Kövér László kifejtette: az európai országokban belátható időn belül az a helyzet jön létre, hogy nem lehet megállni a demográfiai lejtőn, ezért a kormány minden lehetséges eszközzel segíteni akarja a gyermekvállalást, amit az elmúlt huszonöt évben nem mindig tettek meg a kormányok. Ebben nagyobb szerepet kellene vállalnia a médiának, az egyházaknak és a civil társadalomnak is – vélekedett.
Úgy látja, miközben nő a föld lakossága, Európában a népességfogyás a jellemző, ezért előbb-utóbb „beözönlenek” ide azok, akik „életteret látnak itt maguknak”, a korábbi otthonukban már nem tudnak vagy nem akarnak élni, és elfoglalják, letarolják azt a civilizációt, amely többi között „a mi ezeréves küzdelmünk árán is felépült”.
Ha azok, akik legalább elméletben egyetértenek azzal, hogy „az a dolgunk a világban nemzetként is, hogy megmaradjunk”, megfelelő mintát mutatnak, akkor előrébb jutnánk, és talán nem azoknak a hangja lenne látszólag erősebb, akik „a halál kultúrájának a harsonásai”, azt hirdetve, hogy nincs holnap, „csak a ma van, és abban szabad élni” – jelentette ki.
Az Országgyűlés elnöke szerint az, hogy a hagyományos női és férfiszerepek fontosságát hangsúlyozzák, nem azt jelenti, hogy a nőket „vissza akarjuk zárni a konyhába”.
A házelnök közölte: a lakásépítések áfájának csökkentése is a családokat segíti, és a cél további hatósági bürokratikus eljárások egyszerűsítése.
Nem ez volt Kövér László egyetlen, nagy vihart kavaró kijelentése. A házelnök a vasárnapi Fidesz-kongresszuson úgy fogalmazott: „Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk.”
Válaszul egy Facebookon verbuválódott csoportosulás tagjai negatív terhességi tesztekkel árasztanák el a parlamentet, Vadai Ágnes szerint pedig a házelnöknek „konkrétan elment az esze”. Az MSZP unokázni küldené Kövért, a Jobbik pedig a családbarát intézkedéseket hiányolja.
Kövér László arról is beszélt, hogy a régi tagállamoknak kicsit nagyobb tisztelettel kellene tekinteniük az új tagállamokra, mert nem azért vették fel őket az unióba, hogy jótékonykodjanak velük vagy mert lelkiismeret-furdalásuk volt azért az ötven évért, amelyet ezek az országok a „Szovjetunió börtöneiben” töltöttek, hanem mert ez volt az érdekük, például a gazdasági érdekük. Helytelen és erkölcstelen az a beállítás, hogy kegyet gyakorolnának azzal, amiért „némi pénzt visszafolyatnak fejlesztési források formájában” ide – mondta.