Nem leépíteni, hanem átterelni akarnak mintegy 100-150 ezer embert a ciklus végéig, 2018-ig az állami közszférából a versenyszférába. Konkrétumok vagy egyes szektorokra lebontott kvóták egyelőre nincsenek, csak ez a „makrocél” létezik – mondta a Magyar Nemzetnek a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára. Csepreghy Nándort azután kérdeztük, hogy az ATV Start című műsorának adott nyilatkozata után több helyen olyan címek jelentek meg, miszerint akár 200 ezer közalkalmazottat is leépíthetnek vagy elküldhetnek a bürokráciacsökkentés jegyében.
Az államtitkár a műsorban úgy fogalmazott: az a foglalkoztatási szerkezet, amely Magyarországon van, nem tartható fenn, hiszen a majdnem 10 millió lakosból 4 millió aktív, és „ebből egymillió dolgozik az állami szférában a minisztériumoktól kezdve az oktatási rendszeren keresztül az egészségügyig”.
Vagyis a fennmaradó hárommillió ember tartja el lényegében a másik hétmilliót. Szerinte a skandináv modell jelenti az optimális foglalkoztatási szerkezetet, ahol a foglalkoztatottaknak mintegy 10 százaléka dolgozik a közszférában, az államigazgatásban, és 90 százalék a piaci viszonyok között. Az államtitkár szerint ebben eredményt jelent a közmunkaprogram, amit ugyan sokan kritizálnak, de teljesen inaktív embereket tudott visszahozni a munka világába.
– Megfelelő gazdasági növekedés és egyéb paraméterek (például befektetői csoportokkal való érdemi tárgyalások, vidéki felzárkóztató programok) esetén pedig épp ezeket az embereket lehet átterelni a klasszikus munka világába – vázolta a terveket.
Nem világos egyelőre, hogy mely szektorokról lehet szó az „átterelés” keretében, és erre konkrétumokat az államtitkár sem mondott. Jelenleg a közalkalmazottak (például orvosok, egészségügyi dolgozók, tanárok, szociális munkások), illetve a köztisztviselők (a többi között az önkormányzati hivatalokban dolgozók) 600-650 ezren vannak. A kormány-tisztviselői kar, tehát mondjuk a minisztériumokban és a háttérintézményeknél dolgozók vagy épp az országos hatáskörű szervek munkavállalói 30-40 ezren lehetnek. Ezekhez jönnek még a hivatásosok (csak a rendőrség esetében majdnem 40 ezer ember), valamint a közmunkások, hiszen az ő fizetésüket az önkormányzatokon keresztül lényegében szintén az állam adja. Az egymilliós szám viszont még így sem jönne ki, csak akkor, ha az állami tulajdonú cégeknél dolgozókat is ideszámítjuk.
– Mindenkiről szó van, aki az államtól kapja a fizetését, legyen az tanár, egészségügyi dolgozó vagy önkormányzati alkalmazott – tette egyértelművé lapunknak Csepreghy Nándor. Kiemelte, a 10 százalékos arányt nem a ciklus végéig akarják elérni, ez 10-15 éves perspektíva. Arra a felvetésre, hogy ez így is csaknem 600 ezres vágást jelent majd, azt válaszolta: ha addig a foglalkoztatás eléri a 4,5 vagy akár az ötmilliót, akkor az említett 10 százalék már nem is 400 ezer, hanem 450 vagy 500 ezer embert jelent, azaz akkor már könnyebben elérhető lesz a skandináv modell.
Gond lehet azzal is, hogy több szektor esetében munkaerőhiánnyal küzdenek. Pongó Géza, a Független Rendőrszakszervezet főtitkára a Magyar Nemzet érdeklődésére azt mondta, nem tudna elképzelni semmilyen leépítést vagy átterelést, hiszen most is sok olyan feladat van, amelyet az állomány csak túlórával tud teljesíteni. A rendőrségnél 37 ezer hivatásos, több mint kilencezer közalkalmazott és néhány ezer egyéb, a munka törvénykönyve szerint alkalmazott munkavállaló van. Pongó szerint jól jellemzi a helyzetet, hogy sokszor közmunkában kénytelenek ellátni olyan feladatokat, amelyekre a közalkalmazottaknak nincs már kapacitásuk.
– A rendőrség az utóbbi 15-20 évben mindig kimaradt az ilyen átalakításokból – fogalmazott a főtitkár, aki kifogásolta, hogy semmilyen tájékoztatást nem kaptak a kormányzati tervekről. A létszámhiány miatt vélhetően hasonló a helyzet az egészségügyben, az oktatásban, de a nagy állami vállalatok közül nyilván a MÁV-nál sem lesz túl sok olyan álláshely, ahonnan az embereket át lehetne terelni. Csepreghy Nándor viszont arról beszélt, hogy sok helyen a digitalizálással vagy épp a széles sávú internet kiépítésével igenis megszűnhetnek adminisztratív álláshelyek, ez akár még kórházakban is elképzelhető, ahol például az utóbbi időben jelentős fejlesztéseket hajtottak végre.
– Azzal nem lennénk beljebb, ha „kitennénk” az utcára ezeket az embereket, hiszen akkor szintén állami pénzből, a szociális ellátáson és juttatásokon keresztül kellene támogatni őket – érvelt az államtitkár az átterelés mellett. Csepreghy Nándor azzal próbált megnyugtatni mindenkit, hogy senkit nem fognak az út szélén hagyni, azaz senki nem kerül ki a rendszerből úgy, hogy ne kerülne át egy másikba.
– Teljesen értelmezhetetlen és a szolgáltatások biztonságát veszélyezteti, ha alig több mint két év alatt 150 ezer ember kikerül az állami szférából – reagált lapunknak a Magyar Szakszervezeti Szövetség vezetője. Kordás László szerint kultúrállamokban nem a sajtón keresztül szoktak ekkora „vágást” megüzenni, hanem leülnek a szociális partnerekkel. Azt is mondta, hogy a közszférában 2008 óta nem volt érdemi béremelés, csak az életpályamodellekkel zajlik némi „maszatolás”. Magyarországon tehát az állam a legrosszabb munkáltató, amely most jelentős elbocsátást üzent meg a munkavállalóknak.
