„Nagyon merész” a kormány, és valótlant állít

Nem is annyira biztos, hogy működnek a magyar reformok a bűnüldözés és büntetés-végrehajtás területén.

„Ma már 4300-zal több rendőr teljesít szolgálatot, mint öt évvel ezelőtt. Ez egyben azt is jelenti, hogy alig maradt betöltetlen körzeti megbízotti hely” – áll a kormány anyagában. A számokat elkértük az Országos Rendőr-főkapitányságtól. A körzeti megbízottakról megírták, hogy 2010. január elsején a helyek 10,5 százaléka volt betöltetlen, ez 2015 elejére 3,1 százalékra csökkent. Ez még mindig 111 betöltetlen körzeti megbízotti helyet jelent.

2010. január elsején a hivatásos rendőri összlétszám 33 450 fő volt, 2015-re ez a szám 36 887-re növekedett – ez 3437 plusz rendőrt jelent, csaknem ezerrel kevesebbet, mint amennyiről a kormány beszél. Rákérdeztünk arra is, hogy mi lehet az oka a létszámnövekedésnek. Az ORFK szerint „a létszámnövekedést, valamint a fluktuáció hatásainak ellensúlyozását a rendészeti szakközépiskolákból kibocsátott tiszthelyettesi, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán végzett tiszti állomány biztosította”.

Megkérdeztük az ügyben a temesvári Tóth Tibort, aki korábban Magyarországon szolgált rendőrként, a tanúvédelmi program parancsnoka is volt, ám 2009-ben leszerelt és azóta bloggerként és szakértőként tevékenykedik. A pontos számokat nem ismerve feltételezte, hogy a kormány állítása igaz lehetne az altisztképzést és a szakközépiskolai képzést figyelembe véve. „Azért csak »lehetne«, mert ebben az esetben tényként kell elfogadnunk, hogy az utóbbi öt évben nem szerelt le senki. Márpedig a rendelkezésemre álló információk nem kifejezetten ezt támasztják alá” – tette hozzá Tóth.

Rég volt már béremelés

Azt is állítják a kormányzati füzetben, hogy a rendőrök életpályamodellje révén „a következő években összességében 50 százalékos béremelést kapnak”, a rendőrség felszerelése pedig megújult. Ezzel kapcsolatban Tóth Tibor az MNO-nak azt mondta, hogy a testületnél nyolc éve nem volt már „szabad szemmel is látható érdemi béremelés”, így „az 50 százalékos ígérettől még nem fognak örömtüzek gyúlni a rendőrőrsökön”. A felszerelésekkel kapcsolatban kijelentette, hogy a vidéki rendőrök nem érzékelik a korszerűsödést. „Lehet, hogy a Teve utcában már mindenhol van vécépapír, és a nyomtatókba szánt festékpatronra se kell heteket várni, és a TEK meg a Készenléti Rendőrség új fegyvereket is kapott, de a hozzám érkező információk zöme még mindig arról szól, hogy a kapitányságok jelentős részén egy beázást követő festés-mázolásra is hónapok elteltével kerül csak sor, a téli gumik esedékes cseréjéről nem is beszélve. Persze lehet, hogy csak rossz körökben mozgok” – tette hozzá a szakértő.

Szerinte a rendőrszakma sok mindenben más, mint a többi, de egyvalamiben nem különbözik: a tapasztalat és gyakorlat itt is rengeteget számít, „márpedig a végrehajtó állományban a 45 évesnél idősebb rendőr ritkább, mint a fehér holló. Minden elismerésem a fiataloké, de hatékonyság, helyzetfelismerés, eredményesség szempontjából a pályakezdők nem tudják felvenni a versenyt az idősebbekkel” – mondta az MNO-nak Tóth Tibor. A szakértő úgy tudja, hogy a rendőrök átlagéletkora 27-28 év, ezen belül a járőröké 24-25,

„vagyis az, amit nagyképűen tudástranszfernek neveznek az okosok (az idősebbek szolgálat közben adják át a szakmai fogások jelentős részét a fiatal kollégáknak), az nem nagyon működik, mert gyakorlatilag nincs kitől tanulni; ahogy említettem, negyvenes rendőrből kevés van, az ötveneseket meg lassan ki kell állítani a Rendőrségtörténeti Múzeumban, olyan ritkák”.

A büntető törvénykönyv (Btk.) szigorításával két dolgot is magyaráz a kormányzat: az egyik, hogy visszaesett a bűncselekmények – külön kiemelve a három csapás törvény miatt a rablások és gyilkosságok – száma (méghozzá negyedével), a másik pedig, hogy nőtt a büntetés-végrehajtási intézményekben tartózkodók száma (öt év alatt a másfélszeresére).

Az ORFK az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika rendszeréből származó adatait közölte az MNO-val, így a már lezárt eljárások számáról tudott tájékoztatást adni. Az adatok szerint 2010-ben még 428 ezernél is több bűncselekmény történt, 2014-ben viszont már csak 309 ezer – azaz a kormány igazat mondott, amikor azt állította, negyedével csökkent a bűnesetek száma. 2015 első negyedévében 58 ezer bűnesetet követtek el, ha ezt néggyel felszoroznánk, 233 ezer bűncselekményt kapnánk.

A büntetés-végrehajtásban fogvatartottak számáról A Büntetés-végrehajtási Szervezet Évkönyve 2014 kiadvány ad bővebb tájékoztatást. Ebben az szerepel, hogy 2010-ben 16 ezer fogvatartott volt az országban, ez a szám 2014-re 17 890-re növekedett (a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Számok, tények 2014 című dokumentuma viszont 18 204 fogvatartottat említ). Ez nem másfélszeres növekedés, azaz a kormány nem mondott igazat.

A rendőrség állományával és a bűncselekményekkel kapcsolatos számok ugyan impozánsak, de ez még semmire sem garancia. Tóth Tibor szerint az összes rendőri eljárásban befejezett büntetőügy eredményességi mutatója körülbelül 35 százalékos, így rendőri hatékonyságról szerinte nem nagyon beszélhetünk. „Mindenkinek vannak történetei a feljelentőt elhajtó ügyeletes tisztről, a sértettet a feljelentésről lebeszélő nyomozóról, a vállát vonogató és felfelé mutogató osztályvezetőről és kapitányról, a helyszínre hat óra múlva kiérkező bűnügyi helyszínelőről, az olyan városrészekről, ahol rendőrjárőrt utoljára Keresztes-Fischer Ferenc első belügyminisztersége idején láttak, s olyan falvakról, ahol a pödrött bajszú bácsik könnyekkel a szemükben emlegetik a daliás kakastollas időket” – mesélte kissé túlozva a szakértő. Hozzátette: „bármit is mondjon a kincstári propaganda, az úgynevezett »lakossági szubjektív biztonságérzet« régóta nem produkált olyan elkeserítő mutatókat, mint mostanában”. Így folytatta:

„Nem tudom, kell-e keményebb állampolgári kritika a belügyi és rendőri vezetés felé annál, hogy országszerte civil kezdeményezések indultak a határ mentén szolgáló rendőrök élelmezésének és felszerelésének javítására (az úgynevezett »Zsaruellátó Mozgalom«)?”

Nemrég pedig olyan felvételek is előkerültek a tiszaújvárosi rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője, Versényi Miklós révén a határzárnál dolgozó rendőrökről, amelyekről kiderül: borzasztó körülményekben kell végezzék a munkájukat.

Rosta Andrea kriminálszociológus, a Magyar Kriminológiai Társaság és a Magyar Börtönügyi Társaság tagja, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológia Tanszékének oktatója az MNO-nak elmondta: az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika adataiból nem egyértelmű, hogy az erőszakos bűncselekmények száma csökkenne az elmúlt öt évben, inkább ingadozás látszik. Azaz a kormány itt sem állított igazat.

Ráadásul az összes bűncselekmény számának csökkenését sem szabadna a Btk.-reformokkal magyarázni a szakértő szerint. „Az elmúlt két-három évben nagyon komolyan megváltoztak a statisztikai összesítés kategóriái ( ) Csak egy dolog a jogszabályok változása, mellette figyelembe kell venni a látencia alakulását (lásd becslési eljárások), a bűnüldöző hatóság eredményességét, a halmazati politikát (ez a három csapásnál különösen fontos, hogy melyik bíróság milyen politikát folytat), figyelembe kell venni a társadalmi létfeltételek alakulását stb.” – mondta Rosta Andrea, majd hozzátette:

„Vagyis azt kimondani, hogy valami ok-okozat a kriminalitásban, nagyon merész gondolat.”

Szerinte ez csak feltételezés a kormány részéről, nincs az állítások mögött átfogó kutatás, empirikus bizonyíték. Az ORFK sajtóosztálya egyébként tökéletesen hárította el azzal kapcsolatos kérdésünket, hogy a Btk.-szigorítások és a három csapás törvény miatt lehet-e kevesebb bűncselekmény az országban: „A rendőrség az egyes potenciális bűnelkövetők motivációjáról nem rendelkezik információval.”

„Mivel a közvéleményben három csapás törvényként szereplő módosítások nyomán az életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtottak köre nő, csak hosszabb távon lesz érzékelhető a három csapás hatása” – mondta az MNO-nak Szalai Tímea, a büntetés-végrehajtás teljes körű kommunikációjáért felelő Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Kommunikációs Főosztályának vezetője. Ezzel Rosta Andrea is egyetért, szerinte egy jogszabály-változtatás hatását csak úgy lehet meghatározni, ha hosszabb távon mérik, illetve ha konkrétan megnézik, hogy a bíróságok hány ügyben és milyen ügyben hoztak direkt módon három csapás körében ítéletet. Elmondása szerint ezt nem is mérik külön, le kell kérni egyenként a bírósági eljárásokból.

A kriminálszociológus úgy véli, hogy „nem a törvények szabnak gátat a bűnözésnek, hanem a szituatív alkalmak és a bűnözést generáló létfeltételek (mikrostrukturális okok és társadalmi léthelyzet, berendezkedés, törvényszerűségeinek alakulása) kedvező irányú változtatásai – amihez a legtöbb pénz, idő és energia kell”. Rosta Andrea szerint önmagában a törvény a visszaesőket nem fogja vissza, mivel nem valószínű, hogy számon tartják, miket követtek el eddig. „A törvényi szigor, a büntetések elkerülhetetlensége, a megtorlás lehetősége, ezek az általános prevenció szintjén értelmezhetők, s nem a visszaesőket tudják fékezni, mint inkább általában a lakosság jogkövető magatartásra ösztönzését célozza meg” – tette hozzá.

A visszaesők már megjárták a börtönt, esetükben az elkövető „megjavítása, reszocializációja és reintegrációja” hozhat eredményt a kriminálszociológus szerint. A fogvatartottak számával való büszkélkedés sem okos gondolat, legalábbis Rosta Andrea szavai erre engednek következtetni. Elmondása szerint „nemegyszer maga a börtön akadályozza a jó irányba terelődést a maga stigmatizáló hatásával, a börtönakadémiával, vagy hogy esetleg bent farkastörvények uralkodnak”. Hozzátette:

„Nemegyszer valaki pont a büntetés-végrehajtás falain belül tölti ki a három csapás tartalmát, vagyis nem megakadályoztuk, hanem elősegítettük ennek bekövetkeztét.”