Az eddigi legpontosabb elemzést készítette el a Központi Statisztikai Hivatal népességtudományi intézete arról, pontosan kik azok a magyarok, akik elhagyják az országot, és hosszabb-rövidebb ideig külföldön keresik a megélhetést. Blaskó Zsuzsa és Gödri Irén jegyzi a tanulmányt, mely három felmérés adatait összegezte annak érdekében, hogy valós, pontos képet kapjon a kivándorló magyarokról. Az összkép a 2011-es népszámlálás részletes adatain, a befogadó országok bevándorlási és munkaügyi statisztikáin (tükörstatisztikák), valamint a Magyarok külföldön néven futó, a kutatóintézet által koordinált felmérésen alapul. Eszerint az utóbbi évtized magyar kivándorlói az itthon élő népességnél átlagosan iskolázottabbak, fiatalabbak, többségében hajadonok, illetve nőtlenek, és több közöttük a férfi. Közöttük az átlagosnál sokkal nagyobb arányban vannak szakmunkások és felsőfokú végzettségűek – vagyis a munkaerő-piaci szempontból legfontosabb emberek hagyják el az országot.
A kutatók tapasztalatai szerint a különböző iskolai végzettségű csoportok eltérő migrációs stratégiát követnek. A felsőfokú végzettségűekre a hosszabb távú, családdal együtt történő migráció a jellemzőbb, a szakmunkások pedig kiemelkedő arányban vannak jelen a rövidebb időtávra érkező, családjukat Magyarországon hagyók és az ingázók között.
A tükörstatisztikák összesített adatai szerint 2014 elején mintegy 330 ezer magyar állampolgár élt az európai célországokban. Három fő célországban koncentrálódott a huzamosabb ideje külföldön élő magyarok csoportja: 38 százalékuk Németországban, 23 százalékuk az Egyesült Királyságban és 14 százalékuk Ausztriában élt. A befogadó országok munkaügyi statisztikái szerint a náluk dolgozó magyarok a hazai népesség átlagéletkoránál fiatalabbak, és enyhe férfitöbblet (55 százalék) jellemző rájuk. Ugyanakkor az egyes célországok bevándorlói között nagy az eltérés. A Németországban élő magyarok között például sokkal több a férfi (62 százalék). Ezzel szemben az Olaszországban élők jelentős többsége nő (72 százalék), és ugyancsak kissé magasabb a nők aránya (53–55 százalék) Ausztriában, Hollandiában, Spanyolországban, valamint Belgiumban is. A fiatal korösszetétel mindenhol jellemző.
Azokról készült elemzés a népszámlálás során, akik egy évnél rövidebb ideje éltek külföldön, és családjuk továbbra is Magyarországon élt. Összesen mintegy 70 ezer ilyen embert írtak össze. Erre a népességre a tartósan kint élőknél jóval erősebb férfitöbblet (65 százalék) jellemző, ami még hangsúlyosabb (70 százalék feletti) a 35 és 59 év közötti korcsoportokban. A fiatal korösszetételből adódóan az egyedülállók aránya is magasabb a körükben, mint a teljes népességben. Családos nők már csak elenyésző számban vállalkoznak rövid távú külföldi munkavállalásra: míg az ideiglenesen külföldre távozó férfiak 43 százaléka volt férj vagy élettárs, addig a nőknek ez mindössze 20 százalékára volt igaz.
Egyértelműen a munka bírja rá a költözésre az ideiglenesen külföldön lévő magyarokat. Körükben a 25–64 évesek 91 százaléka foglalkoztatott volt (míg a hazai népességben ez az arány alig 64 százalék). A népszámlálás során összeírt külföldön élő népesség körében nagyobb a külföldön születettek aránya (8,8 százalék), mint a teljes népességben (3,9 százalék). Ez megerősíti azt a más adatokból is kirajzolódó összefüggést, hogy a korábbi migrációs tapasztalat növeli az újabb migráció esélyét, valamint a külföldi születésű népesség nagyobb migrációs hajlandóságára, illetve Magyarországhoz való gyengébb kötődésére is utal.
Egyik legfontosabb megállapítása a Magyarok külföldön című kutatásnak, hogy az iskolai végzettség önmagában is döntő tényező a kivándorlás alakításában. A legfeljebb nyolc általánost végzettekhez képest a szakmunkás végzettségűek és az érettségizettek bő két és félszeres, a diplomások pedig mintegy ötszörös valószínűséggel döntenek a kivándorlás mellett. Az egyes csoportok más-más célországot is választanak: az Egyesült Királyságot választókra a nőtlen vagy hajadon fiatalok túlsúlya és a szakmunkások alulreprezentáltsága, míg a Németországba vándorlókra éppen a szakmunkások, az idősebb korosztályok és a házasok relatív túlsúlya jellemző.
