Embertelen körülmények az idősotthonban

A fenntartó és az államtitkár is megígérte, hogy megszüntetik a tűrhetetlen, mitöbb jogsértő állapotokat.

Továbbra sincs elég zuhanyzó, a korábbinál is kevesebb a működő illemhely, a lakószobák egy része még mindig túlzsúfolt, fizetni kell a szappanért és a vécépapírért, s az intimszoba mellett az akadálymentesítés is csak álom maradt a péceli idősotthonban – derül ki a lapunk által megismert ombudsmani OPCAT-jelentésből [az OPCAT a kínzás és más, embertelen bánásmód elleni ENSZ-egyezmény jegyzőkönyve – a szerk.]. Pedig két évvel ezelőtt mind a fenntartó, mind az államtitkár megígérte, hogy megszünte­tik a tűrhetetlen állapotokat az intézményben. A jogsértések nagy része ráadásul épp az állami fenntartó felelőssége, mert nem ad elegendő pénzügyi forrást az akadálymentesítésre, a lakószobák átalakításához, illetve új tusolók, illemhelyek létrehozására.

Az állami fenntartású péceli idősek otthona 2014 nyarán került az érdeklődés középpontjába, amikor az Index kiderítette, a hozzátartozók értesítése nélkül felszámolták az otthon korábbi lakói­nak sírjait, és egy közös nyughelyre temették őket, amelyen a nevüket sem tüntették fel. Az otthon vezetői tudtak a dologról, mégsem tettek semmit ellene. Akkor a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság azonnali hatállyal felmentette állásából az intézmény vezetőjét, és új igazgatót neveztek ki a helyére.

A botrány kirobbanásával egy időben az ombudsman is vizsgálódott az otthonban, és kiderült, nemcsak haláluk után jártak el emberhez méltatlan módon az otthon lakóival szemben, hanem az életük során is.

Székely Lászlót az otthon három egykori dolgozója kereste fel, akik szerint az igazgató folyamatosan terrorizálta, megfélemlítette a dolgozókat és becsmérelte őket a lakók előtt. Állításuk szerint az intézmény tulajdonában lévő dolgokat magáncélra használta, az ételeket térítés nélkül hazahordta. Az akkori vizsgálat megállapította, hogy a pénzügyi nyilvántartások vezetése hiányos, kaotikus, több esetben nem készült leltár az ellátottak felvételekor vagy elhalálozásakor. Előfordult, hogy az újonnan felvett ellátott nagyobb összegű készpénzzel érkezett, ám azt a letéti kartonra nem vezették fel, a pénztárba nem bevételezték, majd a későbbiekben az összeg felhasználását bizonylatok nélkül, feljegyzésekkel „dokumentálták”. Az otthonban ráadásul hatalmas túlzsúfoltság volt, egyes szobákban kilencen-tízen laktak, holott a jogszabályok szerint egy szobában legfeljebb négyen élhetnének. Nem volt elég mellékhelyiség és zuhanyzó, illetve nem volt a látogatók fogadására is alkalmas közösségi helyiség sem. Az otthon legfeljebb 45 fő elhelyezésére volt alkalmas, miközben 75 gondozottat látott el.

Az ombudsman most utóellenőrzést tartott Pécelen. Arra volt kíváncsi, hogy a fenntartó és az intézményvezető eleget tett-e a korábbi felszólításnak és orvosolták-e a súlyos hiányosságokat. A vizsgálat szerint a lakószobák általános állapotát még mindig az elhasználódás jellemzi. Az épület falai salétromosak, penészesek voltak, a padlóburkolat több helyen hiányzott. A korábbi zsúfoltságot sikerült enyhíteni ugyan, hiszen az akkori 75 helyett már csak 48 lakója volt az otthonnak (45 az engedélyezett férőhelyszám), de még mindig több szobában hatan laktak a legfeljebb négy helyett.

Bár korábban sem volt elég zuhanyozó és mellékhelyiség, a helyzetet tovább súlyosbította, hogy a látogatáskor a két épületből álló otthon egyik szárnyának emeleti vizesblokkjait le kellett zárni, mivel a víz elárasztotta az alsó szintet. A földszinti fürdőszobában mindössze egy zuhanytálca biztosítja a fürdési lehetőséget, vagyis ebben az épületben egy fürdő és két vécé jut 21 ellátottra. Ez súlyos jogsértés, hiszen a jogszabály szerint a bentlakásos intézményben tíz ellátottra legalább egy fürdőkádat vagy zuhanyzót kellene biztosítani, valamint nemenként egy illemhelyet.

Továbbra is hiányosak az akadálymentesítés feltételei: csak az egyik épületben szereltek fel kapaszkodókat, és a mozgáskorlátozottak által is használható vizesblokk is csak ebben az épületben van, lift azonban itt sincs. Az épület a főbejárat felől nehezen közelíthető meg kerekesszékkel, a rámpa előtti járdaszakasz úthibái jelentősen megnehezítik a közlekedést. Egy ellátott arra panaszkodott, hogy a járda egyenetlensége és a személyzet segítségének hiánya miatt kerekesszékkel nem tud kijutni az udvarra. Ez valószínűleg még jó darabig így is marad, az ombudsman szerint ugyanis a gyámhivatal határozata egyértelműen kimondta, hogy az akadálymentesítéshez szükséges átalakításokhoz az állami fenntartónak nincs meg a szükséges pénzügyi forrása.

Az ellátottakat kétnaponta, felváltva fürdetik; egyik nap a nőket, másik nap a férfiakat. Az otthonban csak női ápolók dolgoznak, ők mosdatják a férfi ellátottakat is. Ez jogsértő, ahogy az is, hogy az ápolók nem fordítottak kellő figyelmet arra, hogy ne lehessen rálátni az éppen fürdetett betegekre. Míg egy ellátottat fürdettek, egy másikat előkészítettek a fürdetéshez, ez pedig alkalmas arra, hogy a betegekben szégyenérzetet keltsen.

A biztos megállapította azt is, hogy az otthon nem bocsátja az ellátottak rendelkezésére a megfelelő, szükségle­teikhez igazodó mennyiségű pelenkát és toalettpapírt, sőt utóbbit, valamint a tusfürdőt az ellátottaknak maguknak kell megvásárolniuk, ráadásul nem minden mellékhelyiségben volt kitéve szappan, kézfertőtlenítő, törülköző, márpedig ezeket a teljes körű ellátás keretében biztosítani kellene.

Az intézményben továbbra is súlyos problémát okoz a foglalkoztatás hiánya, az elmúlt időszakban ezt sem orvosolták. Az ellátottak többsége arról számolt be, hogy unatkoznak, napközben csak televíziót néznek, olvasnak, cigarettáznak, kávéznak, aki tud, kimegy sétálni az udvarra. Ha van is valamilyen elfoglaltság, csak rendszertelenül és ritkán tartják meg. Az ombudsman megállapította azt is, hogy a lakószobákban feltűnően kevés családi fénykép vagy személyes emléktárgy van. A fenntartói jelentés is megerősítette, hogy rendkívül kevés program vagy foglalkozás színesíti a lakók életét, átlagosan havi egy alkalommal van az otthonon kívüli program.

A lakók közül csak nagyon kevesen hagyhatják el önállóan az intézményt. Azok, akik nem képesek erre, korábban hetente egyszer mozgóárustól vásárolhattak, mára azonban ez a lehetőség is megszűnt. Az ellátottak a közelben található boltba kísérővel kimehetnek ugyan, az intézmény azonban kísérőt nem mindig tud biztosítani, így az ellátottakat megfosztja a séta, illetve a szükségleti cikkek beszerzésének lehetőségétől, ami szintén jogsértő.

Az ombudsman megállapításai szerint a személyzet tagjai ellátják ugyan a legfontosabb gondozói feladatokat, a szeretetteljes és gondoskodó légkör azonban az elmúlt két évben sem tudott kialakulni az otthonban. A dolgozók hozzáállását befolyásolja a korábbi konfliktushelyzet a vezetőséggel és az ebből adódó feszült légkör, ami kihat a gondozók és az ellátottak viszonyára is.

Az ombudsman felkérte az intézményt fenntartó Szociális és Gyermek­ügyi Főigazgatóságot, biztosítsa az otthon teljes akadálymentességét, és azt, hogy valamennyi lakószobában biztosított legyen a fejenkénti hat négyzetméter lakóterület, egy helyiségben pedig négynél több embert ne helyezzenek el. Ezen kívül haladéktalanul gondoskodjanak megfelelő méretű közösségi helyiség és intimszoba kialakításáról, szereltessenek be elegendő illemhelyet, zuhanyzót és fürdőkádat. Székely László az otthon vezetőjétől egyebek között azt kérte, hogy legyen elég toalettpapír, és lehessen kezet mosni, illetve fertőtleníteni minden lakószobában, illemhelyen és az étkezőben. Felszólította arra is, gondoskodjon róla: az ellátottak kísérő segítségével el tudják hagyni az intézményt, és legyen számukra elérhető a rendszeres, változatos foglalkoztatás.