Ez a két stratégia egyelőre nem volt eredményes. Kérdés, hogy a bejelentett polgári elégedetlenségnek mi lesz a kifutása, elég jelentős lesz-e a tiltakozás ahhoz, hogy a kormányt – az internetadós tüntetésekhez hasonlóan – visszakozásra sarkallja.
Ebben a politikai küzdelemben is az a kérdés, ki lesz a kitartóbb.
A Fidesz, amely nem engedhet a főbb követelésekben, mert az felbátorítaná a többi ágazatot is, vagy az elégedetlenkedők, akik illékony tömegét könnyen erodálhatja az idő?
Arra a kérdésünkre, hogy vajon az ellenzék nem próbál-e meg ráülni a tiltakozás hullámaira, Juhász azt mondta: mostanában már egyáltalán nem csinálnak ügyet belőle, ha ellenzéki politikusok megjelennek egy-egy kormányellenes demonstráción; jelenleg talán azzal is beérik, hogy Pukliék a kormányzat pozícióit gyengítik, ez önmagában haszon a pártok számára. Valószínűleg most még hiba lenne beállni a részükről akármilyen pártpolitikai irányba, ez teljesen félrevinné a korábbi kezdeményezéseiket. Ha viszont sikerül felépíteniük egy valódi mozgalmat több ágazat bevonásával, valós társadalmi bázissal és akár meghátrálásra bírni az oktatás ügyében a kormányt, az később jó alap lehet egy politikai építkezésre. De ezt ma még korai megítélni – húzta alá Juhász.
