A Kövér-féle tanács lesújtó országjelentése

Többen vándorolnak ki – ráadásul a képzettebb és fiatalabb társadalmi rétegből –, mint ahány külföldi letelepszik hazánkban.

A jelentés a „minőségi oktatás” vizsgálatakor azt fogalmazta meg: a 10–14 éves gyerekek szövegértése, matematikai és természettudományos tudása is OECD-átlag alatti, és romló tendenciát mutat. Elmarad az OECD-átlagtól a felsőfokú végzettségűek aránya is. Emellett enyhén növekedett az iskolát korán elhagyók aránya, holott az európai uniós átlag folyamatosan javult.

Megjegyezték: az egyébként szintén az Orbán-kormány által kezdeményezett tankötelezettségi korhatár leszállítása (18-ról 16 évre) az oktatásban eltöltött időt csökkentheti. Európai összehasonlításban rendkívül szelektív módon működik az oktatási rendszer, jelentős különbségek vannak a diákok családi-jövedelmi helyzetében. A probléma felszámolására érdemi lépés nem született a kormányzat részéről a vizsgált időszakban. Sőt, említhető hatással járó változtatás nem történt abban a tekintetben sem, hogy Magyarországon az OECD-államok között egyre kevesebb a kiemelkedően teljesítő tanulók aránya. Kiderült az is, hogy kevesen vesznek részt az élethosszig tartó tanulásban Magyarországon (a miénk az ötödik legrosszabb EU-érték), és még kevesebben beszélnek idegen nyelveket. Utóbbiban annyira gyengék vagyunk, hogy az unió legrosszabb eredményét tudhatjuk magunkénak.

A jelentés leszögezi: nem segíti a fenntarthatósági átmenetet, hogy az oktatási kiadások folyamatosan csökkentek 2003-tól 2012-ig, ami miatt ezen a területen is Magyarország a sereghajtó az EU-ban. Nem szerencsés az érettségit nyújtó képzések, illetve a duális szakképzésben az általános kompetenciák fejlesztésének visszaszorulása sem. Utóbbi észrevétel annak fényében különösen érdekes, hogy a szakképzés idén szeptemberben való átalakításával tovább mérséklődik az említett általános kompetenciák fejlesztése, amivel tehát már két éve is gondok voltak. Ugyanis ettől a tanévtől jelentősen csökkent a közismereti órák száma, köztük a természettudományos óráké. Később a jelentés megemlíti: azok a képzetlenek és munkanélküliek vesznek részt a legkisebb arányban valamilyen felnőttképzésben, akik esetében a képzés a legtöbbet segítene a munkaerő-piaci helytállásban.

Nem javult a helyzet a társadalmi kirekesztettség csökkentése tekintetében sem. Mint írták, a lakosság hozzávetőleg hét százalékát kitevő cigányság továbbra is a társadalom legszegényebb, leginkább kirekesztett csoportja maradt. Igaz, 2012–2014 között kismértékű egyenlőtlenségcsökkenés következett be. Lényegesen rosszabb a helyzet az EU-átlagnál a dohányzás és az alkoholfogyasztás tekintetében is. A magyar felnőtt lakosság 54 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, közel fele a munkája során nem végez fizikai aktivitást, kétharmada pedig a szabadidejében sem sportol legalább napi tíz percet.

Romló tendenciát mutattak a krónikus betegségekre vonatkozó mutatók a vizsgált időszakot megelőző években, de azok alatt is; több betegségnél további romlás várható. Az ezzel összefüggő kormányzati intézkedések kapcsán megjegyzik, „nem érte el az elvárható színvonalat” sem az alapellátás megerősítése, sem a szakellátás hatékonyságának javítása, a sürgősségi ellátás korszerű rendszerének kialakítása, s a rehabilitációs rendszer fejlesztése sem. A halandóság csökkentésében is legfeljebb csekély mértékű, de „biztosan nem áttörést jelentő elmozdulás” történt.

Gazdasági témákban is több kritikát fogalmaz meg a jelentés: a külföldi közvetlen befektetések trendje csökken, a hazai tulajdonú vállalkozások fejlesztési képességei szerények, a kistelepüléseken elérhető szolgáltatások mennyisége visszaszorul, továbbá a lokális-regionális gazdasági kapcsolatok fejlődése sem jelentős.

Különösen érdekes a járadékvadászat csökkentésének nevezett cél, amellyel kapcsolatban a jelentés beismeri: a közbeszerzésekben jelentős az ajánlattételi összejátszás kockázata. Hozzátették: a gazdaság számos területébe való erőteljes állami beavatkozás „utat nyithat járadékvadász magatartások megjelenésének”. A gazdasági növekedéshez elengedhetetlen innovációról szólva hangsúlyozták, hosszú távon nem lesz erősíthető, „ha a közoktatás teljesítménye továbbra is átlag alatti marad”.

Bár a foglalkoztatási ráta jelentősen nőtt 2010 és 2014 között (66,7 százalékra), de még így sem érjük el az EU átlagát (69,2 százalék), és távol vagyunk a 2020-ra kitűzött 75 százalékos céltól. Fenntarthatósági szempontból pedig kockázatot jelent, hogy a vizsgálatok szerint a közfoglalkoztatás hosszú távon nem vezeti vissza a munkaerőpiacra a közmunkásokat.

Az előrehaladási jelentés készítői leszögezték: az elmúlt évtizedek politikájának örökségeként „egyetlen nemzeti erőforrásunk sincs jó vagy átlagosnál jobb állapotban”, bár a 16 fontosabb mutató közül nyolc javuló tendenciát mutat. Igaz, „a részben pozitív elmozdulásokkal jellemezhető erőforrás-területeken is sok az ellentmondás, a beavatkozások sokszor szelektívek, továbbra is hiányzik a felső szintű politikai elköteleződés és a tudatos, hatékony kormányzati koordináció”.

Azt is hangsúlyozták: a keretstratégia elfogadása óta eltelt két év nem ad lehetőséget komolyabb összefüggések feltárására, a fenntarthatóságot szolgáló intézkedések sokszor csak viszonylag jelentős időkéséssel éreztetik hatásukat. Ezért szerintük a jelentés nem alkalmas a kormányzati intézkedések definitív megítélésére, mindössze „helyzetértékelésre szolgálnak, nem pedig az érintett szereplők erőfeszítéseit értékelik”.