További érdekesség, hogy ugyan eredetileg a megyei biztosok díjazás nélkül látták volna el a feladatukat, de alig tíz nappal a kinevezésüket követően módosult a rájuk vonatkozó jogszabály. Emiatt 748 ezer forintos helyettes államtitkári illetményre is igényt tarthatnak az újdonsült miniszteri biztosok – mutatott rá szerdai lapszámában a Blikk.
A közlemény szerint a biztosok kinevezéséről szóló utasítás módosítása szerint a biztosok helyettes államtitkári díjazásra jogosultak, azonban a törvényeknek megfelelően a díjat minden esetben csökkentik, hogy annak mértéke csupán a képviselői tiszteletdíj kieső 70 százalékát kompenzálja. Vagyis – állítja a Miniszterelnökség – egyetlen forint többletjuttatásban sem részesül a megyei fejlesztési biztosként is dolgozó országgyűlési képviselő.
A közleményben Ágh Péter példája szerepel, akinek a képviselői juttatása korábban bruttó 747 878 forint volt, a fejlesztési biztosi kinevezését követően ez 224 363 forintra csökken, amihez a miniszteri biztosként 523 515 forint juttatást kap. Az egyetlen miniszteri biztos, Lipők Sándor aki nem országgyűlési képviselő, semmilyen díjazásban nem részesül a biztosi kinevezésért.
Na de lássuk a névsort: Font Sándor (Bács-Kiskun), Hargitai János (Baranya), Vantara Gyula (Békés), Riz Gábor (Borsod-Abaúj-Zemplén), B. Nagy László (Csongrád), Varga Gábor (Fejér), Simon Róbert Balázs (Győr-Moson-Sopron), Tiba István (Hajdú-Bihar), Nyitrai Zsolt (Heves), Bene Ildikó (Jász-Nagykun-Szolnok), Völner Pál (Komárom-Esztergom), Balla Mihály (Nógrád), Szűcs Lajos (Pest), Móring József Attila (Somogy), Lipők Sándor (Szabolcs-Szatmár-Bereg), Hirt Ferenc (Tolna), Ágh Péter (Vas), Kovács Zoltán (Veszprém), Manninger Jenő (Zala).
A Blikk szerint a legjobban a szabolcsi Lipők Sándor jár, aki tavaly óta már nem parlamenti honatya, így jövedelme 748 ezer forinttal emelkedik. Rajta kívül mindannyian képviselők – azaz a Fidesz korábbi szóhasználata szerint álláshalmozók.
A nagyobbik kormánypárt még az előző ciklusban jelentette be, hogy véget vet az álláshalmozó képviselők korának, sokaknak dönteni kellett: polgármesteri hivatalban vagy a parlamentben ücsörögnének-e inkább, és vennék fel az adott munka után járó fizetést.