Kell-e nekünk sorkatonaság?

A migráció, a terrorizmus és az oroszok miatt egyre több helyen hoznák vissza a kötelező szolgálatot.

Akadnak olyan országok, mint például Finnország, ahol történelmi okok miatt a sorkatonaság megbecsültnek számít, az egykori keleti blokk országaiban viszont általában igen rossz az imázsa. Hazánkban például az egykori Osztrák–Magyar Monarchia újoncozási gyakorlata ütött nagyot rajta, amikor tíznél is több évre elvitték az embert katonának. De a Varsói Szerződés közel negyven éve sem tett túl jót, amikor folyamatosan 150 ezer főnyi hadsereget töltögettek fel újoncokkal úgy, hogy a kétéves szolgálati idő alatt rengeteg volt a valódi kiképzés és feladat nélküli üresjárat – azaz a krumplipucolással és folyosósikálással telt a nagyrészt elvesztegetettnek mondható idő jelentős hányada.

Nem mindig olcsóbb a kevés profi

Szenes tábornok szerint legalább 6-7 évig kell szolgálnia a professzionális, önkéntes katonának ahhoz, hogy a komolyabb kiképzési, felszerelési költségei megtérüljenek.

Emellett jókora korlátozást jelent, hogy a sorkatonák általában csak az adott országon belül vethetők be. Például a német alkotmány is tiltja a külföldi küldetéseket, tehát nemzetközi kötelezettségvállalásra alkalmatlan a sorkatonaság. Egyébként még azt sem egyszerű megoldani, hogy egy NATO-misszió kötelékében szolgáló haderő mozogni tudjon Európán belül, mint ahogyan ezt a NATO legújabb gyorsreagáló egysége, a lándzsahegy dandár (VJTF) gyakorlati tapasztalatai mutatják.

Ezekkel a kérdésekkel az emberek általában nincsenek tisztában, ezért inkább érzelmi alapon, nosztalgiából döntenek – hangsúlyozta a volt vezérkari főnök. Ezt támasztja egyébként alá a YouGov már említett felmérése is, amely szerint az idősebbek és képzetlenebbek szimpatizáltak a leginkább a kötelező katonai szolgálat feltámasztásának gondolatával (ami egyébként magas pozíciójú fideszes potentátokban is felmerült nemrég).

Jó kérdés azonban, hogy milyen alternatív módszerekkel lehetne kiváltani a sorkötelezettséget úgy, hogy valamiféle alapvető katonai tudás mégiscsak meglegyen a fiatalokban szükség esetére. Valódi alternatívát a professzor sem tudott mondani. Igaz, katonai előképzés létezik számos országban, így hazánkban is, és a tartalékos rendszer bővítése is több helyütt napirenden van. Ez a fegyverhasználathoz még mindig nem adna támpontot, de legalább egy váratlan háborús helyzetben valamivel felkészültebben vonultathatnák be a fiatalokat. Sokféle módszert lehet alkalmazni a honvédelem népszerűsítésére is, lehet például nyári táborokkal vagy kreditértékű egyetemi tantárgyakkal promotálni a katonai hivatást. Azonban mindenféle katonai felkészítéshez plusz erőforrásokra van szükség – abban pedig éppen nem bővelkedünk.