Nem húzzák ki a magyarok a nyugdíjig

Minden harmadik 60–64 éves ember súlyos egészségi problémával küszködik.

Azt is vizsgálták, hogy milyen egészségi probléma idézi elő a korlátozott munkaképességet. Az érintettek több mint egyharmadánál mozgásszervi eredetű probléma okozza a bajt. Második helyen a keringési rendszer betegségei álltak, ezek az érintettek 30 százalékánál voltak a háttérben. A férfiaknál és a nőknél is ugyanazok a vezető egészségi problémák, de előbbieknél – vélhetően azért, mert közülük többen végeznek fizikai munkát – a mozgásszervi problémák lényegesen gyakoribbak. A nők között egyébként több a megváltozott munkaképességű: 11,9 százalékuk tartozik ebbe a kategóriába, míg a férfiaknak csak 10,7 százaléka.

A megváltozott munkaképessé­gűek közel fele egyébként olyan háztartásban él, amelynek nincs foglalkoztatott tagja, miközben az épek esetében ez az arány mindössze 10 százalék, ami jelzi súlyosan hátrányos helyzetüket. A 19–64 éves magyar népesség foglalkoztatási rátája 66,4 százalék volt tavaly, ezen belül a megváltozott munkaképességűeké csupán 20,8 százalék, vagyis még mindig csupán minden ötödik megváltozott munkaképességű embernek van munkája. Az, hogy egy megváltozott munkaképességű dolgozik-e, nagymértékben függ attól, hogy egészségi állapotánál fogva jogosult-e valamilyen ellátásra, vagy sem. Az adatok szerint az érintettek háromnegyede részesül valamilyen rendszeres pénzbeli juttatásban – ami jellemzően nyugdíj vagy járadék. A csoport azon tagjainak, akik nem kaptak pénzbeli ellátást, 53 százaléka dolgozott, míg a nyugdíjban vagy járadékban részesülőket mindössze 12 százalékos foglalkoztatási ráta jellemezte. A felvétel idején foglalkoztatottnak nem minősülő megváltozott munkaképességűek 90 százalékának volt korábbi munkatapasztalata, de közel kétharmaduk már nyolc évnél hosszabb ideje nem dolgozott.

Az alacsony foglalkoztatottság ráadásul a megváltozott munkaképességűek esetében magas (18 százalékos) munkanélküliségi rátával párosul, és esetükben a magasabb iskolai végzettség csak kisebb védelmet jelent a munkanélküliség ellen, mint az egészségesek esetében.

A megváltozott munkaképességűek között sokkal magasabb a részmunkaidőben vagy határozott idejű munkaszerződéssel dolgozók aránya. Tavaly közülük majdnem minden negyedik ember (22,1 százalék) szerződése határozott időre szólt, míg az épek esetében ez csak minden tizenkettedik emberre volt igaz. A megváltozott munkaképességűek két­ötöde dolgozott részmunkaidőben, ami egyben azt is jelenti, hogy a nyolc óránál rövidebb munkavégzés egyik jellemző indoka Magyarországon éppen a megromlott egészségi állapot. Ezzel szemben az otthoni munkavégzés és a távmunka körükben az átlagosnál kevésbé volt elterjedt. A felmérés rámutat arra is, hogy a megváltozott munkaképességűek nagyobb arányban tartoztak a fizikai munkát végzők közé, és azon belül is erősen felülreprezentáltak voltak a képzettséget nem igénylő, egyszerű segédmunkát végzők körében.