A kiszolgálás igyekezett igaz nemzeti radikális lenni: kifejezetten nemzeti ételek szerepeltek a kínálatban, kedvenc nevű ételünk a szarvashúsos medvetalp volt, ami iránt igen nagy volt a kereslet. A szomjasak például a Fröccsbusznál állhattak sorba – jelige: „Haverok, buli, fröccs, ha már unod a narancsot”.
A koncertek kezdetén az aláírásgyűjtő standokat összeszedték, és néhányan mobil standosként folytatták az addig is sikeresnek mondható munkát. Gyöngyösi Márton kisfiút dobált a virágos réten, majd kiugrottak a bőrükből a táncoló esőfelhők is. Az aláírásgyűjtőkön kívül munkában voltak a véradók is, valamint a Kollégium a Jövőért Alapítvány, amely pénzadományokat gyűjtött a kárpátaljai családok megsegítésére – a befolyt összegekből kárpátaljai boltokban fognak majd tartós élelmiszert vásárolni az ottani lakosságnak. (A tombola 200 forintos jegyei is mind erre a célra fordultak.)
Hogy trendi-e jobbikosnak, nemzeti radikálisnak lenni, a pólóvásárlásokból próbáltuk leszűrni, de vagy az volt, hogy túl sok „jobbikos ruhát” hoztak az árusok, vagy már beszerezték az elkötelezettség önkifejezéséhez szükséges göncöket a támogatók mindenesetre a rét szélén lévő standok számot tevő része is ruhát kínált, de jelentős számú standon voltak nagy-magyarországos, rovásírásos faragások, például székely rótt Széchenyi-idézettel is találkoztunk
Ezen a napon tényleg minden a család és a rend körül forgott: szemeteszsákok mindenhol, eldobott hulladék alig, a külön pelenkázósátorba be-betértek anyukák, hogy aztán azzal a lendülettel adják a lurkókat a Nemzeti Érzelmű Motorosok ölébe, akik mindenkit szívesen láttak egy rövid körre.
