Nem csak a fizetésekkel van baj

Rengeteget kell dolgozniuk, mégsem becsülik meg eléggé a hazánkban dolgozó aneszteziológusokat.

Észlelve a világ fejlett országaiban jelentkező egyre erőteljesebb aneszteziológushiányt, a Semmelweis Egyetemen már 7-8 éve átszervezték, centralizálták az ellátást, az ott dolgozó altatóorvosok jelenleg több szakmához tartozó műtéti eljárásban vesznek részt, vagyis forgórendszerben dolgoznak – tudta meg a Magyar Nemzet Gál Jánostól, az SE Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika igazgatójától. Az egyetemen korábban nem volt nagy fluktuáció, az elmúlt háromnegyed évben azonban hatan kérték a nyugdíjazásukat, és a munkatársak mintegy 8-10 százaléka más munkahelyet választott, jellemzően külföldre mentek dolgozni. Az igazgató szerint a hiány miatti pluszterhelést a forgórendszerből adódó változatos munkával, szakmai megbecsüléssel, külföldi tanulmányi lehetőségekkel és szakmai jövőképpel lehet ellensúlyozni.

Arra is kitért, fizetésemelést évek óta nem kaptak az aneszteziológia területén dolgozó kollégák, az azonban szerinte tévhit, hogy pusztán az alacsony bérezés az oka a kialakult hiánynak. – A fő probléma, hogy az aneszteziológiát sem a közvélemény, sem az orvosszakma, sem a szakmapolitika nem becsüli meg – mondta. Gál János szerint az egyetemen stabil az ellátás, de 10-15 százalékos létszámbővítésre lenne szükség, jelenleg is vannak betöltetlen álláshelyek.

A pályakezdők körében ugyanakkor – tapasztalatai szerint – egyre népszerűbb ez a szakma, többek között azért, mert világszerte a legnagyobb számban aneszteziológus, intenzív terápiás szakember hiányzik a rendszerből. A lapnak egy névtelenül nyilatkozó aneszteziológus szakorvosjelölt arról mesélt, két évig dolgozott rezidensként Magyarországon, mikor Nagy-Britannia felé vette az irányt. A döntésének okai közt szerepelt a pénz, de szerinte legalább ennyire fontos volt – ahogy azt Gál János is kifejtette –, hogy külföldön mekkora megbecsülésnek örvend ez a szakma. – A legtöbb európai országban hiány van aneszteziológusokból. Ám míg itthon havonta legalább tíz 24 órás kórházi ügyeletet kell elvállalni, addig ez külföldön maximum 6-8, a fizetés pedig többszöröse a hazainak. Nagy-Britanniában ráadásul felnéznek az aneszteziológusokra, ez Magyarországon távolról sincs így – fejtette ki a szakorvosjelölt.

Szerinte komoly kihívást jelent az is, hogy a magyar kórházakban az újraélesztést is csak az aneszteziológus végzi, ám ez a feladat az emberhiány miatt sokszor a rezidensekre hárul. – Igenis ügyelnek egyedül a rezidensek, nem mindig tud mellettük lenni a szakorvos, így előfordul, hogy olyan döntést kell hozniuk, ami az ő tudásukkal még nem lenne elvárható – szögezte le forrásunk.

Ahogy arról csütörtökön beszámoltunk, egyszerre hat aneszteziológus mondott fel a budapesti Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban. Az intézmény szerint ez nem veszélyezteti az ellátást, azonban a megürült helyekre vélhetően más intézményből csábítanak majd el orvosokat.

Pénteken a Tényeknek nyilatkozott Csurgai Annamária is, az egyik felmondott orvos, aki állítása szerint azért döntött a távozás mellett, mert elfogytak a szakképzett nővérek és az orvosok is. A szakember hét évig dolgozott a kórházban, nettó 325 ezer forintot kapott, beosztása miatt az sem volt ritka, hogy heti 6 éjszakát nem aludt otthon.