A 2025 őszén újraindult, a csongrádi Bárkával kapcsolatban már emlegetett Gault&Millau étteremkalauz gyakori hivatkozási alap lesz ebben a rovatban, hiszen ez a legtöbb vendéglátóegységet integráló, hiányosságaival és következetlenségeivel együtt is legfontosabb és nem mellesleg nemzetközi rangú magyar étteremkalauz. A Michelin fogható még hozzá, mely viszont nem közöl étteremkritikákat és főként olyan helyekről szól, ahova egy átlagos fogyasztó nagyon ritkán ül be, már ha beül egyáltalán. A nagyközönség s a szakma számára tehát a legfontosabb referencia a Gault&Millau.
Akkor is, ha az említett hiányosságok tagadhatatlanok, hiszen hosszú a sora azon éttermeknek, melyek teljesítménye meghaladja a 10 pontos szintet, sőt, sok esetben a sapkát jelentő 11 vagy a fölötti pontszámot érdemelnek, de nem kerültek bele a merítésbe. Következetlenség pedig a szerencsére nem jellemző, de előforduló komolyabb, felül vagy alulpontozás.
Különösen a csárdák világában tapasztalhatjuk ezt, hadd említsek konkrét példákat is. Mind a Szegeden működő Kiskőrössy halászcsárda (rovatbeli írásom itt ) és mind pedig a szintén szegedi, lényegében csárdakínálatú „Vendéglő a Régi Hídhoz” (saját élménybeszámoló itt ) 10,5 pontot kapott, ami elég magas ahhoz képest, hogy a kétségkívül kiemelkedő halászlé és haltepertő mellett akadnak mindkét helyen mellélövések. De nem is ez a baj, legyen nekik 10,5 pontjuk, a korábbi GM kalauzokban a Kiskőrössy kapott egy alkalommal 11-et is, igaz többnyire 8 ponton végzett. Inkább az a kifogásolható, hogy a Gault&Millau kritériumok szerint náluk egyértelműen jobban teljesítő Akasztói halascsárda s említett mindhárom helynél színvonalasabb, Magyarország legjobb csárdái közé tartozó békéscsabai Veszely be sem került, mint ahogy az említett két, egyébként korrekt szegedi helyhez hasonló szintű, de mégis többet nyújtó Fehértói halászcsárda, Kecskeméti csárda sem. De hiába keresnénk a szegedi halászlé-műfaj etalonjának számító Algyői halászcsárdát is.























