Különlegesség és egyediség a jelszó, ha a magyar családok névadási szokásairól van szó, és még mindig előfordul, hogy tévésztárok, hírességek után akarják elnevezni a gyerekeket – mondta el lapunknak Raátz Judit, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa. A lapunkkal ismertetett anyakönyvi adatokból kiderül, hogy a hagyományos nevek nagyon háttérbe szorultak az utóbbi időben. A hatvan év feletti korosztály leggyakoribb tíz férfi és női utóneve már nem szerepel a 3 év alattiak toplistájában, ez alól egyetlen kivétel az Anna, amely generációkon keresztül képes volt megőrizni a népszerűségét.
– A lánynevek közül teljesen eltűntek a hagyományos nevek (Erzsébet, Márta, Katalin), míg a fiúnevek esetében még valamivel jellemzőbb az apa nevének a továbbvitele. Érdekes azonban, hogy ezek a továbbvitt nevek sem a klasszikusok (István, László, János), hanem inkább az 1970-es évek divatos és gyakori férfinevei (Csaba, Zsolt, Richárd) – magyarázza Raátz Judit, hozzátéve: általánosan elmondható, hogy a szülők egyediségre törekszenek, és igyekeznek a ritkább neveket választani. Jól látszik ez abból is, hogy még a leggyakrabban adott fiú- és lányneveket is mindössze az újszülöttek 3,3 százalékának adták.
A fiúnevek között jelenleg a Bence, a Máté és a Levente, míg a lánynevek között az Anna, a Hanna és a Jázmin az abszolút favorit, és elég nagy divatja van annak, hogy a gyermekeknek egyszerre két utónevet is választanak.
– Ugyan a szülők kis százalékára jellemző, de vannak olyanok, akik egyedi, más által még nem viselt névvel szeretnék gyermeküket felruházni. Az ilyen kérelmek igen sokszínűek. Férfinevek körében például szoktak kérvényezni idegen eredetű neveket (Rodzser, Dzseráld), arab neveket (Azim, Dzsamal), régi magyar neveket (Monor, Vérbulcsú), és vannak, akik becéző alakokat szeretnének anyakönyveztetni (Janó, Simó). Női nevek közül szintén sokan kérnek becéző formákat (Norka, Vivi), idegen eredetűeket (Zahira, Heszna), bibliai neveket (Sifra, Jemima), illetve kettős neveket (Annadóra). Van igény továbbá meglévő férfinevek női párjai (Noéla, Zsadányka), és régi magyar nevek felújítása iránt (Sáfély, Csente), de a növényi eredetű neveket is kedvelik (Gyömbér, Szamóca) – sorolja a szakértő, aki szerint nem tűnt el a hírességek nevei után vágy sem.
– Mivel nagyon sokféle sztár, sorozat létezik, nehéz kijelenteni, hogy melyik a divatos, kedvelt. De megszaporodtak a török nevek (sorozatok alapján), a sportolók, focisták nevei (Zidane), és egyes sztárok (Zséda, Csekka) nevei iránti kérelmek is – hangsúlyozta.
Raátz Judit rámutatott: a kérések egy része olyan bizarr, hogy az intézet a meglévő szabályokat figyelembe véve nem is tudja bejegyzésre javasolni őket. Nem fért át a rostán például a Szivárvány, a Kopasz, a Betyár, a Gézengúz és a Maci, de hiába akarták a találékony szülők, az MTA nem javasolta a Masni, a Méz és a Szöcske neveket sem. Nem kapott támogatást a becéző alakok egy része sem, érhető módon: vajon ki is tudná komolyan venni Pöntyi vagy Babszi nénit? Esetleg bácsit?
A névadói kreativitás gyakorlatilag nem ismer határokat: egyes szülők például éppen azzal próbáltak kitűnni, hogy gyermeküket kacifántos nevek helyett egyszerűen Öcsinek, Huginak vagy Leánynak keresztelik, ám ezt sem támogatta az MTA. Néhány különlegesség azonban szabad utat kapott: ilyen például az Erdő és az Ecse régi magyar férfinév, a nőiek közül pedig egyes virágnevek, mint például a Lizanka, a Sárma és a Frangipáni.
A Nyelvtudományi Intézet egyébként jogszabályok és szigorú alapelvek szerint jár el, amikor egy-egy kérés bejegyzéséről döntést hoz. Fontos szempont például, hogy a kérvényezett névről egyértelműen el lehessen dönteni, női vagy férfiutónévről van-e szó, és ne lehessen miatta csúfolni a gyereket. Földrajzi névként, márkanévként és művésznévként használt alakokat például nem javasolnak. Fontos szabály az is, hogy a neveket mindig a köznyelvi kiejtésének megfelelően, a helyesírás szabályai szerint kell bejegyezni, hiába fest csúnyán leírva például a Dzsúlió.
A névadási szokások társadalmi hátterét és jellemzőit az Akadémia nem vizsgálta, a Tárki témában készült tavalyelőtt publikált kutatásából viszont az derült ki, hogy szokatlan, ritka neveket a legszegényebb réteg választ előszeretettel, és megfigyelhető az ilyen típusú kitűnni vágyás a gondok nélkül élők kis csoportjában is, vagyis elmondható, hogy a furcsa nevek a társadalmi státus két végpontján jelennek meg nagyobb eséllyel (lásd keretes írásunkat).
Raátz Judit azt tanácsolja a szülőknek, lehetőleg mindig olyan nevet válasszanak utódaiknak, ami felnőttként is, akár híres emberként is viselhető lesz, és amit könnyű kiejteni. – Szépen hangzik, ha a családnév és a keresztnév magánhangzói vegyesek (Veres Julianna), érdemes viszont kerülni, hogy a vezetéknév végén lévő hang azonos legyen a keresztnév első hangjával (Eke Emese). Ha az egyik név hosszú, a másik inkább legyen rövid, és jó, ha nincs hangtorlódás a két név határán. Érdemes figyelni továbbá arra is, hogy a két név együtt ne legyen komikus (Földi Eper) – javasolja a szakértő.
