Elhunyt Nemeskürty István

Az író, irodalomtörténész Budapesten született 1925. május 14-én, csütörtök este érte a halál.

A Fidesz szerint Nemeskürty István pótolhatatlan hiányt hagyott maga után. A kormánypárt közleményében jelezte, osztozik a család fájdalmában, és részvétét fejezte ki a hozzátartozóknak.

A Fidesz úgy fogalmazott, „elment a Tanár úr”, aki kiváló elme, nagyszerű pedagógus volt, dramaturgként, forgatókönyvíróként pedig millióknak nyújtott felejthetetlen élményt.

Az MSZP szerint Nemeskürty István sokoldalú műveltsége, bátor kérdésfelvetései tiszteletet ébresztettek mindenkiben, politikai hovatartozástól és világlátástól függetlenül. A szocialisták hangsúlyozzák, politikai értékeik ugyan különbözhettek, ettől függetlenül kegyelettel emlékeznek Nemeskürty Istvánra, és őszinte részvétüket fejezik ki a gyászoló családnak.

Nemeskürty István már a kommunista rendszerben is a tudományos élet élő lelkiismerete volt – emelte ki a Jobbik. Az ellenzéki párt közleményében őszinte részvétét fejezte ki az elhunyt családjának, barátainak, ismerőseinek, tisztelőinek. Emlékeztettek: Nemeskürty István volt az első, aki az elnyomás időszakában hozzá mert nyúlni olyan nemzeti sorstragédiákhoz, mint például a 2. magyar hadsereg több százezer magyar áldozatot követelő katasztrófája vagy a trianoni diktátum történelme.

„Nagyon örülök, hogy a kortársa lehettem” – emlékezett Jankovics Marcell animációs filmrendező. „Számomra tényleg tanár úr volt és mintakép, olyannyira, hogy szerettem volna, ha utódja lehetnék ebben-abban. Jóban voltunk, ő is kedvelt engem, és volt néhány olyan pozíció, amelybe lemondása után engem javasolt” – idézte fel az MTI megkeresésére.

Mint elmondta, Nemeskürty Istvánnal már pályája kezdetén találkozott, amikor a „tanár úr” a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) előadásain a filmművészetről beszélt. Jankovics Marcell elmondása szerint Nemeskürty István kiváló stúdióvezető volt, nagyon jól válogatott tehetségeket.

„Fiatal srác voltam még, amikor kinézett magának. Nem volt benne semmi fölényeskedés, hogy ő idősebb és tekintélyes személy, hajlandó volt időt szánni arra, hogy kifejtse nekem a gondolatait. Persze olvastam az összes könyvét is” – emlékezett.

Jankovics Marcell elmondása szerint amikor Szörényi Levente Koltay Gáborral összetűzött a Honfoglalás című film miatt, Nemeskürty István véleményét kérte ki. „Ő azt mondta Szörényinek, hogy mítoszt nem szabad élő színészekkel leforgatni, erre sokkal alkalmasabb a rajzfilm. Ekkor keresett meg engem Szörényi Levente, és ebből született az Ének a csodaszarvasról című filmem” – számolt be a rendező.

A rendszerváltozás időszakában, 1990 januárja és áprilisa között a Magyar Televízió elnöki tisztét töltötte be, emellett különféle társadalmi szervezetekben viselt magas tisztségeket. A 90-es években elnöke volt többek között az egyetemi és főiskolai oktatók kamarájának, a Magyar Ösztöndíj Bizottságnak, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány és a Magyar Könyv Alapítvány kuratóriumának. 1993–1995 között a Magyar Írókamara elnökeként is dolgozott. 1994 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2011 óta tiszteletbeli tagja, 1996 óta a Magyar Újságírók Közösségének (MÚK) tiszteletbeli elnöke volt.

1998 és 2001 között kormánybiztosként a millenniumi ünnepségek szervezését irányította, munkáját a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével ismerték el. 2001-ben vehette át az újjáalapított Corvin-láncot, 2001–2002-ben, majd 2011-től a kitüntetés elbírálásáért felelős testület elnökeként tevékenykedett. 1957-ben lett az irodalomtudomány kandidátusa, 1966-ban doktora, 1979-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Munkássága elsősorban a 16. és 17. századi magyar irodalomtörténetre, valamint a 20. századi magyar filmtörténetre terjedt ki. Termékeny író volt, több mint 50 kötet fűződik a nevéhez.

Ismertségét igazán a hazaszeretet, a nemzeti lelkiismeret és felelősség kérdését boncolgató történelmi, kultúrtörténeti könyveinek köszönhette, ezek közül nem egy kiváltotta a szakmai körök felháborodását. 1966-ban óriási feltűnést keltett és nagy vitákat kavart Ez történt Mohács után című munkája, amely az 1526-os mohácsi csata és Buda 1541-es török kézre kerülése közti időszakot vizsgálta. 1972-ben jelent meg tabutörő, Requiem egy hadseregért című könyve, amely a második világháborúban a Don-kanyarnál vereséget szenvedett 2. magyar hadsereg sorsát dolgozta fel. A sok kiadást megért, hatalmas példányszámban elkelt művében írottakat, például hogy a katonákat „halálba szánták rossz fegyverzettel és felszereléssel”, a hadtörténészek vitatták, ő azonban kitartott nézetei mellett. 2011-ben így nyilatkozott: „1943 márciusában a Ludovikán a nagyobb közönségnél jobban és részletesebben értesültünk az eseményekről , elhatároztam, hogy ezt én egyszer megírom, úgy, ahogy volt”.

A hetvenes években kötete jelent meg Dózsa Györgyről, a magyar történelem legjelentősebb parasztháborújának vezéréről, az 1848–1849-es magyar polgári forradalom és szabadságharc hőseiről, kor- és életrajzot adott közre első európai rangú, magyar nyelven verselő költőnkről, Balassi Bálintról, 1988-ban publikálta Erdély 1916–1967 közti időszakáról szóló művét Erdélyi krónika címmel. 1989-ben jelent meg Mi magyarok című ismeretterjesztő munkája, 1990-ben magyar Biblia-fordításokból készített válogatást. 1995-ben adták ki a nemcsak Horthy Miklósról, hanem a Horthy-korszakról is szóló, a magyar társadalom felelősségét feszegető, Búcsúpillantás című kötetét.

Filmesztétikai tanulmányainak sorából kiemelkedik Federico Felliniről írott könyve (1974). A magyar kultúra évszázadait Kis magyar művelődéstörténet című kötetében foglalta össze (1992), 1993-ban jelent meg A magyar irodalom története című munkája. Filmforgatókönyveket (Egri csillagok, Mint oldott kéve, Mindszenty József – Devictus Vincit, Sacra Corona) és színműveket (A hollószárnyú enyészet, Magyar Dekameron, Szép ének a gyulai vitézekről, A betűk csendjében, Hantjával ez takar) is jegyzett. 2005-ben jelent meg Mi végre vagyok a világon címmel életinterjúja, amelyben beszélgetőtársa Koltay Gábor filmrendező. 2011-ben jelent meg Vallani és vállalni – A hatalomváltás labirintusában című munkája.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1971-ben Balázs Béla-díjjal, 1979-ben József Attila-díjjal, 1992-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki, 1996-ban megkapta a magyar filmszemle életműdíját. 2002-ben II. János Pál pápától a Nagy Szent Gergely Lovagrend nagy tisztikeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át. 2003-ban Prima Primissima díjat, 2004-ben Szent István-díjat, valamint Teleki Pál-emlékérmet kapott. 2011-ben – az alapítása óta csupán néhány alkalommal átadott – Kossuth-nagydíjjal tüntették ki kulturális és művészeti életünk jelentős spektrumát átölelő sokoldalú munkássága, a magyar játékfilmkészítés több mint negyedszázados irányítása, irodalom-, művelődés- és bibliatörténeti művei, forgatókönyvei, gazdag publikációs tevékenysége, példaértékű életpályája elismeréseként. 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíjában részesült.