Aggasztóan lassú az ügyintézés a gyámhivataloknál

Nincs elég szakember, szinte mindenhol túllépik az ügyintézési határidőt. Évekig húzódhatnak eljárások.

A törvényi előírás szerint a gyámhatóságnak 21 napon (15 munkanapon) belül kell meghoznia egy-egy ügyben a döntést. Ehhez képest az ombudsman szerint egyetlen megye kivételével mindenhol túllépik az ügyintézési határidőt. Van, ahol csak néhány, de olyan megye is akad, ahol 105 napos késedelmet regisztráltak. A leghosszabb időtartamú ügyintézésről a legnagyobb szakemberhiánnyal küzdő Pest megye számolt be.

A vizsgálat során a gyámhivatalok vezetői elképesztő problémákról számoltak be. A dolgozói állomány folyamatosan változik: volt olyan járási hivatal, ahol két év alatt az ügyintézői fluktuáció 75 százaléka lecserélődött, de olyan is, ahol a legtapasztaltabbnak egy két éve gyámügyi feladatokat ellátó munkatárs bizonyult. A fluktuáció miatt a hivatalban tartósan dolgozó ügyintézőkre több eljárás, nagyobb teher hárul, ráadásul nagyon sok energiát vesz el az új ügyintézők betanítása, az ügyek átadása is. A nagy pszichés terhelés miatt fokozott a kiégés veszélye; sokan elhagyják a területet egy-két év után, főként a jogi vagy közigazgatási végzettségű fiatalokat nehéz megtartani. Ráadásul a kormányhivatali összevonások és átszervezések során több, nagy gyámhivatali tapasztalattal bíró munkatárs is átkerült a kormányablakokba, és helyüket nem töltötte be másik ügyintéző. Problémát jelent az is, hogy a gyámhatósági ügyintézőket tartósan (több hónapra) átirányítják más hatósági munka végzésére.

A megüresedő álláshelyekre nehéz megfelelő szakképzettséggel, kellő elhivatottsággal felvértezett munkaerőt találni. A szakterület jogi szabályozása összetett, így egy új ügyintéző – képességeitől függően – körülbelül 1-3 év alatt lesz képes arra, hogy a gyámhatósági munkát önállóan, megfelelő szakmai színvonalon ellássa.

A gyámhatósági vezetők tapasztalatai szerint a túlterheltség miatt az ügyintézők gyakran munkaidőn túl is benn maradnak a hivatalban. Többen közülük egyáltalán nem, vagy csak megszakításokkal tudják kivenni az éves szabadságukat, pedig a nagyfokú pszichés terhelés miatt különös hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy az ügyintézők regenerálódjanak, ne kelljen túlórázniuk, különben előbb-utóbb kiégnek, és a pályamódosítás mellett döntenek. A vezetők megjegyezték azt is, az ügyintézők naponta nehéz emberi sorsokkal találkoznak, amelyek feldolgozásához kizárólag az egymás közötti esetmegbeszélés nyújt segítséget. Sem külön képzés, sem szupervízió (ez egy olyan speciális szakmai személyiségfejlesztő módszer, amelynek alkalmazása nélkülözhetetlen a segítő foglalkozásúak hivatásgondozásában, saját mentálhigiénéjében, szakmai továbbképzésében és munkájának minőségbiztosításában) nem segít a gyámhatósági területen dolgozó kollégáknak a helyzet kezelésében.

A gyámhatóságok tapasztalatai szerint nem segítette a probléma megoldását az az idén év elejétől hatályos törvénymódosítás sem, amely szerint a hatóságnak minden ügyben a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül függő hatályú végzést kell hoznia. A függő hatályú döntés azt jelenti, hogy ha két hónapon belül nem születik határozat az ügyben, akkor a hatóság köteles kifizetni az ügyfél részére az eljárási díjat, ennek hiányában tízezer forintot. A szankciótól tartva azonban sokszor megalapozatlan döntéseket hoznak a hatóságok első fokon, mert köti őket a szűk határidő. Az idei esztendő első felében eddig nem tapasztalt mértékben megnőtt az olyan esetek száma, amelyekben másodfokon meg kellett változtatni az elsőfokú döntést, vagy kiegészítő bizonyítást kellett lefolytatni. A másodfokú gyámhatósági feladatokat ellátó osztályon így még nagyobb a teher, még égetőbb a munkaerőhiány, ráadásul a másodfokon sokszor nincs is érdemi lehetőség a kiegészítő bizonyítás elvégzésére és az elsőfokú eljárás „hiányosságainak” pótlására. Az ombudsman ennek kapcsán leszögezte: nem lehet cél, hogy tömegesen kerüljön sor a függő hatály fennállása miatt határidőn belül meghozott, de tartalmilag megalapozatlan, hibás elsőfokú döntések hatályon kívül helyezésére, ami az állam számára is pluszkiadást jelent.

Székely László szerint a megfelelő létszám, illetve a szakértelem hiánya, valamint az érdemi döntések késedelmes meghozatala visszásságot okoz mind a panaszosokkal, mind az érintett gyermekekkel szemben. A biztos a helyzet mielőbbi orvoslása érdekében felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy – a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel és a nemzetgazdasági miniszterrel együtt – vizsgálja felül a kormányhivatalokban, valamint azok járási és kerületi hivatalaiban a gyámhatósági feladatokat ellátó osztályok és főosztályok létszámkeretét, és az igazságügyi miniszterrel együtt tekintse át a kialakult jogi helyzetet. Az ombudsman ezen belül azt javasolta, hogy vizsgálják meg egyes gyámhatósági eljárások esetében a differenciált szabályozás kialakításának a lehetőségét, például bizonyos esetekben a függő hatályú végzés meghozatalának mellőzését, illetve az eljárás felfüggesztésének újbóli lehetővé tételét.