Köztudottan nagyon rossz a magyar diákok szövegértési képessége. Legutóbb szeptemberben a PISA-felmérés eredménye nemcsak a magyartanárokat sokkolta, de a közvéleményt is, ugyanis szörnyen teljesítették a nebulók a szövegértési készséget mérő teszteket. 34-ből mindössze a 30. helyet sikerült begyűjteniük.
A HVG immáron harmadik alkalommal adta közre a magyarországi középiskolák rangsorát, amelyben szövegértésből a budapesti Toldy Ferenc Gimnázium diákjai végeztek az első helyen. Kíváncsiak voltunk, hogy az eredmény pusztán a véletlen műve, vagy keményen megdolgoztak a tanulók a sikerért, és ha igen, hogyan. Az MNO megkereste az intézmény igazgatóját.
„Több mint 900 középiskola van Magyarországon, ha benne vagyunk a legjobb húszban és ezt minden évben tudjuk hozni, akkor lehetünk elégedettek” – értékelte a HVG-rangsoron elért eredményt Porogi András. Szerinte – mivel nagyon kicsik a különbségek – az első hely valahol véletlen, az viszont már nem, hogy az iskola az első három százalékban végzett. Mint mondta, néhány évvel ezelőtt sok-sok mutatóban a legjobbak között szerepeltek a kompetenciamérésen, akkor viszont épp a szövegértésben maradtak alul, mindössze negyvenedik helyet sikerült kiharcolniuk a diákoknak.
Akkor elgondolkodtak, mi lehet az oka a gyengébb eredménynek. Egyrészt arra jöttek rá, hogy a tanulók egy része nem vette elég komolyan a mérést, így első körben megpróbálták tudatosítani bennük ennek felelősségét. Másrészt, mivel a szövegértés nem egyszerűen a magyar nyelv és irodalom tantárgy által fejlesztett kompetencia, hanem szinte valamennyi tantárgy által, így elhatározták, hogy a természettudományok, a matematika, a történelem keretében is több szövegértési jellegű feladatot adnak majd. Ennek eredménye pedig az lett, hogy idén és az elmúlt években jó szövegértési eredményt értek el. Az igazgató szerint a siker nem csak az iskola érdeme. Mint mondta, a Toldyba járó diákok szociokulturális háttere jobb az országos átlagnál, a szövegértés pedig egy olyan kompetencia, ahol igenis számít, hogy valaki milyen családból jön.
Köztudott, hogy az utóbbi másfél évtizedben a középiskolás korosztály olvasáshoz való viszonya drámaian megváltozott, a diákokat egyre nehezebb rávenni, hogy hosszabb szövegeken rágják át magukat. Porogi szerint például a Bánk bánt végigolvastatni ma már sokszor lehetetlen. Nehéz a szöveg, a tanulók világától első pillanatban nagyon távol áll a történet is. Részszempontokat kell adni, problémákat kell felvillantani, máshogy nem megy. Az igazgató úgy véli, a legfontosabb motiváló erő, ha a diákok úgy gondolják, közük van ahhoz a dologhoz, amit éppen tanulnak. El kell tudni hitetni tehát velük azt a tényt, hogy ezekben a művekben róluk, az ő életükről is szó van, és az olvasás segít választ kapni a kérdéseikre.
Annak kapcsán, hogy a digitális eszközök hogyan hatottak a diákok szövegértési képességére, az igazgató azt mondta, hogy pontos statisztikai adataik erre természetesen nincsenek, de annyi bizonyos, hogy az okoskészülékek elterjedése óta a gyerekek kevésbé olvasnak könyveket. Az új digitális kutúra nyomán azonban sokkal több rövidebb szövegeket olvasnak – amiket például egymásnak írnak a közösségi oldalakon. Az írásbeliség átalakult tehát, ez pedig gyakran a felületesség irányába csábíthatja a diákokat. Mint mondta, a tanárok feladata és felelőssége arra ösztönözni őket, hogy ne elégedjenek meg az egyszerűbb, felületes értelmezésekkel, hanem próbáljanak meg a dolgok mélyére nézni.
