„Nekem te ne adjál száz eurósat, keress nekem fifty eurót. Nem érdekel, hogy van nálad vagy nyolc százeurós! Fifty, fifty!” A Keleti pályaudvar melletti McDonald's pénztára mögül hangzik el kedd hajnalban a bábeli monológ, és csak azért nem lesz belőle párbeszéd, mert a megszólított kendős nő rezzenéstelen arccal azonnal hátat fordít, és hozza a felváltott bankót. A melírozott hajú pénztáros olyan tekintettel nézi végig mindezt, hogy úgy tűnik: egy szempillantás alatt átszámolta törlesztőrészletre és közös költségre a tárca tartalmát.
A gyorsétterem előtt ücsörgő szír és afgán férfiak az évnyitóra siető fehér blúzos gimnazistalányokat figyelik ugyanilyen elszántan, mi pedig Magyarország talán egyetlen nemzetközi dohányboltjára figyelünk fel. A zárjegy nélküli cigarettaárusítás veszélyeit ismertető molinó alatt, a málló vakolat előtt ül a csikágói Kurázsi mama, és erzsébetvárosi angolsággal azt kiabálja: szigárett, szigárett!
A Baross tér alatt húzódó, zöld biciklilakattal lezárt tranzitzóna csendes. Sátrakból és hálózsákokból vízhólyagos és bőrkeményedéses talpak lógnak ki, a ki tudja hány napja nem fürdött testek szaga pedig nagyon erős. A falon egy krétafelirat hirdeti: we are human, azaz emberek vagyunk. Nem telik bele harminc másodperc, és kísértetiesen hasonló kézírással ugyanezeket a szavakat látjuk már odafent, a pályaudvar kivetítője alatt. Ezúttal azonban már egy kartonlapról köszön vissza ránk, a kéz, amely tartja, egy több száz fős, összepréselődött migránsmasszából emelkedik ki. Vannak azonban más feliratok is: „négy napja várunk”, illetve „a gyerekek fáradtak”. Mindezt bemutatandó lobogtatnak még gyerekeket és mankókat, valamint jegyeket is.
Hozzánk is egy karikás szemű afgán fiú lép oda, mutatja a 7.10-es müncheni railjetre szóló jegyét, fordítva tartja. Nem tudja, miért nem engedik fel. És nem tudja az a további körülbelül 600-700 migráns sem, akik bepréselődtek a 7-es és a 8-as vágány közötti, kábelkötözővel összehúzott és POLICE feliratú szalagkordonnal díszített kerítések közé. Időnként lökdösődni kezdenek, amitől a gyerekek sírva fakadnak, a megafonos tolmács pedig hadarva próbálja nyugtatni a tömeget – nem sok sikerrel. Ugyanez a koreográfia a nemzetközi jegypénztárnál is, készenléti rendőrök állják el az útjukat. A 9-es vágányról aztán némi késéssel, de migránsok nélkül elindul a 7.10-es müncheni járat, a peronon álló menekültek percekig néznek farkasszemet tizenegy készenléti rendőrrel, de senki nem mozdul. Felettük galambok repkednek, de nem éppen békés a hangulat.