Vizsolyi bibliát vegyenek 4000 euróért!

Álmodozó érkezett 9 évvel ezelőtt Vizsolyba – világra szóló tervvel: a Rákócziak rendelkezésére álló technológiával és alapanyagokkal újranyomtat 200 Károli-bibliát.

Legutóbb az ezredforduló környékén egy hernádi vízitúra alkalmával jártam Vizsolyban. A fövenyes parton továbbindulás hajnalán – szomját oltandó – néhány tehén jelent meg a folyó partján, letarolva kicsiny sátortáborunkat. Az azóta eltelt másfél évtizedben a tehénregimentből hírmondónak mindösszesen három példány maradt, az is Daruka Mihály falubeli telkén, a bibliaőrző templom mögött. A „tehéntulajdonos” 9 esztendeje érkezett a településre nem is kis vágyakkal, tervekkel.

Márpedig Daruka úgy látja, annak idején ő „a Kánaánba” érkezett meg, a hazánk első bibliáját 425 éve legyártó és azóta kisebb megszakításokkal őrző településen egy különleges házba botlott a templommal szemközt: a leromlott állapotú kúria nemcsak egy egykori Rákóczi-birtok, de abban a házban készült el a történelmi jelentőségű kiadvány is. A korábban dramaturg tanulmányokkal felvérteződött és asztalosképesítést is szerzett Daruka Mihályt innentől kezdve egy dolog éltette: mindent megtudni a bibliáról s annak készítéséről is, mert nem akárhogyan történt az.

– Vizsoly 425 évvel ezelőtt Rákóczi-uradalom volt. Itt rejtették el a biblianyomtató műhelyt. Miért is kellett ezt elrejteni? Történetesen azért, mert a császár megtiltotta, hogy 70 év után nálunk is elkészüljön a nemzeti nyelvre fordított biblia. Megtiltani pedig azért kellett, mert a Habsburgok, ugye, katolikusok voltak, közben pedig beszivárgott a reformáció; világos volt, hogy a terjedés alapját próbálták eltaposni. A lényege a reformációnak, hogy visszaadják a bibliát az embereknek, mégpedig mindenkinek a saját nyelvén. A Felvidéken például meg is fenyegették a nyomdászmestereket, ezért nem merték elkészíteni. Akkor Rákóczi azt mondja, hogy ha nincsen nyomda, hát csinálunk, méghozzá pontosan ide, Vizsolyba! Elég nagy az épület, nagyon sok ember dolgozik is – vázolja Daruka Mihály. Így folytatja: – Nem öt-hat emberről beszélünk, Lengyelországból cirka 6 tonna papírt hoztak el szekérrel, ez egy szóló városi busz léptéke.

A biblia előállításához aztán kellett hat-nyolc betűszedő, legalább négy nyomdász, a korrektúráról, segédmunkásokról, inasról nem is beszélve. Összesen kétmillió oldalt nyomtattak tele Vizsolyban.

– Amikor mindezen számolás végére értünk, akkor jöttünk rá, hogy Magyarország nyomdatörténeti bravúrját itt hajtják végre, és amit elvégeznek ilyen rövid idő alatt, azt több mint száz évig meg sem közelítik itt.

Amikor ezt a házat megvette egyesülete, a COLO-Pajzs, akkor még nem is volt biztos, hogy pontosan mihez jutnak hozzá.

– Amikor rájöttem, hogy mi pottyant az ölünkbe, úgy éreztem, hogy kötelességünk van. Megmutatni azt, amink van, amit gondozunk, amit védünk. Először a nyomdaműhelyt alakítottuk ki, amiről magunktól azt sem tudtuk, hogyan kell. Aztán viszont szép lassan elkezdtek hozzánk az emberek csatlakozni.

A projekt nem csak a nyomda mainzi mintára készülő helyreállításáról szólt, mivelhogy tempósan közeledik a reformáció 500. évfordulójának megünneplése – 2017. október 31-én –, ezt pedig össze akarták kötni egy nagy dobással: eredeti technológiával és alapanyagokkal előállítani a vizsolyi bibliát!

– Először jött egy ember, aki azt mondta: a nyomdagép nem pont így nézett ki, „de én tudok egy helyet, ahol van olyan, a sárvári múzeumban”. Elmentem, és lemásoltam a gépet. Akkor viszont már legyen eredeti betűnk is! Egy barátunkkal elkezdtük kivésni a biblia 475 különböző típusú jelét, ma 420 körül járunk. A nyomtatást így már el is tudtuk volna kezdeni, de még mindig hátra volt egy kínos részlet. Nem akartunk fénymásolópapírra nyomtatni, ezért kitaláltuk, hogy a papír is legyen eredeti.

Ahhoz, hogy eredeti papírjuk legyen, el kellett menni Hollandiába, ahol megnézték, hogy működik egy papírmalom.

– Azt mondja az ottani gyártó: ad ő nekünk papírt öt euróért. Mondom neki: ember, háromszázezer papír kell! Akkor csak egy euró, mondja ő. De hát 300 ezer euró sincs a világ kerekén! Úgyhogy fogtuk magunkat, és a templom mögötti telken lévő romhalmazból egy működő malmot építettünk. Napi 100 papírt is bírunk már gyártani, ami hajszálpontosan ahhoz elegendő, hogy július 24-ére elkészítsük az első vizsolyi bibliát. Ha napokon belül leszállítjuk a 700 ív papírt, a nyomtatástörténeti napokra készen lesz a könyv, 425 év után. Még a bekötés is ugyanazzal a kikészítési technikával, ugyanúgy disznóbőrből készül, ugyanazokkal a mély- és dombornyomásokkal.

Darukáék nem is csak egy bibliát készítenek, hanem éppen kétszázat, a finanszírozási felépítményre pedig kitaláltak valamit – mivel pályázati erőforrás mind ez idáig nem ért el Vizsolyig.

– Az elkészülő 200 könyvet azoknak adjuk köszönetképp, akik segítenek elérni nekünk a nagy célt: megmutatni a világnak azt, hogy milyen ügyesek voltak abban az időben a nyomdászok. Azt, hogy a hitükért, a nemzeti tudatukért mire voltak képesek. Azt találtuk ki, hogy a kinyomtatáshoz szükséges 200 millió forintot szétosztjuk 200 felé. Egy-egy támogatási egység így 4000 euró értékű forint lesz, azért ennyi, mert amikor 4 éve megállapítottuk, még úgy állt az árfolyam. A 200 könyvet tehát odaadjuk azoknak, akik segítik ezt a munkát véghezvinni. 37 könyvnek már van is gazdája, 163-nak még nincs. Az egyesület számlájára érkező pénzből végezzük a munkát, a könyvek pedig készen lesznek 2017. október 31-ére.

Akinek nincs hirtelen 4000 eurója egy vizsolyi bibliára, az is beszállhat Daruka álmába: 4500 forintért – az állatkerti örökbefogadás mintájára – betűt, 25 ezerért grafikai elemet lehet örökbe fogadni, a támogatók nevét pedig ólombetűkből kirakják a nyomda falára. Daruka Mihály biztos benne, hogy akik csatlakoznak hozzájuk, nem az „ellenszolgáltatásért” teszik, de szeretné, ha az egyes emberek áldozatvállalása másoknak is követendő példává válna.

Ha már a Jóisten így rendezte, egy idegenforgalmi központot is létrehozna „Rákóczi-oskolával”.

A környék valóban az őskor óta lakott, tehát beszélni van miről, az első írásos emlék 1215-ben már említi is a települést, és a látóhatárt a festői regéci vár jelöli ki. A templomban több centi vastag páncélbura alatt őrzött biblia önmagában is tömegeket vonz, Darukának azonban mégis hiányzik a rendszer az egészből. Ahogy a könyvek készülnek, a többi „elemnek” is helyére kell kerülnie, így fejlődik folyamatosan – ahogy erejükből telik – a Rákóczi-kúria rehabilitációja kávézóval, nyomdamúzeummal, ez utóbbi már üzemel is, Daruka Mihály és kollégái érdekfeszítő, interaktív bemutatóval ismertetik meg a látogatót nyomdászatunk bölcsőjével. A kúriakert hátsó részében jelenleg állatsimogató van, és éjszakánként egy parányi cölöpvárban hadi cselekmények is történhetnek

Mióta Tőkés László volt erdélyi református püspök, EP-képviselő is a program támogatói között van, már egyre többen hiszik el, hogy lesz valami a bibliából, hisz nem kóklerek Darukáék. Nem így a szemközti, bibliás templom őrei, akik egy-két vágóképes igényünkre úgy reagáltak: kérjük meg „a Daruka urat”, mutassa meg ő az övét. Erre legkorábban júliusban lesz lehetőség, akkorra ígéri Daruka Mihály az első bemutatópéldány elkészültét. 2017 októberre pedig elvileg elkészül a 200 példány, eredeti technológiával és alapanyagokból készített vizsolyi biblia, amire jelen pillanatban 37 „foglalás” van.

Úgy hírlik a faluban, a nagy évforduló után Daruka Mihály bezúzza valamennyi eszközt, amivel a biblia elkészült, ne maradjon kísértés arra, hogy a 200 könyv után újabb kiadványokkal csinálnak bizniszt. Daruka még nem határozott ez irányú dilemmájában. Tőkés László, mint Daruka mondja, legszívesebben időkapszulába zárná az egész „motyót”, hogy a következő évfordulókon újra használhatók legyenek az eszközök.

– A 200 könyv annak készül, aki elsőre és látatlanban elhitte, honorálta, hogy mi képesek vagyunk rá. Ez a könyv újból egy élő és valóságos igehordozó lesz – így Daruka Mihály.