Az egészségügyi dolgozók munkaszüneti napján, a Semmelweis-napon tartott megmozdulás résztvevői – a szervezők közlése szerint mintegy négy és fél ezren – a Jászai Mari térről vonultak a Kossuth térre. A kamara elnöke, Balogh Zoltán petíciót adott át Dublinszki-Boda Péternek, az Emberi Erőforrások Minisztériuma főosztályvezetőjének, aki azonban nem szólt a résztvevőkhöz, mert nem kapott nyilatkozattételi jogot.
A petícióban jelezték: a szakdolgozók szándéknyilatkozatot írtak alá, amely szerint ha 2015. szeptember 30-áig nem hajtanak végre határozott és számottevő bérfejlesztést a szakápolóknál, akkor életbe lép a munkaviszony felmondásáról szóló nyilatkozatuk. A szervezők tájékoztatása szerint csak a rendezvényen több százan aláírták ezt a dokumentumot.
Balogh Zoltán beszédében kiemelte, hogy szakdolgozók nélkül nem lehet egészségügyet építeni és beteget ápolni. A kormánynak kell kiszámítható életutat biztosítania ahhoz, hogy egy helyen, egy fizetésből meg lehessen élni. Hozzátette: a döntéshozóknak meg kell állítaniuk az elvándorlást. Amiatt is fontos a kiszámítható életpálya, hogy a fiatalok számára vonzó legyen ez a hivatás – jelentette ki.
„Nem kívánunk mást, csak kiszámítható életutat itthon, Magyarországon” – hangoztatta Balogh Zoltán. A kamarai elnök „Hajrá magyarok, hajrá magyar egészségügyi szakdolgozók!” elköszönéssel zárta beszédét.
A demonstráción ismét azt a tizenkét pontot tartalmazó szórólapot osztották ki, amelyen az egészségügyi szakdolgozók követeléseiket már hónapokkal ezelőtt megfogalmazták a kormánynak. Egyebek mellett a szakdolgozói életpályamodell azonnali bevezetését, a bértárgyalás azonnali megkezdését, ötvenezer forintos alapilletmény-emelést, kafetlria-rendszer bevezetését, valamint az egészségügyi államtitkárságon belül az ápolásügy képviseletének megerősítését kérték.
Irinyi Tamás szegedi osztályvezető ápoló az egybegyűltekhez szólva azt mondta: ugyan az egészségügyi dolgozók ünnepnapja van, a szakdolgozóknak nincs mit ünnepelniük. Szóvá tette, hogy a június 15-ei, az egészségügyről rendezett parlamenti vitanapon a kormánypárti képviselők alig voltak jelen, akik pedig ott voltak, irreális képet festettek az ágazatról.
A döntéshozóknak fel kellene fogniuk, hogy ápolók és eszközök nélkül nem lehet ellátni a beteget, ezek beszerzéséhez azonban pénz kell – fogalmazott. Hozzátette, ilyen feltételek mellett nehéz megfelelni az elvárásoknak. A szónok hangsúlyozta, hogy nemcsak az egészségügyi dolgozókért demonstrálnak, hanem a betegekért is. „Mi elmehetünk, de a betegek itt maradnak” – mondta az egészségügyi dolgozók nevében.
Morális válság van az ágazatban, és ebből csak úgy lehet kilábalni, ha az ágazatot prioritásként kezeli a kormányzat – jelentette ki Irinyi Tamás.
A demonstrálók egységesen fehér pólóban, sokan fehér lufival vonultak; sokan érkeztek vidékről, a szervezők tájékoztatása szerint hatvan autóbusszal csaknem háromezren. A demonstrálók táblái többnyire azt jelezték, hogy az ország melyik megyéjéből érkeztek, volt néhány felirat, amely jobb munkakörülményeket követelt, például: „Hivatástudatból éljünk?!”.
A résztvevők a demonstráció végén egy vérhez hasonlító piros folyadékot tartalmazó fiolát tűztek egy fehér hungarocellből kivágott szívbe a Parlament főlépcsőjénél.
