Ugyanez az alapítvány a tanulmányokat a kecskeméti mellett a nyíregyházi kisvasútra is kidolgozta, és azt tervezi, hogy a későbbiekben – akár egy másik partnerszervezet bevonásával – itt is elindítanák a turisztikai célú üzemelést.
A kecskeméti alapvetően közszolgáltató funkciót betöltő mellékvonali hálózat volt: míg üzemelt, hagyományosan napi utazásra használták az emberek. Ennek ellenére mind a Tisza, mind pedig Tokaj közelsége komplex turisztikai lehetőségeket is kínál, a legjelentősebb forgalmat pedig a Nyíregyháza és Sóstógyógyfürdő közti szakasz adná.
„Minimális műszaki felújítással és egy új kitérő létesítésével a sóstói forgalom évi 200 ezres utasszámot is hozhatna, és várhatóan hosszú távon sem szorulna támogatásra” – vélekedett Major Andrea. Ez a projekt szintén 100-120 millió forintos minimális költséget jelentene.
Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium megbízásából 2008-ban készült, a Magyarországon működő kisvasutak helyzetéről szóló elemzésben viszont nem festettek valami biztató képet erről a két szakaszról. A tanulmányban egyebek mellett szerepelt: a kecskeméti és a nyíregyházi kisvasút pályahálózata ugyan nem tekinthető a legelavultabbnak, elhanyagoltsága miatt mindenképpen a legrosszabb állapotú kisvasúti pályák közé sorolható. A megengedett sebesség mindkét esetben alacsony a tényleges funkcióhoz képest.
A kecskeméti kisvasúttal kapcsolatban kiemelték: a forgalma alacsony, a szolgáltatás gerincét napi három vonatpár adja, ami közszolgáltatási funkcióra elfogadhatatlan. A nyíregyházi kisvasutat ezzel szemben erősen csökkenő, de még nagy forgalmú vonalnak ítélték.
Kérdésünkre válaszolva a MÁV elmondta: 2008-ban (az üzemen kívül helyezést megelőző évben) a kecskeméti kisvasútnak 11 ezer, míg a nyírvidéki kisvasútnak 62 ezer utasa volt.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!