Legális a prostitúció, csak sokan nem tudják, mikor

Nagyon különböző helyzetben vannak a magyar prostituáltak, sokan mégis homogén csoportként kezelnék őket.

Nem tudom elképzelni politikustársamról, hogy prostituálthoz menne – nagyjából ez volt a parlamenti képviselők válasza a HVG.hu riporterének felvetésére, a gyors válasz után a megszokott módon továbbrobogva, esetleg a kérdésre nem is válaszolva. Nem tudta elképzelni a fideszes Gulyás Gergely és Pócs János sem, az MSZP-s Kunhalmi Ágnes pedig arról beszélt, hogy olyan „báránylelkűek” a képviselők, hogy nem hiszi, hogy ilyen szolgáltatást igénybe vennének.

A politikusok érintettsége azután merült fel, hogy kiderült: a Miss Hungary versenyeket szervező Répás Lajost kerítés miatt állították bíróság elé, az általa működtetett prostituálthálózat tagjának szolgáltatásait pedig parlamenti politikus is igénybe vette. Az viszont nem derült ki, hogy kiről van szó: a Direkt36 szerint a nyomozati iratok alapján egyik politikai szereplőt sem lehet beazonosítani, sőt, másokkal ellentétben láthatólag a politikusokról nem próbáltak kideríteni, kikről van szó.

A Répás ellen 2014 augusztusában emelt vád szerint 2007 és 2012 között 67 nőt, öt 18 év alatti lányt közvetített ki a férfi, ők pedig a pénz 20-30 százalékát leadták közvetítői díjként. Répás a Direkt36-nak arról beszélt, hogy szerinte nem volt szó kerítésről:

„Csak segítettem a lányoknak, bemutattam őket befolyásos barátaimnak. Hogy ezután mi történt, az magánügy, két ember önálló döntése. A lányok hálából fizettek nekem a segítségemért."

A luxusprostituáltak szolgáltatásait politikusok, sportolók és üzletemberek mellett igénybe vette a két éve elhunyt Welsz Tamás is, akit először kiskorú megrontásával vádoltak.

Répással ellentétben viszont az ügyfelek nem követtek el bűncselekményt amiatt, hogy igénybe vették a nők szolgáltatásait: Magyarországon legálisan lehet szexuális szolgáltatásokat nyújtani pénzért, igaz, meghatározott keretek között. Kiskorúval nyilván nem lehet, ugyanakkor az nem törvényellenes, ha egy nő vagy férfi közzéteszi hirdetését vagy kiáll az utcára, majd a lakásán lefekszik pénzért azzal, aki ezt igényli.

Persze, itt kicsit más esetről van szó, hiszen ha valóban kerítésről volt szó, akkor annak fenntartásában részt vettek a kuncsaftok is. Kérdés, tudtak-e erről.

A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületét (SZEXE) vezető Földi Ágnes az MNO-nak kifejtette: a kényszerítés, kerítés bűncselekmény, de „a vendég nem nyomozóhatóság”, maximum tudatosság esetén lehet jogkövetkezmény. Tehát akkor, ha a kuncsaft pontosan tudta, hogy törvénysértő dologról van szó. Jelen esetben úgy tűnik, ez nem merült fel: a Bors számolt be róla, hogy egy magyar sztárfocista is érintett a Répás-ügyben. Tanúként ki is hallgatták volna, de közölte, hogy külföldön való tartózkodás miatt nem tud megjelenni, így még erről is lemondtak.

Politikus esetében ugyanígy: ha volt egyéb szabálysértés/bűncselekmény, az büntetendő, ha fizetett a szexuális szolgáltatásért, az még nem. Ha közterületen történt volna az aktus, az szabálysértés lenne mindkét fél számára. Közterületen kijelölhetnek védett övezeteket is, ahol már a felajánlkozás és annak elfogadása is szabálysértés. De az utcán már a közszeméremsértő öltözködés is önálló szabálysértési tényállás. A védett területté nyilvánítás egyébként problémát okoz többek szerint, a SZEXE mellett dolgozó Fedorkó Boglárka például lapunknak arról beszélt: az önkormányzat dönthet úgy, hogy egy területet utólag védett övezetté alakít. Általában a rendőrök és önkormányzatok nem tudják, mi védett övezet a területükön, semmilyen térkép nem mutatja ezt.

Ugyanakkor prostitúciót lehet végezni: a SZEXE honlapján kifejtik, miként lehet és miként nem szolgáltatást felajánlani és nyújtani. Tilos másokat zaklató módon felajánlkozni, szükséges a külön jogszabályban előírt orvosi igazolás, illetve a vállalkozási forma is. Ezek be nem tartásáért a helyszínen is pénzbírságot lehet kiszabni, ennek legmagasabb összege 300 ezer forint, ismételt elkövetés esetén 450 ezer. „Beltéren dolgozó szexmunkások saját, avagy bérelt lakásban nyújthatnak szexuális szolgáltatást. Ha többen dolgoznak egy lakásban, akkor sem követnek el bűncselekményt.” Ha viszont az egyik ott dolgozónak nem szerepel a neve a bérleti papíron, akkor a másik, akié igen, üzletszerű kéjelgést segít elő.

Nagyon különböző lehet a prostituáltak helyzete attól függően, hol találkoznak a szolgáltatásért fizetővel, illetve hogy miért végzik a tevékenységet. A Lilja 4-everhez hasonló filmek nagyon precízen mutatják be, milyen az, amikor valakit először egy hazugsággal külföldre csábítanak, ott pedig szexmunkára kényszerítenek, a távozás reményét sem hagyva meg a kiszolgáltatott nő számára. Ugyanakkor az újságbéli szexhirdetések és internetes oldalak segítségével ma már egyszerűbb valakinek önmagát hirdetnie, saját akaratából, harmadik személyt kizárva kuncsaftokat szereznie, itt pedig már kevéssé léphet fel a kényszerítés esete. Ennek ellenére továbbra is népszerű az a baloldali gondolat, hogy minden prostituált áldozatnak tekintendő, akit meg kell védeni a kiszolgáltatottságtól: még akkor is, ha a prostituált nem is szeretné, hogy megvédjék, nem is tekinti magát áldozatnak. Kérdéses az is, azok a nők, akik dominaszerepben vállalnak szexmunkát, és adott esetben még csak a szexuális érintkezésbe sem egyeznek bele, miként lesznek a férfielnyomás áldozatai.

A fenti szembenállás látszott akkor is, amikor Nógrádi Noának a Kettős Mércén megjelent írására az Erotikus Munka Blog szerzője reagált. „A beleegyezés tárgya, még ha eleinte le is van szögezve (például orális szex, gumival) bármikor átalakulhat, és gyakran át is alakul, a prostituált teste feletti kontrollt megvásárló használó kényszerítésének hatására és akarata szerint” – olvasható a Kettős Mércén, amire a szexmunkát végző szerző válasza ez volt:

„Ahogy a nemi erőszakot idéző akármi is fennáll minden szexuális aktus esetén? Mert az bármikor átfordulhat erőszakba. Ember, BÁRMI a világon átfordulhat erőszakba, bármikor."

A saját döntésükből dolgozók is különböző helyzetekben lehetnek, így azok, akik interneten hirdetik szolgáltatásaikat és lakásukon fogadják az érdeklődőt, illetve azok, akik az utcán szólítják le a járókelőket. A hat éve a SZEXE mellett dolgozó Fedorkó Boglárka az MNO-nak arról beszélt: „Nyilvánvalóan a szexmunkások, akik függetlenek, saját szolgáltatásaikat hirdetik, jobb helyzetben vannak, mint akik nem függetlenek, ez gondolom egyértelmű.” Hozzátette: „Az utcai és lakásos szexmunkások közt biztonság tekintetében véleményem szerint még mindig az utcai szexmunkások állnak rosszabbul, de nem elsősorban a kliensektől érkező erőszak szempontjából, hanem mert kitettek a rendőri zaklatásnak, szabálysértési bírságolásnak. Lakásos szexmunkások általában úgy előzik meg az erőszakot, hogy többen dolgoznak együtt. De ez általánosítás, minden szexmunkásnak más a helyzete.”

Földi Ágnes szerint is azok vannak jobb helyzetben, akik lakással rendelkeznek, és interneten adnak fel hirdetést. „A hirdetés alapján képet és telefonszámot lát a nézelődő. Ebből még nem derül ki, hogy ki milyen körülmények között végzi a tevékenységet (kizsákmányolt, önmaga rendelkezik a tevékenység felett, vagy valamilyen – itt a valóságban igen változatos feltételek jelenhetnek meg – megegyezés szerint végzi a tevékenységet, amiből még 3. személy is részesül). A legjobb helyzetben azok vannak, akik önállóan (vagy többen összeállva) bérelnek lakást, és adnak fel hirdetést (amit helyben és/vagy címre járva is végeznek). Itt ők rendelkeznek a bevétellel, és maguk szabják meg a szolgáltatás tartalmát, módját és a munkaidőt. Ők viszont könnyebben válnak az esetleges támadó jellegű fellépések célpontjaivá.”

Ugyanakkor Földi szerint „az utca és a lakás is egyaránt hordoz veszélyeket. Ezeket a szexmunkások sokféle módszerrel próbálják kiküszöbölni (lakásban többen vannak, vagy van kamera a belépéskor, értesítenek valakit, hogy hova mikor ment, nem fogadnak rejtett számos hívást, utcán felírják a rendszámot, egy helyre járnak üzletbe, stb.). Természetesen a veszélyeket nem tudják teljes mértékben kizárni, az erőszakos cselekmények célpontjaivá könnyebben válnak azok, akiket a támadó/ragadozó könnyebb zsákmánynak tekint.”

Az általánosítás jellemző, gyakran még a politikusok, újságírók, bloggerek is úgy írnak prostituáltakról, mintha egy homogén csoportról lenne szó, a tevékenységet pedig azonos jogi és erkölcsi mérce alapján lehetne megítélni minden esetben. Ez látszott több parlamenti párt az MNO-nak adott válaszából is: azzal kerestük őket, mit gondolnak a prostitúció jelenlegi szabályozásáról, valamint a Répás-ügyről. Kíváncsiak voltunk arra is, ha az adott ügyben lenne érintett egy párttársuk, mit lépnének, és mit akkor, ha a jog által engedélyezett módon találkozna prostituálttal egy társuk.

A Fidesz válasza egyszerű volt: „A Fidesz-frakció valamennyi képviselője hisz a keresztény-konzervatív értékrendben, minden képviselőtársunktól elvárjuk, hogy ezt az értékrendet képviselje magánéletében és munkája során egyaránt.” A párt hozzátette: „A szabályozás változtatása jelenleg nincs napirenden."

Az LMP is láthatólag egységesen kezeli a kérdést, Szél Bernadett társelnök az MNO-nak adott válaszában leszögezte: „A prostitúció vásárlásának minden formáját elítélendőnek tartjuk, a törvényeken pedig szigorítanánk az áldozatok védelmében.” Szél szerint ez azért szükséges, mert „a nők elnyomásának egyik legtűrhetetlenebb megnyilvánulása a nők tömeges áruba bocsátása: Magyarországon jelenleg is nők ezrei járják meg nap mint nap a prostitúció és a nőkereskedelem poklát. Célunk egy olyan demokratikus társadalom építése, melyben nők és lányok mindenféle férfierőszaktól mentesen élhetnek. Ennek leghatékonyabb eszköze a futtatók, a velük cinkos korrupt hatóságok, és nem utolsósorban a jelenséget folyamatosan működésben tartó kliensek szigorúbb büntetése.” Arra a kérdésre, hogy ha LMP-s politikus lenne érintett, az a bizalom megvonásával járna-e, Szél igennel felelt. „A programunkban is az szerepel, hogy a mások prostitúciójával visszaélőket nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy fontos és bizalmas munkakört töltsenek be.” Mint mondta, általában is elítéli, ha valaki prostituáltat keres fel, „minden olyan gyakorlatot elítélendőnek tartok, amely visszaélést jelent egy másik ember kiszolgáltatottságával”.

A DK kevésbé fogalmazott egyértelműen a válaszában, és láthatóan a párt igyekezett különböző eseteket, lehetőségeket is megkülönböztetni. „A legáltalánosabb erkölcsi normákat (ne ölj!, ne lopj!, stb.) az állam jogi normába foglalja, melyek áthágását büntetni rendeli. Ezen esetekben pártunk álláspontja világos, a bűncselekményt elkövetett tagot a pártból kizárja. A párt etikai szabályzata további, a párt mint közösség működését veszélyeztető magatartásokkal szemben ugyancsak tilalmat fogalmaz meg. Azok megszegőivel szemben a párt etikai és fegyelmi bizottsága, a kongresszus által elfogadott szabályzatnak megfelelően valamilyen pártbüntetéssel javasolja szankcionálni. Ezen első két körön túlmutató egyéb morális kihágások, vétségek esetén a párt fegyelmi bizottsága egyedileg mérlegeli a cselekmény súlyát. Az előző pontban felsorolt két esetben világos, törvényben vagy szabályban rögzített a határ, minden további eset egyedi mérlegelés tárgya.”