A tapolcai győztes időközi választás után először trombitálta össze szimpatizánsait a Jobbik, az alkalom ezúttal a Hajógyári-szigeti „Nemzeti Majális” volt május elsején. Mivel a párt Tapolca után már-már a 2018-as választás győzelmi esélyeseként tartja magát nyilván, a saját szemünkkel kívántunk meggyőződni arról, hol tartanak Vona Gáborék abban a nehéz vállalkozásban, ami őket a cukiság, néppártiság, radikalitás háromszögén belül szalonképes erőként reprezentálja.
A néppárti építkezés technikai részét ugyanúgy csinálják, mint 2002 táján a Fidesz: ahogy behaladtunk a K hídon, a színpadig tartó egy kilométeres séta útvonalán 20-30 méterenként „Szóljon bele!” feliratú aláírásgyűjtő pultok várták a járókelőket, és bizony voltak is friss tollvonások az íveken, valamint az érdeklődőkkel „embertől emberig” elbeszélgettek a pult mögött álló fiatalok vagy második vonalas politikusok.
Két ilyen pult között sétált egy négygyermekes család, amelynek anyuka tagja egy mellette elhaladó hölgyet felismert, és ekképp köszöntötte: „Jé, hát te vagy? ( ) Emlékszem még, amikor 2002-ben a Kossuth téren a két választás között ” – idézték közös emlékeiket a rendszerváltozás óta tartott talán legnagyobb létszámú politikai rendezvényről, aminek ugye a Fidesz volt a gazdája akkor.
Elhagyva a nemzeti zászlót lobogtató kisgyermekeseket közeledtünk az ugrálóvár felé, ami mellett a szellemi és testi versengést ösztönző gyermekjátékokkal is csábították a kicsikkel érkezőket. Itt egész nap sokaság volt, tényként muszáj leszögezni, hogy a legkisebbek korosztályát kiválóan kiszolgálták ezen a rendezvényen. És nem pár tucat anyuka téblábolt a fa játékoknál, hanem százak, fejenként nem is egy poronttyal. A nagyobbakkal türelmes férfi íjászkodott egy nem igazán elkerített céltáblánál, de ezt a foglalatosságot ennél zsúfoltabb környezetben is ki lehetett próbálni a színpad közelében.
A délelőtti politikai beszédeket (Vona Gábortól Gyöngyösi Mártonon át Z. Kárpát Dánielig) több százan követték a nagy fehér sátorban – erről bővebben keretes írásunkban –, a programok viszont igen gördülékenyen követték egymást: a politikai blokk és a zenés vitézkedés közti rövid pauzát például látványos harci bemutatóval töltötték ki a sátor és a nagyszínpad közt. A bemutató végén már be is állt a Hungarica zenekar, hogy egyből kezdhessen, és amíg az apukák és a délelőtti program alatt az árnyékban sörözgető több száz radikális arc melegített az esti Lordra, a gyerekeket a harcosok megismertették igazi középkori fegyvereikkel.
A kiszolgálás igyekezett igaz nemzeti radikális lenni: kifejezetten nemzeti ételek szerepeltek a kínálatban, kedvenc nevű ételünk a szarvashúsos medvetalp volt, ami iránt igen nagy volt a kereslet. A szomjasak például a Fröccsbusznál állhattak sorba – jelige: „Haverok, buli, fröccs, ha már unod a narancsot”.
A koncertek kezdetén az aláírásgyűjtő standokat összeszedték, és néhányan mobil standosként folytatták az addig is sikeresnek mondható munkát. Gyöngyösi Márton kisfiút dobált a virágos réten, majd kiugrottak a bőrükből a táncoló esőfelhők is. Az aláírásgyűjtőkön kívül munkában voltak a véradók is, valamint a Kollégium a Jövőért Alapítvány, amely pénzadományokat gyűjtött a kárpátaljai családok megsegítésére – a befolyt összegekből kárpátaljai boltokban fognak majd tartós élelmiszert vásárolni az ottani lakosságnak. (A tombola 200 forintos jegyei is mind erre a célra fordultak.)
Hogy trendi-e jobbikosnak, nemzeti radikálisnak lenni, a pólóvásárlásokból próbáltuk leszűrni, de vagy az volt, hogy túl sok „jobbikos ruhát” hoztak az árusok, vagy már beszerezték az elkötelezettség önkifejezéséhez szükséges göncöket a támogatók mindenesetre a rét szélén lévő standok számot tevő része is ruhát kínált, de jelentős számú standon voltak nagy-magyarországos, rovásírásos faragások, például székely rótt Széchenyi-idézettel is találkoztunk
Ezen a napon tényleg minden a család és a rend körül forgott: szemeteszsákok mindenhol, eldobott hulladék alig, a külön pelenkázósátorba be-betértek anyukák, hogy aztán azzal a lendülettel adják a lurkókat a Nemzeti Érzelmű Motorosok ölébe, akik mindenkit szívesen láttak egy rövid körre.
Délutánra még az Ismerős Arcok, a Lord és a Romantikus Erőszak volt betervezve, ám egyre jobban lógott az eső lába, és késő délutánra már csak a legkevésbé szomjasak maradtak a szigeten nagy számban. A nap addigi része viszont erős volt a „néppárti vonzalmúak” számára, néhány ezerrel ezen a napon is nőhetett a Jobbik valódi támogatóinak száma, miközben a versenytársak aligha hizlalták táborukat. Tényként meg kell állapítani: egy szinte bárányszelídségű majálist tartott a Jobbik, a Ligetben – tapasztalatból mondjuk – ennél jóval nagyobb mennyiségű gyűlölködéssel lehet találkozni ezen a napon.
Hogy ki a versenytárs a Jobbik számára, és ezt a május elsejei arcot meddig tudja megtartani a párt, 2018-ig biztosan kiderül.
