbesztet.

Egy idő után világossá vált, hogy a szürke járólapokon kívül egy egész világ választja el az előadókat és a hallgatóságot. A nyakkendősök ugyanis azt hajtogatták, hogy minden szabályszerű és minden veszélytelen, mire a tömeg egyre hangosabban, üvöltve kérdezte, hogy akkor ezt miért nem mondták el nekik korábban, miért kellett a szomszédtól, a rádióból, vagy épp a Hír TV-ből megtudniuk.

Hogy mennyire nem őröltek egy malomban a felek, azt jól szemlélteti a következő kérdés és az arra adott felelet. Egy idős nő azon aggódott, hogy az még rendben volna, hogy az azbeszt húsz méterrel a föld alá kerül, de mi lesz, ha jön egy földrengés? V. Németh Zsolt válasza: akkor úgyis előbb halunk meg attól, hogy a kémény a fejünkre esik, mint az esetleges szivárgástól. (A térségben, Berhidán volt a Magyarországon mért legerősebb, Richter-skála szerinti 4,9-es erősségű földrengés 1985-ben – a szerk.)

Végszóként az államtitkár gyakorlatilag leműbalhézta a várpalotaiak felháborodását, amin még Katona alpolgármester bejelentése – rendkívüli testületi ülés lesz kedden – és ígéretei sem tudtak tompítani. A fórum véget ért, és a pirospozsgás arcú férfi csalódottan közölte, hogy ők akkor most mennek vissza a szemétlerakóhoz.

„Majd jól lesülünk a napon” – mondta szomorkás mosollyal.