Hétfőn kora délután a 6-os főúton a 220 lelkes települést Pécs felé elhagyva rendőrautó villogó lámpáit pillantjuk meg, a forgalmat lassítják a volt lőtér bejáratánál, ahol szombaton este megkezdődött a martonfaiak engedetlenségi akciója. Leparkolunk, közelebb érve látjuk, hogy két férfi adatait veszik fel a rendőrök, egyikük Bosnyák András, a közeli Martonfa polgármestere. – Szegény embert az ág is húzza – jegyzi meg egy bodzabokor és egy transzparens árnyékában, terepmintás horgászszékén ülve Eignér Béláné Panni. – Szombaton kaptuk ezt a hírt a menekülttáborról, most meg egy érkező autós belehajtott a polgármester kocsijába hátulról. Ha valaki, akkor ő nem ezt érdemli. Mindent megtesz a faluért. Rengeteg embernek adott munkát a szociális szövetkezet az önkormányzat földjén, ahol paradicsomot, burgonyát, csemegekukoricát termesztenek. Amit lehet, azt helyben állítjuk elő – sorolja az idősödő asszony, aki komolyan aggódik a virágzó falu biztonságáért, ezért jött tiltakozni. Miután elköszönünk a hölgytől, s a rendőri intézkedés végeztével közelebb lép hozzánk Bosnyák András. Lassan kaptatunk fel a gazzal benőtt földúton a spontán felvert falusi sátortábor felé. Tűz a nap, a bokrok ontják magukból a párás forróságot, a polgármester gyöngyöző homloka alatt szemei szomorúan pislognak a csípős izzadtságtól.
– A könnyem kicsordult, mikor belém jöttek. Kiderült, hogy lejárt a forgalmim, úgyhogy azért is megbüntettek – bosszankodik Bosnyák András, majd Martonfára terelődik a szó. – Nem a menekültekkel van bajunk, nem vagyunk rasszisták. Az a helyzet, hogy láttuk a híradásokban, hogy máshol mik történtek a táborok környékén. Az önkormányzat földjén egy tonnányi krumpli terem meg, ha minden menekült csak egy-két szemet elvesz, nem marad semmink! Vagy állítsunk minden bokor mellé egy őrt? Nonszensz! A település virágzik, rengetegen költöztek ide az utóbbi években, a közmunkások rendes munkát kaptak a földeken. Nem értem, hogy miért kell az emberek mindennapjait felborítani. Ráadásul úgy, hogy a mi véleményünket meg sem kérdezték róla – mondja a falu első embere, aki az utóbbi napokban talán összesen négy órát, ha aludt. Az idegességtől nem tud pihenni. Bosnyák András szerint az Európai Uniónak sürgősen ki kellene találnia valamit a menekültkérdés orvoslására, mert ez a mostani helyzet tarthatatlan.
A polgármester továbbáll, utána a martonfai civil sátortábor mellett Sziklai Zoltán helyi polgárőrrel találkozunk, a falu határán kívül persze civilben. – Senki nem tudott erről, még a környező településeken, Pécsváradon, Perekeden, Hirden sem. Korábban történtek lopások a faluban, pincebetörések gyakorta előfordultak, de a polgárőrség létrehozásával jelentősen megnőtt a közbiztonság. Martonfára összesen három busz megy be, a többihez ki kell gyalogolni a 6-os főútra a megállóba egy 500 méteres úton, ahol nincs közvilágítás. Itt sötétedés után is aszszonyok és fiatal nők, családok gyerekkel járnak. Az ő biztonságukat ki fogja szavatolni, ha megépítik ezt a tábort, ahonnét nyíltan járkálhatnak ki? Félreértés ne essék, nem a bevándorlók ellen vagyunk. De mindenki pontosan tudja, hogy ahogy a magyarok között, úgy más népek között is megvannak a zsiványok. Martonfa most ünnepli ezeréves fennállását, augusztus 20-án búcsú is lesz. Szomorú, hogy egy ilyen esemény árnyékolja be ezt a szép évfordulót – teszi hozzá Sziklai Zoltán.
A nagy kánikulában rajta kívül most csak páran vannak a volt lőtéren. Sokan dolgoznak, az idősebbek nem is tudnak kijönni, de a maga módján minden martonfai igyekszik kifejezni szolidaritását a tiltakozókkal, estére sok embert várnak, állítólag zenekarok is jönnek. Egy öreg néni vasárnap a maradék hat szem tojását küldte el a közös lecsóhoz, így jelezve támogatását. A tábortűz hétfőn délután már ég, a paprikás krumplihoz az alapanyagok egy műanyag kerti asztal alatt sorakoznak. A helyiek csak azt sajnálják, hogy finom fűszerek mellett nagy adag keserűség is jut a tüntetőmenühöz. De nem adják fel: ennivaló van, elszántságból is jutott bőven. Mindent megtesznek Martonfáért.
