Köztudott, hogy az utóbbi másfél évtizedben a középiskolás korosztály olvasáshoz való viszonya drámaian megváltozott, a diákokat egyre nehezebb rávenni, hogy hosszabb szövegeken rágják át magukat. Porogi szerint például a Bánk bánt végigolvastatni ma már sokszor lehetetlen. Nehéz a szöveg, a tanulók világától első pillanatban nagyon távol áll a történet is. Részszempontokat kell adni, problémákat kell felvillantani, máshogy nem megy. Az igazgató úgy véli, a legfontosabb motiváló erő, ha a diákok úgy gondolják, közük van ahhoz a dologhoz, amit éppen tanulnak. El kell tudni hitetni tehát velük azt a tényt, hogy ezekben a művekben róluk, az ő életükről is szó van, és az olvasás segít választ kapni a kérdéseikre.
Annak kapcsán, hogy a digitális eszközök hogyan hatottak a diákok szövegértési képességére, az igazgató azt mondta, hogy pontos statisztikai adataik erre természetesen nincsenek, de annyi bizonyos, hogy az okoskészülékek elterjedése óta a gyerekek kevésbé olvasnak könyveket. Az új digitális kutúra nyomán azonban sokkal több rövidebb szövegeket olvasnak – amiket például egymásnak írnak a közösségi oldalakon. Az írásbeliség átalakult tehát, ez pedig gyakran a felületesség irányába csábíthatja a diákokat. Mint mondta, a tanárok feladata és felelőssége arra ösztönözni őket, hogy ne elégedjenek meg az egyszerűbb, felületes értelmezésekkel, hanem próbáljanak meg a dolgok mélyére nézni.
