Továbbra sincs elég zuhanyzó, a korábbinál is kevesebb a működő illemhely, a lakószobák egy része még mindig túlzsúfolt, fizetni kell a szappanért és a vécépapírért, s az intimszoba mellett az akadálymentesítés is csak álom maradt a péceli idősotthonban – derül ki a lapunk által megismert ombudsmani OPCAT-jelentésből [az OPCAT a kínzás és más, embertelen bánásmód elleni ENSZ-egyezmény jegyzőkönyve – a szerk.]. Pedig két évvel ezelőtt mind a fenntartó, mind az államtitkár megígérte, hogy megszüntetik a tűrhetetlen állapotokat az intézményben. A jogsértések nagy része ráadásul épp az állami fenntartó felelőssége, mert nem ad elegendő pénzügyi forrást az akadálymentesítésre, a lakószobák átalakításához, illetve új tusolók, illemhelyek létrehozására.
Az állami fenntartású péceli idősek otthona 2014 nyarán került az érdeklődés középpontjába, amikor az Index kiderítette, a hozzátartozók értesítése nélkül felszámolták az otthon korábbi lakóinak sírjait, és egy közös nyughelyre temették őket, amelyen a nevüket sem tüntették fel. Az otthon vezetői tudtak a dologról, mégsem tettek semmit ellene. Akkor a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság azonnali hatállyal felmentette állásából az intézmény vezetőjét, és új igazgatót neveztek ki a helyére.
A botrány kirobbanásával egy időben az ombudsman is vizsgálódott az otthonban, és kiderült, nemcsak haláluk után jártak el emberhez méltatlan módon az otthon lakóival szemben, hanem az életük során is.
Székely Lászlót az otthon három egykori dolgozója kereste fel, akik szerint az igazgató folyamatosan terrorizálta, megfélemlítette a dolgozókat és becsmérelte őket a lakók előtt. Állításuk szerint az intézmény tulajdonában lévő dolgokat magáncélra használta, az ételeket térítés nélkül hazahordta. Az akkori vizsgálat megállapította, hogy a pénzügyi nyilvántartások vezetése hiányos, kaotikus, több esetben nem készült leltár az ellátottak felvételekor vagy elhalálozásakor. Előfordult, hogy az újonnan felvett ellátott nagyobb összegű készpénzzel érkezett, ám azt a letéti kartonra nem vezették fel, a pénztárba nem bevételezték, majd a későbbiekben az összeg felhasználását bizonylatok nélkül, feljegyzésekkel „dokumentálták”. Az otthonban ráadásul hatalmas túlzsúfoltság volt, egyes szobákban kilencen-tízen laktak, holott a jogszabályok szerint egy szobában legfeljebb négyen élhetnének. Nem volt elég mellékhelyiség és zuhanyzó, illetve nem volt a látogatók fogadására is alkalmas közösségi helyiség sem. Az otthon legfeljebb 45 fő elhelyezésére volt alkalmas, miközben 75 gondozottat látott el.