Messzire küldenék el a lakók Mocsaiékat

Több száz Csörsz utcai és környékbeli polgár tiltakozott a Testnevelési Egyetem grandiózus beruházásai ellen.

– Ne higgyen az ígéreteknek, sokszor átvágtak minket – kapcsolódott be a beszélgetésbe egy szürke pulóveres, szemüveges férfi, aki szerint viszont most az a legfontosabb kérdés, hogy a kerület és a TF vezetése (az egyetemet mindenki így emlegeti) meghallgatja vagy kipipálja-e a lakosságot.

Mocsai Lajos időnként vehemensebben, máskor szép szavakkal próbálta a terv mellé állítani a helyieket a majdnem négyórás fórumon, hiába. A lakókat nem lehetett elbizonytalanítani. A rektor célzott arra, hogy a megújuló egyetem elhelyezésére hat helyszínt is megvizsgáltak korábban, de egyik sem volt alkalmas, „nem tudták teljesíteni a kritériumrendszert”. Külön állampolgári unszolásra hajlandó volt megemlíteni ezek közül ötöt, így a Csillebércre költözés lehetőségét, a szentendrei egykori orosz laktanyát, az óbudai gázgyár területét, a Kossuth laktanyát (amiről bővebbet nem árult el, így nem tudni, hogy a debreceni helyszínre gondolt-e), továbbá a Kopaszi-gát „felé” eső területet. Ezeket viszont természetvédelmi, közlekedési és egyéb okokból gyorsan ki is zárták. Mocsai Lajos szerint ezért kell „eredeti helyén felújítani” az egyetemet, mert az „centrális helyzetéből adódóan” ideális a feladatra. A lakók szemszögéből azonban ez nem más, mint a létesítmények „Csörsz utcába zsúfolása”.

Érvelt a rektor azzal is, hogy kiemelt feladat volt a terveknél a zöld felület megőrzése, a lakók mélygarázst és így parkolási lehetőségeket kapnak, továbbá a BAH-csomópont felüljáróját és a Hegyalja úti forgalmat is eltakarja a fedett labdarúgó-, illetve atlétikai pálya, amelyek 19-20 méternél nem lesznek magasabbak, a nyitott, füves pályát pedig a házakhoz közelebb helyezik el, növelve a zöld felületet.

A fórumot félreértések (esetleg félrevezetések) sora kísérte. Már az elején megpróbálták kitiltani a sajtót, amin a lakók felháborodtak, és lényegében lehurrogták a rektort. Mocsai Lajos azt mondta, hogy a fórum „így lett meghirdetve”, ami viszont nem igaz. A hegyvidéki önkormányzat meghívóján, amelyet a legtöbb lakó magával hozott, egyetlen szó sem szerepelt arról, hogy ne lenne nyilvános az egyeztetés. Az egyetem sajtóreferense erre azzal állt ki, hogy az újságírók csak akkor tehetik be a lábukat az egyetem területére, ha erre engedélyt kérnek, de őt lényegében kifütyülték a lakók.

– Demokráciában élünk, szavazzunk erről – kiabálták többen a rektornak, majd mindenki feltette a kezét, hogy hozzájárul a nyilvánossághoz.
– Mielőtt állást foglalunk – folytatta Mocsai Lajos.
– Már állást foglaltunk – érkezett rögtön a válasz, amit a „polgárok megszavazták” szófordulattal Mocsai is nyugtázott.

Más kérdésekben is bőven akadt félrevezető információ. Elhangzott például, hogy az ominózus park, amelyet megcsonkítanának, 17 ezer négyzetméteres, így félrevezető azt állítani, hogy a 3-4 ezres beépítés a harmadát elviszi a területnek. Ezt a jelen lévő – a közönség soraiban helyet foglaló – Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármester tette helyre azzal, hogy valójában 14 ezer négyzetméterről van szó. Azt az önkormányzati érvet viszont, miszerint azért nem tudnak fellépni az építkezések ellen, mert azt állami területen végzik, az egyik lakó cáfolta meg. Nemcsak arra hívta fel a figyelmet, hogy a park az önkormányzaté, vagyis a beépítéshez kellene a tulajdonosi hozzájárulás, hanem egy friss tulajdoni lappal azt is igazolta, hogy a beépítésre kiszemelt, az Alkotás és a Hegyalja út sarkán lévő terület egyharmad részben valójában az önkormányzaté.

„A zöld területet nem növelik”, „Vigyék a Kopaszi-gátra”, „Elértéktelenednek a lakásaink”, „Miért kell két darab 400 méteres futókörű pálya?”, „Hol vannak a hatástanulmányok?” – ilyen és ehhez hasonló bekiabálások kísérték a fórumot, és a kialakult helyzettel éppen azok a képviselők nem tudtak mit kezdeni, akik a helyi lakóktól kapták a mandátumukat, és most nyilván határozottan ki kellett volna állniuk a választóik mellett, de ezt nem tették. Az óvatos lépésekben a legtovább Pokorni Zoltán merészkedett, aki azt mondta, nem tartja jónak a Csörsz utcai park egy részének elvételét. – Nem én hozom a döntéseket, hanem a kormány, amely a saját tulajdonában álló területen azt tesz, amit akar – szólt az érvelés.

Kovács Lajos alpolgármestert is megkérdeztük arról, hogy pontosan mit akar tenni a választók érdekében, hiszen őt éppen a Csörsz utca térségében élők választottak be a képviselő-testületbe 2014 őszén. Ő is azt mondta, hogy nem tartja jónak a park egy részének elvételét, de szerinte ez egyelőre csak egy elképzelés. (Tavaly már megszületett a kormányhatározat az ügyben – a szerk.) – Bízom benne, hogy nem lesz szükség további lépésekre, és meg lehet győzni az egyetem vezetését – mondta. A térség parlamenti képviselője, Fónagy János, a fejlesztési tárca államtitkára annyit mondott, szerinte „nem fekete-fehér” a történet, és a különböző érdekek között meg kell találni az egyensúlyt.

– Jól elkenték – mondta a lakossági fórum végén egy alacsony úr, akinek nyilván hiányérzete volt, hogy nem kaptak konkrét válaszokat. Annak örült, hogy a lakókat nem sikerült megosztani, de sajnálja, hogy túl sok biztatást nem kaptak még azoktól sem, akiket annak idején megválasztottak a Hegyvidéken.

Mocsai Lajos kedd este már másképp nyilatkozott a Tényeknek. Az egyetem rektora azt mondta: kész kompromisszumokra, s szerinte az építkezés költségvetésében lesz pénz arra, hogy kártérítést fizessenek a lakóknak, ha valakinek a lakása az építkezés után veszít az értékéből. Hozzátette: elfogadja, hogy a környéken élők féltik a parkot, így ott nem fognak építkezni, egyetlen négyzetmétert sem vesznek el a zöld területből.