Átlag alatti vagy rossz állapotban van a nemzeti erőforrások többsége – derül ki a Kövér László országgyűlési elnök vezetésével működő Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) első, úgynevezett előrehaladási jelentéséből, amelyet a közelmúltban terjesztettek a parlament elé. A testületben nem a házelnök az egyetlen prominens szereplő, a társelnökök közt szerepel Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter is, míg a tiszteletbeli elnök Szili Katalin.
Azt vizsgálja a kétévente készülő jelentés, mennyi valósult meg a 2024-ig célokat megfogalmazó nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégiából. A mostani dokumentum a 2013 márciusától 2014. december végéig tartó periódust elemezte. Négy nagy nemzeti erőforrást határoz meg a keretstratégia: emberit, társadalmit, környezetit és gazdaságit. Ezek állapotát 16 fontosabb mutató alapján mérték. Rossz értékelést kapott többek között a teljes termékenységi arányszám, az oktatási kiadások GDP-hez viszonyított aránya, a súlyos anyagi deprivációban (tehát szegénységben) élők száma. De átlag alattinak bizonyult például a születéskor egészségesen várható élettartam, az általános bizalom szintje, a foglalkoztatási ráta a 20–64 éves korú lakosság körében és a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások aránya is. Egyetlen mutató lett átlag feletti: az időskori eltartottsági ráta, ami ugyanakkor romló tendenciát mutatott.
Lesújtó képet mutatott 2014 végén az adatok részletesebb vizsgálata is. Az emberi erőforrások elemzésében azt olvasni: folyamatos az elvándorlás, ráadásul a külföldön dolgozók többsége fiatalabb, képzettebb és potenciálisan termelékenyebb munkavállaló. Fogy a magyarság: lélekszámunk a határon túliakkal együtt 12 millió főre apadt. Sőt, a jelenlegi trendek mellett Magyarország lakossága 2060-ban várhatóan mindössze 7,9 millió fő lesz.
A bevándorlási politikáról az derült ki, migrációs egyenlegünk negatív: több magyar vándorol ki, mint ahány külföldi itthon letelepszik. A magyarok 40 százaléka már két éve is feltétel nélkül ellenezte az idegenek betelepedését. Itt a jelentés megjegyzi, a kormány 2013 őszén migrációs stratégiát fogadott el, ám a 2014 óta erősödő migrációs stressz az illegális bevándorlással kapcsolatos fellépést állította középpontba, míg a stratégia más elemei, például az előítéletek csökkentése, „elhalványultak”.
A jelentés a „minőségi oktatás” vizsgálatakor azt fogalmazta meg: a 10–14 éves gyerekek szövegértése, matematikai és természettudományos tudása is OECD-átlag alatti, és romló tendenciát mutat. Elmarad az OECD-átlagtól a felsőfokú végzettségűek aránya is. Emellett enyhén növekedett az iskolát korán elhagyók aránya, holott az európai uniós átlag folyamatosan javult.
Megjegyezték: az egyébként szintén az Orbán-kormány által kezdeményezett tankötelezettségi korhatár leszállítása (18-ról 16 évre) az oktatásban eltöltött időt csökkentheti. Európai összehasonlításban rendkívül szelektív módon működik az oktatási rendszer, jelentős különbségek vannak a diákok családi-jövedelmi helyzetében. A probléma felszámolására érdemi lépés nem született a kormányzat részéről a vizsgált időszakban. Sőt, említhető hatással járó változtatás nem történt abban a tekintetben sem, hogy Magyarországon az OECD-államok között egyre kevesebb a kiemelkedően teljesítő tanulók aránya. Kiderült az is, hogy kevesen vesznek részt az élethosszig tartó tanulásban Magyarországon (a miénk az ötödik legrosszabb EU-érték), és még kevesebben beszélnek idegen nyelveket. Utóbbiban annyira gyengék vagyunk, hogy az unió legrosszabb eredményét tudhatjuk magunkénak.
A jelentés leszögezi: nem segíti a fenntarthatósági átmenetet, hogy az oktatási kiadások folyamatosan csökkentek 2003-tól 2012-ig, ami miatt ezen a területen is Magyarország a sereghajtó az EU-ban. Nem szerencsés az érettségit nyújtó képzések, illetve a duális szakképzésben az általános kompetenciák fejlesztésének visszaszorulása sem. Utóbbi észrevétel annak fényében különösen érdekes, hogy a szakképzés idén szeptemberben való átalakításával tovább mérséklődik az említett általános kompetenciák fejlesztése, amivel tehát már két éve is gondok voltak. Ugyanis ettől a tanévtől jelentősen csökkent a közismereti órák száma, köztük a természettudományos óráké. Később a jelentés megemlíti: azok a képzetlenek és munkanélküliek vesznek részt a legkisebb arányban valamilyen felnőttképzésben, akik esetében a képzés a legtöbbet segítene a munkaerő-piaci helytállásban.
Nem javult a helyzet a társadalmi kirekesztettség csökkentése tekintetében sem. Mint írták, a lakosság hozzávetőleg hét százalékát kitevő cigányság továbbra is a társadalom legszegényebb, leginkább kirekesztett csoportja maradt. Igaz, 2012–2014 között kismértékű egyenlőtlenségcsökkenés következett be. Lényegesen rosszabb a helyzet az EU-átlagnál a dohányzás és az alkoholfogyasztás tekintetében is. A magyar felnőtt lakosság 54 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, közel fele a munkája során nem végez fizikai aktivitást, kétharmada pedig a szabadidejében sem sportol legalább napi tíz percet.
Romló tendenciát mutattak a krónikus betegségekre vonatkozó mutatók a vizsgált időszakot megelőző években, de azok alatt is; több betegségnél további romlás várható. Az ezzel összefüggő kormányzati intézkedések kapcsán megjegyzik, „nem érte el az elvárható színvonalat” sem az alapellátás megerősítése, sem a szakellátás hatékonyságának javítása, a sürgősségi ellátás korszerű rendszerének kialakítása, s a rehabilitációs rendszer fejlesztése sem. A halandóság csökkentésében is legfeljebb csekély mértékű, de „biztosan nem áttörést jelentő elmozdulás” történt.
Gazdasági témákban is több kritikát fogalmaz meg a jelentés: a külföldi közvetlen befektetések trendje csökken, a hazai tulajdonú vállalkozások fejlesztési képességei szerények, a kistelepüléseken elérhető szolgáltatások mennyisége visszaszorul, továbbá a lokális-regionális gazdasági kapcsolatok fejlődése sem jelentős.
Különösen érdekes a járadékvadászat csökkentésének nevezett cél, amellyel kapcsolatban a jelentés beismeri: a közbeszerzésekben jelentős az ajánlattételi összejátszás kockázata. Hozzátették: a gazdaság számos területébe való erőteljes állami beavatkozás „utat nyithat járadékvadász magatartások megjelenésének”. A gazdasági növekedéshez elengedhetetlen innovációról szólva hangsúlyozták, hosszú távon nem lesz erősíthető, „ha a közoktatás teljesítménye továbbra is átlag alatti marad”.
Bár a foglalkoztatási ráta jelentősen nőtt 2010 és 2014 között (66,7 százalékra), de még így sem érjük el az EU átlagát (69,2 százalék), és távol vagyunk a 2020-ra kitűzött 75 százalékos céltól. Fenntarthatósági szempontból pedig kockázatot jelent, hogy a vizsgálatok szerint a közfoglalkoztatás hosszú távon nem vezeti vissza a munkaerőpiacra a közmunkásokat.
Az előrehaladási jelentés készítői leszögezték: az elmúlt évtizedek politikájának örökségeként „egyetlen nemzeti erőforrásunk sincs jó vagy átlagosnál jobb állapotban”, bár a 16 fontosabb mutató közül nyolc javuló tendenciát mutat. Igaz, „a részben pozitív elmozdulásokkal jellemezhető erőforrás-területeken is sok az ellentmondás, a beavatkozások sokszor szelektívek, továbbra is hiányzik a felső szintű politikai elköteleződés és a tudatos, hatékony kormányzati koordináció”.
Azt is hangsúlyozták: a keretstratégia elfogadása óta eltelt két év nem ad lehetőséget komolyabb összefüggések feltárására, a fenntarthatóságot szolgáló intézkedések sokszor csak viszonylag jelentős időkéséssel éreztetik hatásukat. Ezért szerintük a jelentés nem alkalmas a kormányzati intézkedések definitív megítélésére, mindössze „helyzetértékelésre szolgálnak, nem pedig az érintett szereplők erőfeszítéseit értékelik”.
