„Az idei feladatok érdekesek, igényesek, de az összehasonlító verselemzés kivételével meglehetősen nehezek voltak” – kommentálta a Magyar Nemzetnek a középszintű magyarírásbeli tételeket Arató László, a Magyartanárok Egyesületének (ME) elnöke. A vizsga szövegértési részében Grendel Lajos A modern magyar irodalom története című irodalomtörténeti munkájának bevezetőjét kapták középszinten a diákok. A 2010-ben megjelent íráshoz összesen 12 kérdés kapcsolódott.
„A szövegválasztás kiváló, bár nem támadhatatlan. Grendel Lajos szlovákiai magyar regényíró modern magyar irodalomtörténetének bevezetője egyszerre lendületes, élvezetes olvasmány, ugyanakkor komoly odafigyelést igényelő tudományos írás. Egy kicsit talán a védhetőnél nagyobb előnyt biztosít a szövegben is említett »szakmabelieknek«, vagyis az irodalomtudományban járatosabb diákoknak” – értékelt a szakember, aki szerint a szöveghez kapcsolódó feladatsor megoldásához sokaknak nem volt elég a rendelkezésre álló 60 perc.
A vizsga második, szövegalkotási részében három eltérő típusú és műfajú feladatból egyet kellett választani, és 500-1500 szavas esszét írni a választott témáról. Középszinten a diákok érvelhettek egy Seneca-idézet alapján az időhöz való viszonyról, elemezhették Bodor Ádám Állatkert című novelláját, de választhatták az összehasonlító elemzést is, amelyben Tóth Árpád Elégia egy rekettyebokorhoz és Jékely Zoltán Az ég játékai című versét kellett összevetniük. Arató szerint mindhárom feladat színvonalas, kellő nehézségi fokú, ugyanakkor megoldható.
„Ezúttal – s nem először – a novellaelemzés jóval nehezebb, mint az összehasonlító verselemzés, de a diákok többnyire automatikusan a novellát választják. Egyetérthetünk a feladatkészítők törekvésével, hogy könnyebb verseket és nehezebb novellákat adnak, ám érdemes lenne tanáraiknak figyelmeztetni a diákokat, hogy nem mindig az a legegyszerűbb, amiről azt hiszik, illetve hogy nem kell annyira félniük a versektől” – tette hozzá a szaktanár.
Az érvelési feladat pozitívuma Arató szerint, hogy szemben sok év hasonló feladataival, végre valóban lehetett a választott szöveg alapgondolatai, állításai mellett vagy ellen érvelni. „Seneca határozott álláspontja arról, hogy nem az időnk kevés, hanem csak rosszul sáfárkodunk vele, olyasmi, amire valóban lehet reagálni. Az érvelés megszokott »elirodalmiasításával« azonban egyesületünk ezúttal sem ért egyet. Az érvelés logikáját ugyanis megtöri, erőltetett és nehéz feladat az érettségiző számára, hogy 3-4 irodalmi példával kell alátámasztania álláspontját” – mondta az elnök, aki szerint a második lehetőségként felkínált Bodor-novella is nehéz feladat elé állítja az értelmezőt.
„A talányos, groteszk elbeszélés titkait nem könnyű felfejteni. A választás ennek ellenére helyeselhető, éppen mivel a szöveg maga kívánja meg, szinte megköveteli az értelmezést, a gondolkozást. A megadott szempontok viszont jobban is segíthették volna ezt a munkát. A novella talányosságára, a titokzatos előreutalásokra, az információadagolásra és -visszatartásra vagy az emberi és az állati viszonyára vonatkozó kérdések, szempontok jelentősen megkönnyítették volna a kemény dió feltörését” – tette hozzá.
A szövegalkotási feladatok közül egyértelműen a Tóth- és a Jékely-versek összehasonlítása volt a legkönnyebb a magyartanárok szerint. „Az ég hanyatt fekve bámulása, a természet sajátos testhelyzetből való szemlélete mint jelenetkeret, szóláshelyzet valóban kínálja magát az összevetésre. A háború motívuma is összeköti a két verset, ugyanakkor a kétféle képalkotás, a Jékely-versből hiányzó allegorikusság jól megragadható különbséget jelent” – állapította meg Arató László.
