Nem húzzák ki a magyarok a nyugdíjig

Minden harmadik 60–64 éves ember súlyos egészségi problémával küszködik.

A 19–64 éves magyarok 11,3 százaléka, mintegy 681 ezer ember minősült megváltozott munkaképességűnek tavaly, ami nemzetközi szinten meglehetősen magas arány, és 2011 óta lényegében nem sikerült változtatni a mutatókon. Akkor az érintettek 11,5 százaléka tartozott ebbe a csoportba – derül ki a 2015-ös munkaerő-felmérés lapunk által megismert kiegészítő adatfelvételéből, amely a megváltozott munkaképességű magyarok jellemzőit és munkaerőpiaci helyzetét igyekszik feltárni. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által publikált adatok szerint a megváltozott munkaképességűek négyötöde a 45–64 év közötti korosztályból került ki, ezen belül az érintettek 60 százaléka, 400 ezer ember 55 évnél idősebb, vagyis több százezer olyan, évekkel a nyugdíjküszöb előtt álló ember van, aki már képtelen vagy csak korlátozottan tud dolgozni. A felmérés rámutat: minden harmadik 60–64 éves olyan egészségi problémával küzd, amely megnehezíti vagy akár lehetetlenné teszi számára a munkavégzést. A felvétel során megváltozott munkaképességűnek az minősült, aki valamilyen tartós, leg­alább hat hónapja fennálló egészségi vagy szervi eredetű problémával küzd, és ez a munkavégzés valamely dimenzióját (például annak jellegét, hosszát, a munkahelyre történő közlekedést) korlátozza.

A részletes adatokból az is kiderül, hogy óriási a különbség a megváltozott munkaképességűek megoszlásában mind az iskolai végzettség, mind a lakóhely szempontjából. Míg 100 felsőfokú végzettségű 19–64 évesből mindössze három tartozott ebbe a kategóriába, addig a legfeljebb nyolc osztályt végzettek közül huszonöt. Ennek egyik oka, hogy az egészségi állapot erősen függ a társadalmi státustól, illetve a szellemi munka a fizikainál kevésbé vezet mozgásszervi problémákhoz. Megyénként is jelentősen különbözik a megváltozott munkaképességűek aránya. A két szélső értéket 2015-ben Baranya, illetve Győr-Moson-Sopron megye képviselte. Míg előbbiben a vizsgált korosztály 18,3, addig utóbbiban mindössze 5,5 százaléka tartozott ebbe a csoportba.

Azt is vizsgálták, hogy milyen egészségi probléma idézi elő a korlátozott munkaképességet. Az érintettek több mint egyharmadánál mozgásszervi eredetű probléma okozza a bajt. Második helyen a keringési rendszer betegségei álltak, ezek az érintettek 30 százalékánál voltak a háttérben. A férfiaknál és a nőknél is ugyanazok a vezető egészségi problémák, de előbbieknél – vélhetően azért, mert közülük többen végeznek fizikai munkát – a mozgásszervi problémák lényegesen gyakoribbak. A nők között egyébként több a megváltozott munkaképességű: 11,9 százalékuk tartozik ebbe a kategóriába, míg a férfiaknak csak 10,7 százaléka.

A megváltozott munkaképessé­gűek közel fele egyébként olyan háztartásban él, amelynek nincs foglalkoztatott tagja, miközben az épek esetében ez az arány mindössze 10 százalék, ami jelzi súlyosan hátrányos helyzetüket. A 19–64 éves magyar népesség foglalkoztatási rátája 66,4 százalék volt tavaly, ezen belül a megváltozott munkaképességűeké csupán 20,8 százalék, vagyis még mindig csupán minden ötödik megváltozott munkaképességű embernek van munkája. Az, hogy egy megváltozott munkaképességű dolgozik-e, nagymértékben függ attól, hogy egészségi állapotánál fogva jogosult-e valamilyen ellátásra, vagy sem. Az adatok szerint az érintettek háromnegyede részesül valamilyen rendszeres pénzbeli juttatásban – ami jellemzően nyugdíj vagy járadék. A csoport azon tagjainak, akik nem kaptak pénzbeli ellátást, 53 százaléka dolgozott, míg a nyugdíjban vagy járadékban részesülőket mindössze 12 százalékos foglalkoztatási ráta jellemezte. A felvétel idején foglalkoztatottnak nem minősülő megváltozott munkaképességűek 90 százalékának volt korábbi munkatapasztalata, de közel kétharmaduk már nyolc évnél hosszabb ideje nem dolgozott.

Az alacsony foglalkoztatottság ráadásul a megváltozott munkaképességűek esetében magas (18 százalékos) munkanélküliségi rátával párosul, és esetükben a magasabb iskolai végzettség csak kisebb védelmet jelent a munkanélküliség ellen, mint az egészségesek esetében.

A megváltozott munkaképességűek között sokkal magasabb a részmunkaidőben vagy határozott idejű munkaszerződéssel dolgozók aránya. Tavaly közülük majdnem minden negyedik ember (22,1 százalék) szerződése határozott időre szólt, míg az épek esetében ez csak minden tizenkettedik emberre volt igaz. A megváltozott munkaképességűek két­ötöde dolgozott részmunkaidőben, ami egyben azt is jelenti, hogy a nyolc óránál rövidebb munkavégzés egyik jellemző indoka Magyarországon éppen a megromlott egészségi állapot. Ezzel szemben az otthoni munkavégzés és a távmunka körükben az átlagosnál kevésbé volt elterjedt. A felmérés rámutat arra is, hogy a megváltozott munkaképességűek nagyobb arányban tartoztak a fizikai munkát végzők közé, és azon belül is erősen felülreprezentáltak voltak a képzettséget nem igénylő, egyszerű segédmunkát végzők körében.