Névválasztás: Anna örök

A legbizarrabb utónevekre vadászik újabban néhány szülő: a török sorozatok is éreztetik hatásukat.

Raátz Judit rámutatott: a kérések egy része olyan bizarr, hogy az intézet a meglévő szabályokat figyelembe véve nem is tudja bejegyzésre javasolni őket. Nem fért át a rostán például a Szivárvány, a Kopasz, a Betyár, a Gézengúz és a Maci, de hiába akarták a találékony szülők, az MTA nem javasolta a Masni, a Méz és a Szöcske neveket sem. Nem kapott támogatást a becéző alakok egy része sem, érhető módon: vajon ki is tudná komolyan venni Pöntyi vagy Babszi nénit? Esetleg bácsit?

A névadói kreativitás gyakorlatilag nem ismer határokat: egyes szülők például éppen azzal próbáltak kitűnni, hogy gyermeküket kacifántos nevek helyett egyszerűen Öcsinek, Huginak vagy Leánynak keresztelik, ám ezt sem támogatta az MTA. Néhány különlegesség azonban szabad utat kapott: ilyen például az Erdő és az Ecse régi magyar férfinév, a nőiek közül pedig egyes virágnevek, mint például a Lizanka, a Sárma és a Frangipáni.
A Nyelvtudományi Intézet egyébként jogszabályok és szigorú alapelvek szerint jár el, amikor egy-egy kérés bejegyzéséről döntést hoz. Fontos szempont például, hogy a kérvényezett névről egyértelműen el lehessen dönteni, női vagy férfiutónévről van-e szó, és ne lehessen miatta csúfolni a gyereket. Földrajzi névként, márkanévként és művésznévként használt alakokat például nem javasolnak. Fontos szabály az is, hogy a neveket mindig a köznyelvi kiejtésének megfelelően, a helyesírás szabályai szerint kell bejegyezni, hiába fest csúnyán leírva például a Dzsúlió.

A névadási szokások társadalmi hátterét és jellemzőit az Akadémia nem vizsgálta, a Tárki témában készült tavalyelőtt publikált kutatásából viszont az derült ki, hogy szokatlan, ritka neveket a legszegényebb réteg választ előszeretettel, és megfigyelhető az ilyen típusú kitűnni vágyás a gondok nélkül élők kis csoportjában is, vagyis elmondható, hogy a furcsa nevek a társadalmi státus két végpontján jelennek meg nagyobb eséllyel (lásd keretes írásunkat).

Raátz Judit azt tanácsolja a szülőknek, lehetőleg mindig olyan nevet válasszanak utódaiknak, ami felnőttként is, akár híres emberként is viselhető lesz, és amit könnyű kiejteni. – Szépen hangzik, ha a családnév és a keresztnév magánhangzói vegyesek (Veres Julianna), érdemes viszont kerülni, hogy a vezetéknév végén lévő hang azonos legyen a keresztnév első hangjával (Eke Emese). Ha az egyik név hosszú, a másik inkább legyen rövid, és jó, ha nincs hangtorlódás a két név határán. Érdemes figyelni továbbá arra is, hogy a két név együtt ne legyen komikus (Földi Eper) – javasolja a szakértő.