Székely László, az alapvető jogok biztosa egy beadvány alapján indított vizsgálatot a beszédfogyatékkal élőket megillető támogatások ügyében. A panaszos azt kifogásolta, hogy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény nem sorolja a támogatásra jogosító fogyatékosságok közé a beszédfogyatékosságot, és ezzel súlyos hátrányt okoz a – többnyire a stroke utóhatásaként – beszédzavarral küszködő betegeknek. A beszédfogyatékosok így egyetlen fillér fogyatékossági támogatást sem kapnak. Az ellátás havi összege jelenleg 20 287 forint, halmozottan fogyatékos személy esetében pedig 24 969 forint.
Az ombudsman megkereste a törvény kidolgozásáért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi), amelynek szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára meglepő választ adott. Czibere Károly elismerte, hogy a beszédzavarral küszködő afáziás betegek a hatályos szabályozás szerint valóban nem jogosultak fogyatékossági támogatásra, ám szerinte rajtuk kívül más egyéb, az önkiszolgálást jelentősen megnehezítő állapotot okozó betegséggel élők sem részesülnek a pénzből. Czibere szerint a vonatkozó törvény az afázia súlyos formájában szenvedő embereket fogyatékkal élőkként ismeri el, ennél azonban szűkebb a fogyatékossági támogatásra jogosultak köre. Az államtitkár ezt azzal magyarázta, hogy a különböző fogyatékosságok jellege jelentősen eltér egymástól, és ez indokolttá teszi a problémák eltérő eszközökkel történő kezelését. Czibere leszögezte: a beszédfogyatékosok helyzete nem az anyagi jellegű hátránykompenzáció eszközével orvosolható leghatékonyabban, hanem elsődlegesen az akadálymentes, integrált környezet és közszolgáltatások kialakítása révén.
A legfrissebb adatok szerint egyébként mindössze 115,5 ezer ember részesül fogyatékossági támogatásban, miközben a Központi Statisztikai Hivatal jelentésében az áll, hogy több mint 490 ezer fogyatékkal élő ember van Magyarországon, vagyis az érintettek kevesebb mint negyede jogosult az ellátásra.
Az ombudsman által megkérdezett szakmai szervezetek azonban nem osztják az Emmi álláspontját. A fogyatékkal élők jogaiért küzdő De juRe Alapítvány szerint a beszédfogyatékosság és a beszédkészség elvesztése hasonló szociális hátrányokat okoz, mint a hallás- vagy látásvesztés, a beszédhiány azonban sokkal súlyosabb helyzetbe hozza az elszenvedőket. Aki beszéd hiányában rosszul kommunikál, annak kevesebb a lehetősége a kapcsolatteremtésre, s így egyre inkább elveszíti a társadalom életében való részvétel lehetőségét.
A Magyar Stroke Társaság elnöke szerint is szociális hátrányokat okoz a stroke vagy egyéb kórfolyamatok következtében kialakuló beszédzavar. Bereczki Dániel ezért azt javasolja, hogy a törvény ismerje el a támogatásra jogosító fogyatékosságként a központi idegrendszeri károsodás miatt létrejövő beszédfogyatékosságot. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának dékánja, Zászkaliczky Péter szerint a törvényi szabályozás hiányosságát az okozza, hogy nincs pontosan definiálva sem maga a beszédfogyatékosság, sem a hozzá tartozó kórképek. Mindezek azonban elengedhetetlenek a jogosultak körének pontos meghatározásához. A dékán szerint a megfelelő törvényi szabályozás kialakítása érdekében munkacsoportot kellene létrehozni, amelyben helyet kapnának a területet érintő egészségügyi, szakmai és civil szervezetek is.
Az ombudsman leszögezte: a fogyatékossági támogatás a törvény meghatározása szerint esélyegyenlőséget elősegítő juttatás, amelynek célja, hogy anyagi segítséggel járuljon hozzá a súlyosan fogyatékos állapotból eredő társadalmi hátrányok mérsékléséhez. Székely László szerint azzal, hogy az ellátási formát a jogalkotó nem terjeszti ki a beszédfogyatékossággal élőkre, az állam nem tesz eleget az esélyegyenlőség megteremtése követelményének.
– A beszédkészség stroke következtében kialakuló károsodása hasonló társadalmi hátrányba hozza elszenvedőjét, mint a hallás- vagy látásfogyatékosság. Ugyanolyan nehézségekkel kell megküzdenie a munkavállalás és a mindennapi élet bármely területén egy afáziás betegnek, mint egy hallás- vagy látássérültnek – hangsúlyozta a biztos. Szerinte a jogalkotónak semmilyen ésszerű indoka nincs arra, hogy eltérően kezelje a beszédfogyatékosságot, tehát a szabályozás diszkriminál.
Székely László rámutatott arra is: egy korábbi ombudsmani jelentés már foglalkozott az afáziás betegek jogsérelmével, és elődje, Szabó Máté akkori ombudsman már több mint három évvel ezelőtt azt kérte a szaktárcától, úgy módosítsa a törvényt, hogy a beszédfogyatékosok az egyéb fogyatékossággal élőkhöz hasonló támogatásban részesüljenek. A Balog Zoltán vezette Emmi azonban évek óta nem lépett az ügyben. Az alapvető jogok biztosa most ismételten felhívta Balogot, hogy fontolja meg a fogyatékosok jogairól szóló törvény, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet módosításának kezdeményezését annak érdekében, hogy a stroke következtében kialakuló beszédzavarral élők a többi fogyatékossági típussal azonos támogatásban részesüljenek.
