Állatkínzás: akár öt év börtön?

A kriminálpszichológus szerint az állatkínzók csak a bíróság előtt fogják fel egyáltalán, hogy mit is tettek.

Három munkacsoportban egyeztetett a nyár folyamán az Igazságügyi Minisztérium (IM) az állatkínzás ellen küzdő civil szervezetekkel – közölte lapunk érdeklődésére az IM. Egy munkacsoport a hatóságokkal való operatív együttműködéssel foglalkozott, a második a szabályozás kapcsán megfogalmazott javaslatokat összesítette, a harmadik pedig a neveléssel, felvilágosítással kapcsolatos felvetéseket tekintette át. A minisztérium tájékoztatójában megfogalmazta, a munka ősszel a kidolgozott javaslatok áttekintésével folytatódik. Emellett az IM más országok jogszabályait és joggyakorlatát is vizsgálja, de nemcsak az állatkínzás büntetőjogi oldaláról, hanem az állattartással összefüggő más területeken is.

Völner Pál, a tárca parlamenti államtitkára korábban kifejtette, terveik szerint más minisztériumokat is be fognak vonni az egyeztetésbe. Például meghívják majd a szabályozási javaslatokat összesítő munkacsoportba a Belügyminisztérium mellett a földművelésügyi tárcát, a neveléssel összefüggő munkacsoportba pedig az Emberi Erőforrások Minisztériumát.

Az állatkínzás büntetésének szigorításáról még márciusban kezdődtek egyeztetések egy nagy vihart kavart eset után. Február végén állatvédők tüntettek a Parlament előtt, miután nyilvánosságra került egy videofelvétel, amelyen egy fiatalember agyonvert egy kiskutyát. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Deteken történt állatkínzás miatt vádat emeltek a férfi ellen.

Nem ez volt az egyetlen közelmúltbeli eset. Szinte nem telik el úgy hét, hogy ne lehessen egészen elképesztő, már-már beteges állatkínzásokról hallani, olvasni. Tavasszal két fiú kővel zúzta össze egy gólya fejét Jászapátiban, a főváros X. kerületében egy kacsát gyújtottak fel, a Nógrád megyei Kállón PUR-habot fújtak egy birka szájába és levágták a fejét, pár hete pedig egy 17 éves várpalotai lány kiskutyákat drogoztatott be, majd felvételt készített az állatok kínhaláláról – csupán pár példa az elmúlt néhány hónapból.

Bár az állatvédők kétévnyi börtönbüntetésről háromra, különös kegyetlenséggel elkövetett állatkínzás esetén öt évre emelnék a büntetést, a szigorítás nem minden esetben elrettentő erejű. Bilkei Pál kriminálpszichológus lapunk kérdésére azt mondta, azok az emberek, akik bántalmaznak egy állatot, sokszor csak akkor fogják már fel a tettük súlyát, amikor a bíróság előtt állnak. – Ezeket a személyeket jellemzően rengeteg kudarcélmény érte, és sokszor egyfajta megtorlásként fordulnak szembe a legvédtelenebbekkel, például a házi állatokkal – mondta a szakember. Hozzátette: sokan gyermekkorukban történt bántalmazásuk miatt élik meg azt a fokú indulati zavart, hogy állatok, később pedig családtagjaik ellen forduljanak. A kriminálpszichológus nem tud róla, hogy valakit Magyarországon a rendszerváltozás óta letöltendő börtönbüntetésre ítéltek volna állatkínzás miatt, de hozzátette, hogy szinte minden ilyen esetben elrendelik a vádlott pszichiátriai vizsgálatát. Bilkei Pál szerint ezért fontos lenne, hogy már az iskolában megkezdődjön valamiféle prevenció, mert a viselkedési kontroll kialakításában ennek nagy szerepe lehet.

Érdeklődésünkre a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága sajtóosztálya közölte, a magyarországi börtönökben állatkínzás bűncselekménye miatt jelenleg 15-en töltik jogerős büntetésüket, de 73 olyan fogvatartott van (köztük lehetnek előzetes letartóztatásban lévők is), akiknek egyéb bűncselekményeik között szerepel az állatkínzás is.

Az Igazságügyi Minisztérium és az állatvédők a büntetés szigorítása mellett a prevencióról is tárgyalnak. A minisztérium úgy látja, „erre a kérdésre a civil szervezetekkel folytatott megbeszélések alapján minden résztvevő nagy hangsúlyt kíván majd fektetni a készülő javaslatban”. Ennek egy formája lehet, hogy korszerűsítik például azokat a menhelyeket, ahova az utcára került kutyákat viszik az emberek. Mészáros Gabriella, a Magyar Állatvédők Országos Szövetségének elnöke szerint ha nem azt látnák az emberek, hogy pokoli viszonyok fogadják a sintértelepen az állatokat, akkor nem vetemednének arra, hogy szamurájkarddal vetnek véget a kóbor kutyák életének. Lapunknak kifejtette: ha pedig „nem látnák azt a gyerekek, hogy Józsi bácsi eltűnik pár újszülött korccsal és egy lavór vízzel, majd csak az üres lavórral tér vissza”, akkor nem esnének neki egy sérült, védtelen állatnak sem. Azonban – mondta Mészáros Gabriella – amíg a gyepmesterkedés egy olyan profitorientált vállalkozás lesz, amit nem ellenőriz senki, addig vesztőhelyek maradnak a sintértelepek. Szerinte az állam felelőssége lenne ellenőrizni, hogy miként költik el a gyepmesterkedésre költött összeget a sintérek, de rendre süket fülekre találnak, amikor ezt követelik. – Pedig nem értem, hogy egy kormány hogy teheti meg azt, hogy nem állatbarát – tette hozzá Mészáros Gabriella.

A fővárosi önkormányzat Illatos úti ebtelepén egyébként éppen tegnap tartottak örökbefogadó napot az állatbarát gazdák számára, szombaton pedig Pécsett lesz hasonló rendezvény.