Pukliék a több tízezres tömeget megmozgató keddi demonstrációjukkal alaposan feladták a leckét. Azonban ahhoz, hogy az oktatásügyi tiltakozás sikeres legyen, túl kell nőnie a szűk szakmai kereteken és egy általános kormányellenes tiltakozássá kell válnia – mondta az MNO-nak Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője.
A szakértő szerint ezt a tanulságot az iskolaigazgató és a demonstráció többi szervezője is levonhatta a korábbi tiltakozásokból, ezért több ágazatot érintő, általánosabb üzeneteket is tartalmazó tiltakozássorozatot hirdettek meg. A kormány is csak akkor kezd velük valódi tárgyalásokba, ha érzi, hogy annak van politikai tétje – vélekedett Juhász.
Ugyanakkor ezt
a szervezetlen tömeget, amelyet egy ügy – az oktatás ügye – utcára vitt, „szétszedné”, ha konkrét politikai programmal állnának elő Pukliék,
nem véletlenül óvakodnak is ettől. Na meg sokkal egyszerűbb a meglévő tiltakozás folytatását megszervezni. Jó kérdés persze, hogy a tanárok maguk mennyire állnak be a március 30-ra tervezett tüntetés mögé. Juhász szerint mindenesetre Pukliék meg sem hirdették volna a tiltakozó akciót, ha nem látták volna, hogy az mindenképpen eredményes lesz.
Mint az elemző elmondta: bár a legtöbb kormányellenes tüntetésen a valóban megjelenők létszáma rendszerint alulmúlta a várakozásokat, most megfordult a tendencia, akár a kockás ingesek mozgalmát, akár a szülői kezdeményezéseket nézzük, mindig többen jelentek meg a vártnál. Inkább
az a kérdés most, hogy mennyire sikerül a többi ágazat résztvevőit az iskolákhoz csábítani, hogy együtt tiltakozzanak a tanárokkal – mert igazi politikai eredmény ez lenne
– mondta a szakértő.
A Fidesz eddig egyszerre kétféle stratégiát követett a Civil Közoktatási Platform ellen: a bagatellizálást és a letarolást. Egyrészt szakmai-ágazati szinten megpróbálták elaltatni az egész tiltakozást, és az már önmagában is komoly eredmény, hogy ez nem sikerült. Sőt inkább olaj volt a tűzre: egyre nőtt a kormányellenes közhangulat, és a tiltakozók egyre nagyobb demonstrációkat tartottak – vázolta Juhász. Másrészt megjelent az erő is: erre példa akár Pukli karaktergyilkossága, akár a Kliken keresztül történő fenyegetőzés – nyíltan is, ahogy Palkovics László államtitkár tette, vagy ahogy Németh Szilárd lebolsevikozta a mozgalom vezéralakját.
Ez a két stratégia egyelőre nem volt eredményes. Kérdés, hogy a bejelentett polgári elégedetlenségnek mi lesz a kifutása, elég jelentős lesz-e a tiltakozás ahhoz, hogy a kormányt – az internetadós tüntetésekhez hasonlóan – visszakozásra sarkallja.
Ebben a politikai küzdelemben is az a kérdés, ki lesz a kitartóbb.
A Fidesz, amely nem engedhet a főbb követelésekben, mert az felbátorítaná a többi ágazatot is, vagy az elégedetlenkedők, akik illékony tömegét könnyen erodálhatja az idő?
Arra a kérdésünkre, hogy vajon az ellenzék nem próbál-e meg ráülni a tiltakozás hullámaira, Juhász azt mondta: mostanában már egyáltalán nem csinálnak ügyet belőle, ha ellenzéki politikusok megjelennek egy-egy kormányellenes demonstráción; jelenleg talán azzal is beérik, hogy Pukliék a kormányzat pozícióit gyengítik, ez önmagában haszon a pártok számára. Valószínűleg most még hiba lenne beállni a részükről akármilyen pártpolitikai irányba, ez teljesen félrevinné a korábbi kezdeményezéseiket. Ha viszont sikerül felépíteniük egy valódi mozgalmat több ágazat bevonásával, valós társadalmi bázissal és akár meghátrálásra bírni az oktatás ügyében a kormányt, az később jó alap lehet egy politikai építkezésre. De ezt ma még korai megítélni – húzta alá Juhász.
