Bár széles körben elterjedt az az állítás, hogy a Római-part tele van engedély nélkül, ár- vagy hullámtérbe épített házakkal, ez azért koránt sincs pontosan így. Az „ezer éve” lakott területen egészen a közelmúlt évtizedéiig nem volt tilos építkezni, a lakók sokáig el is fogadták, hogy otthonukat pár évente elönti a víz és a jég. 1941-re azonban annyira benépesült ez a kedvelt dunai paradicsom, hogy az ekkor érkező jeges árvíz ellen már nem maradt semmi, csak a kiköltözés, ami az itteniektől egészen Csillaghegyig mindenkit érintett. 1953-ra lett kész az első nyúlgát a Dunához legközelebb eső közlekedési tengely, a mai Királyok útja – Nánási út mentén. A mérséklődő szocializmus időszakában buja vízisport élet bontakozott ki, szórakozóhelyek jellemzően csak a rendszerváltozás után telepedtek meg itt, igaz, ekkor már nem lehetett ide lakóépületet felhúzni.
Mivel rendes és tartós gátat a rendszerváltozás után sem épített senki a budapesti Duna utolsóként szűznek tetsző, árvízvédtelen szakaszára – Demszky Gábor is csak ígérgette, és nem létező terveket lobogtatott az ottaniak megnyugtatására –, az ezredforduló vízisport-barát, szórakozóhely-ellenes tüntetései után is még éveket kellett arra várni, hogy valakinek eszébe jusson természetvédelmi megfontolásból tüntetni – világos, hiszen gátépítési terv sem volt.
Hogy parti védműnek lennie kell, arról Tarlós István még óbudai polgármester korában beszélt elsőként hivatalosan, megnevezve az uniós financiális hátteret is. A védrendszer mellett akkor szennyvízelvezetést, kerékpárutakat és 30 hektárnyi rekreációs zónát ígért a Rómaira. A gát a korabeli elgondolás szerint 130 centi magas lett volna, hogy „még élvezhető legyen a Duna-part”. Hogy valamit azonnal csinálni kell, az üdülőövezet 2006-os víz alá kerülése is megmutatta. Ekkora már ugyanis, üdülőövezet ide, üdülőövezet oda, az is nyilvánvalóvá vált, hogy a régi állami üdülőtelepek romjain lakóparkok és lakóházak emelkednek ki a földből, amelyek tulajdonosai, hiába ők választották a kockázatosabb árteret, igényt tartanának a védelemre.
2006-ban a parti részt még feladta a védekezésben illetékes főváros, a nyúlgát vonalát erősítették csak a Királyok útjánál. 2009-re aztán végre-valahára elkészült négy változat a gátépítésre, ami alaposan felkorbácsolta a civilek érdeklődését: a helyi vállalkozókkal karöltve akkor azt a változatot támogatták leghangosabban a Római Partért Egyesület néven szerepelt csoport, ami a part feltöltését célozta egy azon építendő nyári mobilgáttal.
2011-ben azt követően tolult az országos politika fókuszába a Római, hogy az LMP parlamentbe és a fővárosi közgyűlésbe is bekerült. A párt nyíltan felvette a harcot a parti gát ellen, mondván, súlyos természetkárosító hatása lenne. Akkor a terület érintetlenségére és varázsosságára hivatkoztak, és elővették azt a régi érvelőkártyát is, hogy szabálytalanul épült megannyi létesítmény a Királyok útja vonalától a Dunáig. A párt azt is képviselte, hogy az ártéren elhelyezkedő házak tulajdonosai saját erőforrásaikkal szálljanak be árvízi védelmükbe, ha mégis megépül a parti mobilgát.
A főváros ez év júniusában szánta el magát a mobilgát építésére, 3,1 kilométer hosszan. Az LMP ekkor új szempontot hozott: legyen a védrendszer a parthoz legközelebbi ingatlanok kerítésvonalában, de ebbe a kormánypárti testületi többség nem ment bele, mondván, számtalan jogvita övezi a Római-parton, hogy hol vannak a valóságos telekhatárok. Néhány hónap múlva Óbuda vezetése biztosította be, hogy egy leendő gátépítés után sem lehet lakóövezet a Római – igaz, azt a mai napig nem lehet megtiltani senkinek, hogy életvitelszerűen használja itteni, az árvíznek közvetlenül kitett „üdülőjét”.
A civilek 2013 elején léptek megint: az Index írt akkor arról, hogy a „Sólyom László-féle” zöld Védegylet megkeresésére a Duna–Ipoly Nemzeti Park helyi jelentőségű védett természeti területté nyilváníthatná a partot, ez azonban nem következett be, sőt Tarlós – már főpolgármesterként – keményen kiállt a gátépítés mellett, mondván, ez az egyetlen védtelen szakasza a fővárosi Duna-partnak. A kritikusoknak, akkor újabban a nemrég az LMP-ből kiszakadt PM-nek odamondta azt is: „A védmű megépítésének megakadályozása például a 2002-es árvízhez hasonló esetben beláthatatlan következményekkel járhat, amiért minden erkölcsi és jogi felelősséget a védmű megvalósítását akadályozóknak kell viselniük”.
Az újabb ellenzéki kritikákat György István és Szeneczey Balázs, Tarlós helyettesei elégelték meg legközelebb, akik 2013. február 20-án közleményben szögezték le: „a valóság az, hogy az árvízvédelmi mű megépítésével a part jelenlegi arculatát megőrizve, állapotát fejlesztve és a budapestiek által kedvelt funkciókat megtartva, a fővárosi önkormányzat egy régi adósságot törleszt”. A főpolgármester-helyettesek szándékosan félrevezetőnek nevezték a PM akkori petícióján szereplő fotót is, amely a Rozgonyi Piroska utca vonalában lévő fákat ábrázolja, miközben a Római-part azon szakaszán a védmű nyomvonala a parti sétány nyugati oldalán, tehát a telekhatárok közelében húzódik. „Még véletlenül sem érinti a képen ábrázolt kavicsos fövenyt, így nincs szükség a képen mutatott egyetlen fa kivágására sem”, hangsúlyozták.
Ugyanekkor Tarlós István az MTA és a Műegyetem agytrösztjének véleményét is kikérve kezdeményezte a Római-part átminősítését, hogy kizárólag sport- és rekreációs célú építményeket lehessen itt létesíteni a jövőben. A radikális zöldek érveit „mérhetetlenül gyengéknek” nevezte, a tiltakozókat pedig – ismert stílusában – három csoportra osztotta: „hivatásos gyanakvók, rövid távú politikai haszonszerzők, tájékozatlanok”.
Márciusban a védmű mellett és ellen egyszerre tüntetett több száz ember, egyik oldalon szkafanderes emberek adtak hangot értetlenségüknek, hogy milyen érintetlen zöld területről beszélnek a zöldek, amikor az árvízi védekezést követően az elmúlt 10 évben „háromszor klórozták agyon” súlyos fertőzések megelőzése végett a Rómait. A zöldek természetesen a növény- és állatvilágban végbemenő lehetséges kárra figyelmeztettek. Hetekkel később beszállt a vitába Szabó Marcel, aki helyettes ombudsmanként a telekhatárok mentén húzható védvonalat nevezte vállalható kompromisszumos lehetőségnek, egyetértve az LMP egyik korábbi javaslatával, hogy az ártéri telektulajdonosoknak anyagi felelősséget kell vállalniuk ingatlanjaik és ingóságaik védelméért. Kategorikusan kijelentette ennek indoklásaként – amivel Tarlós István viszont nem ért egyet –, hogy a Duna medre a Királyok útja vonaláig tart, a Római üdülőövezete eredetileg éppen a dunai árvíz és jég levezetésére való terület.
2014 tavaszán aztán környezetvédelmi engedélyt kapott a védmű, de csakhamar kiderült, hogy a mértékadó árvízszint változása (emelkedése) miatt – tehát amilyen magas vízállás ellen védekezni kell – új árvízvédelmi javaslatba kell vágnia a fejszéjét a Fővárosi Önkormányzatnak, amit 2015. január 28-án fogadtak el. Közben Tarlós István számításait keresztülhúzta egy II. kerületi jegyzői határozat, amely megtiltotta római-parti fakivágásokat, számtalan jogi feltétel hiányára hivatkozva. Kritikusai szerint a választások miatt is pihentette a Római-part ügyét a főpolgármester...
Tarlós István a parton épülő mobilgáttal kapcsolatban hangoztatja, a fövenyes részhez nem nyúlnak, a halakat, a madarakat és a kagylókat sem fogják bántani, minden egyes fáról pontos felmérés készül, a kivágandók helyett újakat ültetnek, a plázst pedig észak felé meghosszabbítják. A mobilgát helyén árvízmentes időben 4 méter széles sétány húzódik majd. A part menti nyomvonalat támogatja a főváros, Óbuda, valamint az Országos Vízügyi Főigazgatóság Tudományos Tanácsa is úgy, hogy az a Csillaghegyi-öblözetet, valamint az Aranyhegyi- és Barát-patakok torkolatát is védje. Tarlós tavaly többször élesen kritizálta még párttársát, a radikálisan zöld Illés Zoltán környezetvédelmi exállamtitkárt is a Római kapcsán, egyik alkalommal „indulatosnak, vagdalkozónak, frusztráltnak és ostobának” nevezve.
A PM tavaly év végén helyi népszavazást akart kiíratni az ügyben, de nem járt sikerrel. A főváros viszont ekkor már aláírta a tervezői szerződést a Keviterv Akva Kft. és az Utiber konzorciummal, amely az MTA és a BME, valamint a vízügyi főhatóság áldásával a közeli jövőben nyomvonaltervvel fog jelentkezni.
A főpolgármester múlt heti bejelentése alapján idén novemberben valóban elkezdik építeni a védművet, ami két év alatt el is készül 10 milliárd forintnyi uniós támogatással. Az egész bekerülési költség körülbelül 50 milliárd forintba kerülhet, aminek 20-25 százalékára lát most fedezetet Tarlós, igaz, akár Főgáz-részvényeladásból, valamint hitelből is juthat még több tízmilliárd forinthoz a főváros erre a célra. A városatya továbbra sem válogatja meg szavait – vagy éppen pontosan igen –, a mobilgát ellenzőit ultraliberális katasztrófaturistáknak titulálta egy friss rádióinterjúban. Szerinte a projekt leendő eredménye egy szebb és élvezhetőbb part lesz, a fakivágásokat illetően pedig még lehet választani a sok rossz vagy a kevés jó fa kivágása között. A jelenleg reális változat az, hogy 1500 fának annyi.
A teljes beruházással a Római Partért Egyesület által csak nyilvános szennyvíztelepnek nevezett területen csatornahálózat is létesül, ami után már nem fogja minden árvíz 70 hektáron, 55 ezer embert érintve szétteríteni a Római szennyvizét.
Hogy a Tarlós István korábbi ígéreteiben szereplő kerékpárutak, futópályák és sétányok is helyet kapnak-e a kivitelezésben, heteken belül kiderül, mert jönnek a kiviteli tervek.
A Maradjanak FÁK a Rómain Facebook-csoport április 17-ét ezzel a szöveggel kiáltotta ki a Római-part gyásznapjának:
A mai nap a Római-part gyásznapja. A Környezetvédelmi Felügyelőség a nyilvánvalóan jogszabálysértő terv és KHT (környezetvédelmi hatástanulmány – a szerk.) ellenére zöld utat adott a mobilgátnak. Innentől elkezd dőlni a dominó, hamar meglesz a vízjogi és a fakivágási engedély is. Fellebbezni 15 napon belül lehet: potom 675 000 Ft-ért. A Római ügye átlépte a vörös vonalat. Római-part: szerettünk.”
