Lajcsi-ügy: nemzeti sport az áram- és a gázlopás

Ezrek lopják hazánkban az energiát, a lakástüzek, sőt halálos balesetek mögött is gyakran áll ilyesmi.

A lopások száma 2010 óta kisebb, de a trükközéstől nem a rezsicsökkentés tántorítja el az érintetteket, hanem az, hogy a szolgáltatók ma már szisztematikus mérőhelyi ellenőrzéseket végeznek, technológiai fejlesztésekbe fogtak. Például egyre több egyedi sorszámú műanyag plombát használnak, ami a hagyományos zárópecsétek hamisítását értelmetlenné teszi. Ilyen eszköz az a speciális zárószalag is, amely erős mágneses tér hatására maradandóan megváltozik, és ezzel a mérők mágnesezésétől riasztja el a delikvenseket. Egyre több az olyan elektronikus mérő is, melyet lehetetlen nyom nélkül befolyásolni.

A fővezetékek megcsapolásának felderítését egy radarhoz hasonló lokátoros műszer segíti. Ezt gyanú esetén használják, és arra alkalmas, hogy a föld alatt, illetve térkővel fedett területeken kimutassa azt, ha a vezeték esetleg elágazik. Az eszközt elég a mérőhely vezetékéhez csatlakoztatni, már jelzi is a turpisságot.

A cégek a sérelmükre elkövetett cselekmények miatt igyekeznek büntetőjogi lépéseket is tenni, azonban a jelenlegi jogszabályi környezet ezt sok esetben nehezíti. Ennek oka, hogy aki ilyen módszerrel él, általában nem maga buherálja meg a villanyórát. „Ezt jellemzően vállalkozók oldják meg áthidaló vezetékekkel, magát a bűncselekményt ők követik el. Emiatt hiába teszünk feljelentést, a tettenérés gyakorlatilag kizárt, már csak azért is, mert rendszerint a tulajdonos sem tudja pontosan, ki volt az elkövető. A történet rendszerint ugyanaz: a tulajdonos naivan előadja, hogy járt valaki a lakásában, csinált valamit, de hogy pontosan mit, azt nem tudja” – mondja Boross Norbert, az Elmű-Émász kommunikációs igazgatója. Ezzel pedig a vád alól a fogyasztó gyakorlatilag ki is bújt. Persze az ügyek ettől függetlenül kellemetlenek, a kötbér miatt pedig sokba kerülnek.

A gázszolgáltatók a lopásokról számadatokat nem árulnak el, erre egyedül a rendőrségi statisztikákból lehet következtetni. Abból például ki lehet indulni, hogy tavaly mindössze 480 esetben zártak le áramlopás miatti nyomozást, a gázlopásos esetek között pedig 60 olyan volt, amelynek pont került a végére. Nem kell hozzá komoly matek, hogy ki lehessen találni: ha a 10 000 fölötti szabálytalan áramvételezésre még 500 lopás miatti nyomozás sem jut, akkor a 60 gázlopás miatt indult rendőrségi eljárás is nagyságrendekkel több valós esetet jelez. Mondhatni, ez a szám a jéghegynek csak a csúcsa.

Nem meglepő, hogy a rendőrségi statisztikákban az áramlopások számát tekintetve a szegényebb régiók, tehát Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye viszi a prímet, az viszont már igen, hogy a dobogó harmadik helyén Pest megye és Budapest áll, szinte darabra egyező esetszámmal. A gázlopásos nyomozások listáját egyértelműen Pest megye vezeti, amelyet Komárom-Esztergom, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg követ a ranglétrán. Ezeken a területeken a jellemzően „klasszikus módszereket” alkalmazzák: plombákat hamisítanak, mérőórákat pörgetnek vissza vagy éppen a fővezeték, méretlen vezetékek megcsapolásával kerülik ki az órát. Műszakilag talán a legveszélyesebb az úgynevezett kampós módszer, amelynél az utcai hálózatra akasztanak egy olyan vezetéket, amelyen keresztül az áramot lopják.

Más kép rajzolódik ki, ha már a lopott gáz és villany mennyiségét tekintjük, a komoly kárt ugyanis nem a lopott árammal néhány lámpát és háztartási gépet üzemeltető szegényebb családok okozzák, hanem azok a vállalkozások, amelyek rengeteg energiát használnak fel. Tipikus példák erre azok a gíroszosok és pizzások, illetve egyéb vendéglátók, amelyek nagy tételben sütnek és főznek, méghozzá bérelt üzlethelyiségben, mindössze néhány hónapig. A másik csoportba azok a tehetős magánszemélyek tartoznak, akik családjukkal hatalmas házakban élnek, fogyasztásuk pedig a jacuzzi, a fűtött garázsfelhajtó és a szauna miatt szökik az egekbe. Ők azok, akik ellen sokszor nem azért nem indul behajtási eljárás, mert az értelmetlen lenne, hanem azért, mert ha lebuknak, mellényzsebből kifizetik a hat-hét számjegyű tartozást, illetve a kötbért. Ugyanúgy, ahogy kifizették azt a több százezres vagy akár milliós tételt is, amelybe az került, hogy házukba elkerülő vezetéket falazzanak. Mert ilyenre is van példa. Ezek az esetek ritkán kerülnek be a rendőrségi statisztikákba.

„Ilyenkor a bűncselekmény sokszor látens marad, lévén az ügy vagy ki sem derül, vagy pedig nem bizonyítható. De ez nem jelenti azt, hogy a bűncselekmény nem valósult meg. Annak ugyanis a büntetőjogi tényállásra nincs ráhatása, hogy valami bizonyítható-e vagy sem” – szögezi le Németh Zoltán László gazdasági büntető szakjogász. Az ügyvéd szerint a rendőrséget az ilyen ügyekbe sokszor praktikussági okok miatt nem vonják be a szolgáltatók. Egyszerűen azért, mert feljelentést csak ismeretlen tettes ellen lehetne tenni, arra pedig nem sok esély van, hogy ki lehessen nyomozni, ki volt az elkövető. Az ügyek ráadásul sokáig tartanak. Másrészt ha egyedi esetről van szó, és elkapják a valódi tettest, akkor az nagy eséllyel a tulajdonos vagy valamelyik családtagja.

Kisebb ügyekben a szolgáltató pusztán az eljárástól nem sokat remélhet. Ha a kár ötvenezer forint alatt marad, eleve bűncselekményről sem beszélhetünk, mindössze szabálysértési eljárás indítható. Azt pedig érthető okokból nem szeretnék a szolgáltatók, hogy kollégáik ilyen ügyek miatt járjanak tanúskodni munkaidejükben. Emiatt van az, hogy feljelentést csak nagyobb tételek miatt tesznek, illetve akkor, ha tudják, hogy valami egyértelműn bizonyítható.

Pénzbüntetésen túlmenően – legalábbis tulajdonosi oldalról – túl sokra ilyenkor sem kell számítani, lévén az ötvenezer és ötszázezer forint közötti lopással okozott kár büntetési tétele két évig terjedő, az ötszázezer és ötmillió forint közöttié három évig terjedő szabadságvesztés. Ez a gyakorlatban elriasztó erővel bíró letöltendőt általában nem jelent, mindössze pénzbírságot. Ahhoz, hogy egytől öt évig terjedő szabadságvesztés legyen a büntetés, már ötmilliónál nagyobb, de ötvenmilliónál kisebb értékben kell áramot vagy gázt lopni. Ugyan a tétel még két lépcsőben egészen tíz évig emelkedik, az már esélytelen, hogy valaki több száz millió forint értékben csenjen gázt vagy villanyt.

Az áram- vagy gázlopásos ügyek komolyabb szankcióval csak akkor zárulnak, ha a szolgáltató vagy a rendőrség bűnbanda nyomára bukkan, és azt a rendőrség sikeresen felderíti. Ilyen esetek szép számmal akadnak, nem túlzás azt mondani, hogy áram- és gázlopásra már egész iparág szakosodott: elég néhány kulcsszóra rákeresni az interneten, és már elő is jönnek azok az e-címek és „eldobható” mobilszámok, amelyeken segítséget lehet kérni a „takarékossághoz”. Ez ellen a szolgáltatók nehezen lépnek fel, lévén nincsenek hatósági jogosítványaik. Ennek ellenére ők is nyitott szemmel járnak, felderítenek, ha pedig sikerül kellő bizonyítékot összegyűjteniük, átadják a rendőrségnek.

Az áramlopás ügyében komoly különbségek vannak az egyes országok közt. Németországban és Nyugat-Európában gyakorlatilag nem követnek el ilyen bűncselekményt, vagy ha elvétve igen, akkor annak nagyon komoly büntetőjogi következménye van. A németeknél például nem foglalkoznak azzal, hogy ki követte el a bűntettet, a felelős az, akinek a házában lopták a villanyt. A másik véglet Ukrajna, ahol kis túlzással az a ritka, hogy valaki nem lop áramot. Bulgáriában a helyzet jobb, de ott is nagyon gyakori ez a bűncselekmény. Ez bele is van kódolva a rendszerbe, iszonyatos veszteségek keletkeznek miatta. Mi tehát valahol középen állunk ebben a kérdésben.

A gázlopás kérdése már kicsit bonyolultabb. A Tigáz például az olasz ENI gázszolgáltató – amely a világ ötödik legnagyobb integrált energetikai társasága – tulajdonában van, melynek információink szerint más országokban a szabálytalan vételezés olyan problémát nem okoz, mint nálunk. Viszont ez nem feltétlen releváns adat, mert a cégnek Európában csak Norvégiában, Olaszországban és Magyarországon van a tulajdonában vezetékhálózat, így ténylegesen csak erre a három területre lát rá.

„Lakossági bejelentések kapcsán szoktunk azzal szembesülni, hogy egyes bandák szőnyegbombázásszerűen lepnek el egy-egy régiót. Gyakorlatilag becsöngetnek, és arra tesznek ajánlatot, hogy segítenek a takarékoskodásban, többnyire a gázmérő befolyásolásával. Olyan is van, hogy kollégáink nem konkrét ellenőrzésen, hanem a napi munkájuk során fedeznek fel erre utaló jeleket” – mondja Száraz Gábor, a Tigáz kommunikációs vezetője. Ilyen esetben az adott területen a szolgáltató emberei elkezdenek ellenőrzéseket végezi. Ha azt tapasztalják, hogy az egyes lakásokban ugyanaz a „szakember” dolgozott, akkor megpróbálják a helyzetet feltérképezni, és ha elegendő bizonyítékot sikerül összegyűjteniük, illetve valószínűsíteni tudják, hogy bűnszövetkezetben ténykednek az elkövetők, akkor az információkat átadják a rendőrségnek, amely ténylegesen is elkezd nyomozni. A többéves együttműködés és a felderítések alapján már kiderült, hogy az ilyen bűnbandák tagjai egyetlen hétvégén több tucat helyen is megfordulnak, ez idő alatt pedig az sem ritka, hogy milliós nagyságrendben keresnek.

A rendőrséggel az E.On is együttműködik, s az náluk is egyre gyakoribb, hogy az egyik eset elvezet a másikhoz, a hatóság pedig egész elkövetői hálózatot derít fel. Az áramszolgáltató a lopások nagy volumene miatt folyamatosan képezi munkatársait is, a nem éppen legális vételezési technológiákat kollégái már jól ismerik.

A szolgáltatók az ellenőrzési helyeket kétféleképpen választják ki: egyrészt a számlázási rendszerük adatait vizsgálják, elemzik a kockázatokat, a gyanús eseteket pedig kiszűrik. Gyanúra a látványos fogyasztáscsökkenés adhat okot, illetve az, ha az adott fogyasztó a kategóriájához képest kevés áramot fogyaszt. Extrém példa, de ilyen lehet az, ha egy üvegház vagy csirketelep hirtelen a korábbi mennyiség töredékét használja föl, de továbbra is működik.

Hasonló módon dolgoznak a gázszolgáltatók is, akiknél az adatelemzés, a szokásos ellenőrzések és bejelentések mellett a gázátadó állomások ismert értékei lehetnek árulkodóak. Azt ugyanis tudják, hogy a gázszállító az adott ponton pontosan mennyi energiát ad át. Tudják azt is, hogy az adott pontról hány települést látnak el, a gázmérők állása alapján pedig azt is, hogy mennyi gázt adnak el. Ha ilyenkor azt érzékelik, hogy a gázátadó állomáson lényegesen több gáz érkezett, mint amennyit papíron eladtak, akkor valószínűsíthető, hogy menet közben valahol eltűnt a gáz. Ennek két oka lehet: az egyik a természetes szivárgás, a másik a szabálytalan vételezés. Ezt tisztázandó kezd a szolgáltató célzottan vizsgálódni egy-egy konkrét területen.

A gáz- és áramlopásokra balesetek miatt is fény derülhet, nem véletlen, hogy az ORFK Bűnügyi Főosztályának kezdeményezésére a Legfőbb Ügyészség még 2013-ban olyan állásfoglalását adott ki, mely szerint a szabálytalan gázvételezésekkel kapcsolatos bűncselekmények a lopáson túl egyes esetekben közveszélyokozásnak is minősülnek.

Ráadásul egyes esetekben nem csak veszélyeztetésről van szó, hanem már a tűzoltók beavatkozására is szükség van. Tavaly például több mint ezer gázszivárgáshoz riasztották a katasztrófavédelem tűzoltóegységeit, idén pedig eddig közel nyolcszázhoz. Az elektromos rendszer meghibásodása miatt az elmúlt évben nyolcvanhat esetben kérték a tűzoltók segítségét, idén ötvenkét alkalommal – tudtuk meg Mukics Dániel tűzoltó őrnagytól, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság helyettes szóvivőjétől. Mint elmondta, a balesetek elhárítását követően bizonyos esetekben a tűz keletkezésének helyét, idejét, az ehhez vezető folyamatot, az esetleges személyi felelősséget a katasztrófavédelem hivatalból, tűzvizsgálati eljárás keretében vizsgálja. Ezek alapján azt lehet elmondani, hogy az anyagi javakat és emberéletet veszélyeztető tűzesetek nyolc százalékát okozza „az elektromos hálózat nem megfelelő kialakítása”. Ezek gyakran olyan esetek, amelyeknél a hálózatba nem a közműszolgáltatók emberei nyúltak bele, hanem illetéktelenek buherálták meg őket.

Kevésbé emlegetik, de áramlopásnál nem csak balesetekről és közvetlenül anyagi kárról beszélhetünk, lévén az illetéktelen beavatkozások miatt áramkimaradások, üzemzavarok is előfordulnak. Jó példa erre az a néhány évvel ezelőtti eset, amikor egy vidéki településre az áram nemes egyszerűséggel azért nem jutott el, mert az előtte lévő faluban finoman szólva túlzásba vitték a vezeték megcsapolását.