Nem leépíteni, hanem átterelni akarnak mintegy 100-150 ezer embert a ciklus végéig, 2018-ig az állami közszférából a versenyszférába. Konkrétumok vagy egyes szektorokra lebontott kvóták egyelőre nincsenek, csak ez a „makrocél” létezik – mondta a Magyar Nemzetnek a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára. Csepreghy Nándort azután kérdeztük, hogy az ATV Start című műsorának adott nyilatkozata után több helyen olyan címek jelentek meg, miszerint akár 200 ezer közalkalmazottat is leépíthetnek vagy elküldhetnek a bürokráciacsökkentés jegyében.
Az államtitkár a műsorban úgy fogalmazott: az a foglalkoztatási szerkezet, amely Magyarországon van, nem tartható fenn, hiszen a majdnem 10 millió lakosból 4 millió aktív, és „ebből egymillió dolgozik az állami szférában a minisztériumoktól kezdve az oktatási rendszeren keresztül az egészségügyig”.
Vagyis a fennmaradó hárommillió ember tartja el lényegében a másik hétmilliót. Szerinte a skandináv modell jelenti az optimális foglalkoztatási szerkezetet, ahol a foglalkoztatottaknak mintegy 10 százaléka dolgozik a közszférában, az államigazgatásban, és 90 százalék a piaci viszonyok között. Az államtitkár szerint ebben eredményt jelent a közmunkaprogram, amit ugyan sokan kritizálnak, de teljesen inaktív embereket tudott visszahozni a munka világába.
– Megfelelő gazdasági növekedés és egyéb paraméterek (például befektetői csoportokkal való érdemi tárgyalások, vidéki felzárkóztató programok) esetén pedig épp ezeket az embereket lehet átterelni a klasszikus munka világába – vázolta a terveket.
Nem világos egyelőre, hogy mely szektorokról lehet szó az „átterelés” keretében, és erre konkrétumokat az államtitkár sem mondott. Jelenleg a közalkalmazottak (például orvosok, egészségügyi dolgozók, tanárok, szociális munkások), illetve a köztisztviselők (a többi között az önkormányzati hivatalokban dolgozók) 600-650 ezren vannak. A kormány-tisztviselői kar, tehát mondjuk a minisztériumokban és a háttérintézményeknél dolgozók vagy épp az országos hatáskörű szervek munkavállalói 30-40 ezren lehetnek. Ezekhez jönnek még a hivatásosok (csak a rendőrség esetében majdnem 40 ezer ember), valamint a közmunkások, hiszen az ő fizetésüket az önkormányzatokon keresztül lényegében szintén az állam adja. Az egymilliós szám viszont még így sem jönne ki, csak akkor, ha az állami tulajdonú cégeknél dolgozókat is ideszámítjuk.