Egy meg nem ünnepelt évforduló

Tíz éve kisebb felkeléssel emlékezett Magyarország az 1956-os forradalomra. Gyurcsány lemondását követelték.

Több vallomás igazolja, hogy nem egyszerű szakmai hibáról, inkább előre eltervezett akcióról lehetett szó. Dobozi József, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) akkori parancsnoka például azt vallotta: kérte Gergényi Péter helyettesét, Lapid Lajost, állítsa meg az oszlatást, mert rátolják a randalírozókat a békés ünneplőkre, ám a főkapitány-helyettes ezt elutasította. Pigler István, a Rebisz bevetési osztályának parancsnoka pedig a 2006. őszi eseményeket vizsgáló parlamenti albizottság előtt azt mondta: miután nehezményezte, hogy az oszlatás folytatásával rányomnák a tömeget a Fidesz nagygyűlésére, gyakorlatilag leváltották, a parancsnokságot átadták másnak (Majoros Zoltánnak).

A Fidesz megemlékezése már a végéhez közeledett, amikor Horváth György 65 éves egykori honvédségi alkalmazott beindította a Deák tér közelében kiállított, üzemképes T–34 típusú harckocsit, és a rendőrsorfal felé vezette, ám néhány méter után leállította. Háromnegyed 6-kor véget ért az ünnepség az Astoriánál. Gergényi Péter 51 másodperccel később parancsot adott a tömegoszlatásra. Az utasítást Majoros Zoltán így továbbította beosztottjának: „Kezdjétek meg a tömeg elleni támadást vízcsapásokkal, könnygázgránátcsapásokkal, mert a Fidesz-nagygyűlés befejeződött, és a Kálvin tér irányába mennek el a normális és tisztességes emberek”. Két perccel ezután lovasroham indult a Károly körúton, végigkard­lapozva nemcsak a néhány rendbontót, hanem most már elsősorban a Fidesz gyűléséről hazafelé tartókat. A rendőri akció váratlanságát jelzi a Fidesz-megemlékezés biztosításáért felelős Nagy-Juhák István vallomása, aki szerint a civil ruhás rendőri állományt is alig tudták kimenekíteni a lovasroham elől.

A magukból kivetkőzött rendőrök válogatás nélkül ütlegeltek mindenkit, akit értek. Az oszlatásba bekapcsolódtak gumilövedékes fegyverekkel is, amelyekből direkt fejmagasságban lőtték ki a golyókat és söréteket.

Nem véletlen, hogy a legtöbben a fejükön sérültek meg, és a 14 szemsérült közül legkevesebb hárman maradandó fogyatékosságot szenvedtek. Csorba Attilának és Nagy Lászlónak kilőtték az egyik szemét, Kenéz Károly pedig 75 százalékos látáskárosodást szenvedett. Mivel Csorba Attila az épen maradt szemével eredetileg is alig látott, így gyakorlatilag teljesen megvakult. Életét annyira tönkretette ez a trauma, hogy néhány éve öngyilkosságot követett el.

Az oszlatás az Astoriánál és a környező utcákban folytatódott. A tömeg egyik fele a Blaha Lujza tér, a másik az Erzsébet híd felé menekült. Utóbbi csoport közeli építkezésekről szerzett anyagokkal a Ferenciek terén barikádot épített, amelyet éjfél után számolt fel a rendőrség.

Azon a napon a Rebisz legkegyetlenebb egysége a III/1. alosztály volt, amelyet Vágó László vezetett. Első akciójuk az volt, amikor a Madách téren a Hír TV kamerái előtt összeverték Móczár István egykori válogatott öttusázót. Majd személyesen Vágó László eltörte az ujját egy már megbilincselt, védekezésre képtelen férfinak. Az alosztályvezetőt emiatt utóbb egy év nyolc hónap letöltendő börtönre ítélték. A következő helyszín a Síp utca/Rákóczi út sarka, ahol Vágó László egységének tagjai eszméletlenre verték Révész Máriuszt (Fidesz), aki országgyűlési képviselői igazolványát felmutatva tárgyalni próbált a rendőrökkel. A politikusnak többek között eltörték a lapockáját. A Vágó-féle rohamosztag tagjai később berontottak a Blaha Sörözőbe, a vendégeket kiterelték az utcára, ahol egy rendőrsorfal ütötte-rúgta őket, sőt egy vak fiatalembert egy méterről hátba lőttek. Vértesaljai László jezsuita szerzetespapot is kegyetlenül megverték, pedig a legtöbb áldozathoz hasonlóan békésen viselkedett. Berántották a rendőrsorfal mögé, összerugdalták, és ráadásként megtaposták a kezében tartott nemzeti zászlót is. (Aznap több trikolór is így járt.) Fényképek igazolják azt is, hogy éles lőfegyverek (puskagránáttal felszerelt gépkarabélyok) is voltak az oszlató rendőröknél.

A már levadászott, megbilincselt áldozatokra a fogdákon további tortúra várt. Ott is megverték, megalázták, leköpködték a foglyokat. Sokakat (köztük fiatal lányokat és idősebb nőket is) a börtön udvarán hátrabilincselt kézzel, órákon át térdepeltettek. Sokan összevizelték magukat. A rendőrség már október 24-én elkezdte begyűjteni a kórházi adatokat, és az adatvédelmi biztos tiltakozása dacára több sérültet utóbb így vontak eljárás alá.

2006. november 17-én a Fővárosi Közgyűlés „Budapest rendőrfőkapitányaként a főváros közbiztonságának megszilárdítása érdekében végzett intenzív és innovatív munkájáért” Budapestért díjat és Budapest Közbiztonságáért Emlékérmet adományozott Gergényi Péternek. Ám a díjaktól 2011 szeptemberében az új összetételű közgyűlés megfosztotta.

A 2006. október 23-i tömeges rend­őri erőszak levezényléséért senkit nem vontak felelősségre. Bár Gergényi Pétert tavaly első fokon megrovásban részesítette a Fővárosi Törvényszék, ám azt nem a nemzeti ünnepen történtekért, hanem a tévészékház ostromáért kapta. (A volt főkapitánynak és tizenhárom társának másodfokú büntetőpere november 7-én, az 1917-es „nagy októberi szocialista forradalom” évfordulóján kezdődik.) Egyetlen szemkilövő rendőrt sem tudtak beazonosítani, és mindent összevetve kevesebb mint egy tucat alacsonyabb beosztású rendőrt ítéltek el az utcai erőszakért.

A 2010. évi kormányváltás után az Országgyűlés határozatban követte meg a 2006-ban ártatlanul bántalmazottakat, egyúttal felkérte a kormányzatot, kártalanítsa azokat, akiknek a bíróság még jogerősen nem ítélt meg jóvátételt. Így az állam 149 áldozatnak 270 millió forintot fizetett ki 2010–­2011-ben. A legmagasabb összeget, 28,5 millió forintot egy gumilövedékkel fél szemére megvakított áldozat kapta. Hárman életjáradékot kapnak az államtól.