A 15–74 évesek több mint harmada, kétmillió-ötszázötvenhétezren végeztek valamiféle önkéntes tevékenységet 2014-ben, ezzel a lakosságon belüli arányuk 34,3 százalékra nőtt, ami a 2011. évihez képest 5,9 százalékpontos emelkedés. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kiadványa szerint a nők továbbra is nagyobb számban és arányban kapcsolódtak be az ellenszolgáltatás nélküli tevékenységekbe, mint a férfiak: előbbiek 35, utóbbiak 33,6 százaléka segített munkájával. A férfiak gyakrabban vállalnak közéleti szerepet, aktívabbak a társadalmi szervezetekben, az önkéntes kuratóriumi munkákban. A nők ezzel szemben a közvetlen segítséget – a gyermekfelügyeletet, a betegápolást, az idősgondozást – vállalják nagyobb arányban.
Az önkéntesek túlnyomó többsége továbbra is közvetlenül segített, csupán 3,3 százalékuk végzett szervezeten keresztül vagy szervezet javára ilyen tevékenységet. A KSH most nyilvánosságra hozott felmérése során azokat tekintette önkénteseknek, akik önszántukból, ellenszolgáltatás vagy fizetség nélkül, háztartásukon kívül élő személyek javára vagy a társadalom hasznára tevékenykedtek. A háztartáson kívül élő szülőnek, gyermeknek, rokonnak nyújtott segítség is beletartozott az önkéntes munkák körébe.
A magyarországi önkéntesség sajnos továbbra is öregedő korstruktúrát tükröz, biztató ugyanakkor, hogy az elmúlt években az önkéntesek száma minden korcsoportban növekedett. Míg 2011-ben még a 60–64 éves korosztály körében volt a legmagasabb az önkéntességi arány, addig 2014-ben a 45–49 évesek átvették a vezető szerepet, utóbbiak több mint 41 százaléka segített ingyen másokon. Az 50–64 évesek körében az önkéntesek aránya magas szinten állandósult, de még a 65–69 évesek között is átlag feletti volt. A korosztály tagjainak jelentős része ugyanis aktívan részt vesz az unokák gondozásában, miközben sokan közülük még idős szüleiket is ápolják.
A 35 év alatti korcsoportoknál az önkéntességi arány az átlagosnál alacsonyabb, 24,6 és 33,8 százalék között van, a negatív rekord a 15–19 évesekhez fűződik. A közelmúltban bekövetkezett változások ugyanakkor mindenképpen említésre méltók. Míg 2011-ben száz 15–34 éves fiatalból még csak 23 számolt be önkéntes munkavégzéséről, addig 2014-ben már 29. Ebben az elemzők szerint szerepet játszik a köznevelési törvény azon módosítása is, amelynek értelmében a diákok csak akkor érettségizhetnek, ha előtte legalább ötven óra közösségi munkát teljesítettek, és ezt igazolni is tudják.
Az önkéntes segítők aránya meredeken növekszik az iskolázottsággal, és a diplomások körében a legmagasabb. Meghatározó az önkéntesség szempontjából az is, hogy az érintettnek van-e szakmája. Mind az érettségizett, mind pedig az érettségivel nem bíró szakmai végzettségűek között az átlagosnál magasabb, a felsőfokúakéhoz hasonló az önkéntesek aránya.
Az elemzők megállapították azt is, hogy a falun élők körében a legmagasabb az önkéntesek aránya (37,6 százalék), és a kisebb városok esetében is viszonylag magas ez a szám. A Budapesten lakók alig negyede segít másokon, ami jóval az országos átlag alatti mutató.
A KSH a gazdasági aktivitás alapján is vizsgálta a kérdést, és kiderült, hogy a legnagyobb arányban éppen a többieknél kevesebb szabadidővel bíró foglalkoztatottak (37,3 százalék) folytattak önkéntes tevékenységet. A munkaerő-piaci tartaléknak számító munkanélküliek is magas arányban (36,3 százalék) segítettek, miközben az inaktívakat mindössze 30,4 százalékos önkéntességi arány jellemezte.
Bár a foglalkoztatottak között a legtöbb az önkéntes, mégis olyan megyék lakói tevékenykedtek az átlagosnál magasabb arányban ellenszolgáltatás nélkül, amelyeket közepes vagy alacsony foglalkoztatottság jellemez. A legmagasabb önkéntességi arány Jász-Nagykun-Szolnok megyében volt tapasztalható, ott a 15–74 évesek közel kétharmada (64,7 százalék) végzett önkéntes munkát, de említésre méltó Nógrád (54,1 százalék) és Tolna (51,1) megye is. Az országos átlag 34,3 százalék.
A családi állapotot vizsgálva kiderült, hogy a házasságban élők jóval magasabb arányban végeztek önkéntes munkát, mint a nőtlenek, hajadonok vagy az özvegyek és az elváltak. A házasok 38,9 százaléka segített másokon, miközben az özvegyek és elváltak mindössze 32,7, a hajadonoknak és a nőtleneknek alig 29,1 százaléka tett így.
Az önkéntesség leggyakoribb megjelenési formája a házi- és ház körüli munka, az ügyintézés és vásárlás, a gyermekfelügyelet és -gondozás, illetve a betegápolás, idősgondozás volt. Házi- és ház körüli munkát megközelítőleg másfél millió ember végzett másnak ingyen, ügyintézést és vásárlást 1,1 millió, míg gyermekfelügyeletet és -gondozást 651 ezer, betegápolást, idősgondozást 305 ezer ember látott el térítésmentesen.
