Amikor Szita Szabolcs 1983-ban kiadta a Holokauszt az Alpok előtt című könyvét, Magyarországon sokan azt hitték, a holokauszt szót a szerző alkotta meg. 1990-ben pedig, amikor néhány kollégájával a Néprajzi Múzeum dísztermében életre hívták a Holokauszt Emlékközpont jogelődjét, a Magyar Auschwitz Alapítvány – Holokauszt Dokumentációs Központot, kevesen értették, miért olyan roppant fontos a vészkorszak eseményeinek feltárása. Az évforduló kapcsán beszélgettünk Szita Szabolccsal.
Az elmúlt időszak botrányai ártottak a központnak. Megtépázták a tekintélyét, ugyanakkor az állandó kiállítás az eltelt bő évtizedben technikailag és tartalmilag elavult, nagy szükség lenne az új kutatási eredmények feldolgozására, bemutatására. Annál is inkább, mivel újra jelentős nemzetközi figyelem irányul az intézményre. Az emlékközpont több hazai és külföldi társintézménnyel is eredményesen tárgyalt, osztrák és szlovák partnerekkel közös rendezvényeket tartottak.
A további átalakításhoz az igazgató szerint megvannak az elképzelések – kérdés azonban, mikor és milyen forrásból teremtik elő a modernizáláshoz szükséges fedezetet. Egyelőre annyi biztos, hogy az állandó kiállításnál Szita szerint „elengedhetetlen” gépészeti felújítást a Miniszterelnökség támogatja.
Kérdésünkre Szita Szabolcs elismerte, az intézmény látogatóinak száma igen alacsony. Ezen többek között a diákokat, pedagógusokat érdeklő, vonzó tárlatokkal szeretnének változtatni. Szita Szabolcs kiemelte, a látogatók számának növelése mellett céljuk a nemzetközi együttműködés kiterjesztése, vidéki állandó és vándorkiállítások létrehozása, valamint az intézmény korábbi hagyományait felelevenítve a diákoknak és a tanároknak készített vonzó oktatási programok népszerűsítése. Elkészült a múzeumi ismertető, a tervek szerint a jövő év elején kiadják a budapesti zsidó áldozatok nevét tartalmazó névjegyzéket – ilyenek Európa legtöbb nagyvárosában már régóta léteznek. Szintén a jövő év elején nyitnak meg a központban bárki által látogatható olvasó- és kutatótermet.