Évente csaknem húszezer ember tűnik el hosszabb-rövidebb időre az Országos Rendőr-főkapitányság adatai szerint. Amint azt a hatóságtól megtudtuk, a körözöttek fele-kétharmada 14–18 éves fiatal, többségük csellengő, és néhány napon belül megkerül. Százak sorsáról azonban semmit sem tudunk.
A Police.hu-n elérhető hatósági adatbázisban e sorok megírásakor 377 főt (216 férfit és fiút, valamint 161 nőt és leányt) tartanak nyilván az eltűnt, ismeretlen helyen lévő személyek listáján. Tucatnyi kamaszt csak az elmúlt napokban, csütörtökön vagy pénteken kezdtek keresni. Ők talán csak egy hosszú, „bulis” hétvégét akartak maguknak, és maholnap hazaállítanak majd. Mások rokonok – egy 14 éves lánynak például két nappal nővére után veszett nyoma; de olyanok is vannak, akik együtt, egyszerre indultak világgá.
A tinédzserek közt hat-hét éves gyermekek, sőt még egy csecsemő is feltűnik! Ugyancsak vannak a listán harmincasok-negyvenesek, majd a szemünk megakad egy idős debreceni férfin: ő 91 éves, és mostanában volt hat éve annak, hogy nyomtalanul eltűnt.
A rendőrség tájékoztatása szerint minden eset egyedi, éppen ezért nehéz általános érvényű választ adni a „miért” kérdésre. Sokan, ahogy arra már fentebb utaltunk, csak „brahiból” lépnek le néhány napra. Mások viszont a konfliktushelyzetek elől menekülnek. A fiatalok esetében például gyakori, hogy a szülők megromlott viszonya áll az eltűnés hátterében. A folyamatos viták, a puskaporos levegő nagyon megterhelő egy kisgyermek, de még egy kamasz számára is. Akik emiatt mennek el otthonról, békésebb környezetre vágynak, vagy éppen azt remélik, hogy a távozásukkal okozott sokk talán „észhez téríti” a felnőtteket.
Ugyanez igaz a válást kísérő gyermekelhelyezési procedúra közben távozó kamaszokra. Míg egy másik csoportba azokat sorolhatjuk, akik a gyermekvédelmi hatóság intézkedését akarják eltűnésükkel megakadályozni – bizony, a fiatalok jelentős része inkább tűr el bármit a szüleitől, illetve a szüleivel, semmint hogy elszakadjon otthonról.
Szörnyen hangozhat, de a most felsoroltak tartoztak a „jobbik eset” körébe. A rendőrség tapasztalatai szerint ugyanis ezeken kívül már jobbára csak olyan helyzetek maradnak, mint a baleset, az öngyilkosság, a pszichés zavarok, a bűncselekmény áldozatává válás, vagy pont fordítva: a bűncselekmény elkövetése. Emlékezzünk csak vissza: Szita Bencét is eltűntként keresték, aztán kiderült, hogy a kisfiút 2012. október 29-én hidegvérrel megölték a sántosi erdőben. Egy 19 éves gyáli fiatalt szintén eltűntként köröztek, mígnem másfél hete egy kútban találták meg a holttestét. Hasonló történetek – sajnos – nagy számban fordulnak elő.
Különösen a lányos szülők rettegnek attól, hogy gyermekük az alvilág hálójába kerül, s a bűnözők eladják prostituáltnak a világ valamelyik messzi országába. Mint megtudtuk, az Országos Rendőr-főkapitányság nem rendelkezik adattal arra vonatkozóan, hogy az eltűntek közül hányan váltak emberkereskedelem áldozatává.
Érdemes azonban felidézni, hogy a kelet-európai rendszerváltások után több bűnözői csoport foglalkozott „munkaerő-közvetítéssel”, azaz táncosnőket kerestek belga és holland klubokba. A jelentkezők pedig időnként tényleg a családjuktól és a külvilágtól elszakítva szexmunkásként végezték. Mára azonban – legalábbis a Benelux államokbeli sajtó hírei alapján – a helyzet megváltozott. Bár az emberkereskedelem ma is létező probléma, az áldozatok zöme most már inkább ázsiai, és nem is feltétlenül prostituáltnak, hanem amolyan rabszolgaként kerülnek kontinensünkre, például azért, hogy cannabiskertészetekben dolgozzanak.
Találhatunk azonban közelebbi példát is: nem egészen két éve egy szőke kislányt találtak egy görög cigány telepen. A gyermekről természetesen kiderült: semmi köze állítólagos szüleihez. A helyi roma közösség persze azonnal felháborodott, a jogvédők rasszizmust kiáltottak. Ennek ellenére a rendőrök szerint kétségtelen, hogy Hrisztosz Szalisz és Eleftheria Dimopulu mintegy ezer euróért vásárolták a lányt a bolgár „rabszolga-kereskedőtől”, majd amint lehetett, koldultatni kezdték.
Az efféle extrém ügyek kezelésére nehéz felkészülni. A családi konfliktusok, a szülő-gyermek viszony rendezésével viszont a legtöbb eltűnés megelőzhető lehet.
Az Országos Rendőr-főkapitányságnál kérdésünkre hangsúlyozták: a gyermekek eltűnésének, szökésének megelőzése érdekében kiemelkedően fontos a szülő és gyermeke közötti bizalmi kapcsolat, hogy a fiatalok életének szerves részévé váljon a szülő. Nagy figyelmet kell fordítani a gyermekek meghallgatására, a velük való rendszeres kommunikációra. Ez a kialakult kapcsolat a kamasszá válás időszakában különösen fontos, amikor a gyermekek igyekeznek a szülői kontroll alól kivonni magukat, és dominánssá válhat a kortárs csoportok hatása.
Sokat jelent, ha időben észleli a szülő a gyermeke viselkedésében beállt változásokat, ha a problémákat együtt kezelik, és ha a gyermekeket – természetesen érzelmi-értelmi képességeikhez mérten – fokozatosan bevonják a családi életbe.
Ha valakinek mégis nyoma vész, sikeres felkutatásához a mielőbbi bejelentésen túl az eltűnés hátterében álló okok, személyi körülmények feltárása is fontos, tehát a „családi szennyest” – legyen az bármennyire kellemetlen – ki kell teregetni a rendőrök előtt.
A hatóság egyébként együttműködik a Kék Vonal Alapítványnyal, valamint az Országos Információs és Kríziskezelő Központtal – ezekhez felnőttek és gyermekek egyaránt fordulhatnak, ha úgy érzik, nem bírják tovább a rájuk nehezedő nyomást. De a két szervezeten keresztül az eltűntek is hírt adhatnak magukról.
Az eltűnt gyerekek világnapjához kapcsolódóan ötödik alkalommal idén is megrendezték hazánkban az Ezer lámpás éjszakája című kampánysorozatot. A társadalmi kezdeményezéshez a fővárosi mellett nyolc megyei rendőr-főkapitányság csatlakozott – Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Vas és Zala –, amelyek a budapesti eseményhez hasonló színes programokat szerveznek. Budapesten az Ötvenhatosok terén civil szervezetek képviselői, valamint a Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési, illetve baleset-megelőzési osztályának munkatársai várták tegnap az érdeklődőket. Mind a fővárosban, mind a többi helyszínen koncerttel, illetve a rendezvény védjegyévé vált világító lufik magasba bocsátásával zárultak a programok. Az eltűnt gyerekek világnapja május 25., az 1979. május 25-én New Yorkban eltűnt hatéves kisfiúra, Etan Patzra és társaira emlékezve. A kisfiút akkor engedték el először egyedül iskolába a szülei, de az iskolabusz megállójához soha nem érkezett meg. Etant 2001-ben holtnak nyilvánította a bíróság. A fiú megölését 2012-ben beismerte egy férfi, ám a gyerek holtteste nem került elő.
