Tiszapalkonya, háromnegyed kilenc. Cigány asszonyok érkeznek a községháza elé. Leszállnak a biciklijükről, leveszik láthatósági mellényüket, néhányan egy cigarettát is elszívnak, mielőtt bemennénk a hamarosan kezdődő nyílt testületi ülésre. Közben beszélgetünk. Egy vörösre festett hajú nő felháborodik.
– Be sem lett kiabálva az ülés! Biztos azért tették reggelre, hogy senki ne tudjon eljönni.
Valóban nem jelentek meg sokan, ötven ember fagyoskodhat a hivatal előtt. Száva Lászlóné Rita egyszer csak a fejével egy kisebb csoport felé biccent.
– Megjöttek a molosok is.
Ők az ülés vendégei, azért kaptak meghívást, hogy beszámoljanak róla, miként tervezik kártalanítani a falubelieket, akik Tiszapalkonya határában lévő ásott kutait le kell zárni három évre. A Mol és a Mol Petrolkémia ugyanis egy talajvíz tisztítására szolgáló rendszer kiépítését kezdte meg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban, amely eltünteti azokat ipari szennyeződéseket, amelyek még az 1970-es, 80-as években kerültek a talajba.
Méréseik során Tiszapalkonya több száz kútjából mindössze hatnál találtak szennyezőanyagot, de intézkedési tervüknek megfelelően – elővigyázatosságból – a közelben lévő területen található összeset lezárnák.
Ez idő alatt ivóvízzel kell megoldaniuk az érintett területen élőknek az autómosást és a locsolást. Ha a három szűk esztendő letelik, újabb méréseket végeznek, és ha nincs ipari szennyeződés a vízben, újranyithatnak a kutak. A vállalat ígéretet tett, hogy a szóban forgó időben kompenzálja a lakosság pluszköltségeit. A Magyar Nemzet kérdésére elmondták, ennek mértéke az ingatlan nagyságától függ, és meghatározásakor figyelembe vették a vonatkozó jogszabályokat és a jelenleg érvényes közműdíjakat is. A jelenlegi elképzelés szerint a kompenzációt tavasszal és ősszel fizetné ki a Mol az érintetteknek. Erről azóta értesítőt is kiküldtek a falubelieknek. Ebben benne van, hogy terveik szerint a tisztítás jövő év júniusában indulna, és az is, hogy a Mol és a Mol Petrolkémia törekszik arra, hogy az érintetetteket megfelelően tájékoztassák.
Nincs benne viszont az a kitétel, amit még tavaly decemberben kaptak kézhez a település lakói: ebben az áll, hogy a kútrendszer kiépítése nem okoz kárt a közelében álló ingatlanokban. Sőt: az is szerepelt a Mol által küldött brosúrában, hogy amennyiben mégis bekövetkezne egyes ingatlanok esetében az értékvesztés, azért „a megalapozatlan hírek terjesztői a felelősek”. Mindenesetre a Tiszapalkonya peremén elhelyezkedő Görgey utcában élők nemcsak házaik értékét féltik, hanem magukat az épületeket is. Attól tartanak, hogyha beindulnak a telkek végétől hat méterre lefektetett szivattyúk, nemcsak a kutakból tűnik el a víz, hanem az egyébként javarészt szocpolból épült Görgey utcai házak alatt futó érből is. Így attól rettegnek, hogy mikor dől rájuk a házuk. Rita például azt mondja nekünk, hogy akkor ők be sem mernek majd menni az ingatlanba, és a szabad ég alatt fognak éjszakázni.
A Mol kérdéseinkre azt a választ küldte, hogy a tervezési és engedélyeztetési időszakban ezt a kérdést is megvizsgálták. Szerintük a külső szakértői vélemény alapján „teljességgel kizárható”, hogy a házakban bárminemű károsodás lépne fel. „Teljesen megértjük a lakosok aggodalmait, de nem számítunk statikai problémákra. Amennyiben minden várakozásunk ellenére bármi káresemény történne a lakóházakban, akkor a Mol minden esetben helytáll az igazoltan általa okozott károkért” – áll a vállalat szerkesztőségünknek írt levelében.
Tiszapalkonya, negyed tíz. Az önkormányzat dolgozói hatalmas adag péksüteményt hoznak a terembe, ahol az önkormányzati gyűlés lesz. Az érdeklődők halkan zúgolódnak. A képviselők már helyet foglaltak, csak a polgármesterre és a molosokra kell várni. Meg is jelenik a település vezetője, Lasztóczi László Attila. De egyedül. Azzal kezdi mondanivalóját, hogy a Mol munkatársai nem számítottak arra, hogy a lakosság és a sajtó képviselői is jelen lesznek az ülésen. Ezért telefonáltak a feletteseiknek, akik azt javasolták nekik, hogy így ne vegyenek részt a vitán. Később megtudjuk, az ülés után a falu jegyzőjénél érdeklődtek arról, hogy melyik lap munkatársai jelentek meg Tiszapalkonyán. Sivák Anita elmondta nekik, hogy a Magyar Nemzettől jöttek tudósítani.
Tiszapalkonya, fél tíz. Kezdődik a személyeskedésektől és indulatos bekiabálásoktól sem mentes testületi ülés. Kisebb vita alakul ki, hogy az első napirendi pontnak van-e értelme a molosok nélkül, de aztán belevágnak a megjelentek. A polgármester közli, hogy ő majd ismerteti a molosok álláspontját. Vagyis: a Mol úgy képzeli a kompenzációt, hogy a telkek mérete alapján fizetné ki a vízdíjban felmerülő különbözetet. Ezt több megjelent lakos is bírálja, mondván, a telekméret és a vízhasználat nem törvényszerűen függ össze. Hozzák is sorban a példákat: elhangzik, hogy a kis telken élőknek is lehet két autójuk.
Bírálják a polgármestert azért is, hogy nem állt ki a faluért, van, aki egyenesen azzal vádolja meg, hogy „molos szeretne lenni”. Lasztóczi László Attila ezt visszautasítja, azzal védekezik, hogy azért szorgalmazza a megoldást és a megegyezést, hogy haladjon végre az ügy. Több vádra azzal riposztozik, hogy ha körbenéz a teremben, „akkor több olyan embert lát, aki annak idején a Molnál dolgozott”. Kérdésre válaszolva elmondja, hogy kapott a falu pénzt a tiszaújvárosi vállalattól.
Ezt a Mol is megerősítette érdeklődésünkre. Iparűzési adót ugyan nem kell fizetniük Tiszapalkonyának, de alapítványukon keresztül „hosszú évek óta” támogatják a dél-borsodi régió településeit. Fenntartanak például egy hátrányos helyzetű jó tanulóknak szóló ösztöndíjrendszert, illetve különböző programokkal igyekeznek segíteni a hátrányos helyzetű régió óvodáit és iskoláit. A településeket közvetlen támogatásban is részesíti a Mol Petrolkémia „falunapok, gyermeknapi rendezvények és egyéb programok” keretében.
De még így is felmerül, hogy a képviselők ne hagyják, hogy a polgármester „négyszemközt, egyedül” tárgyaljon a vállalat képviselőivel.
Tiszapalkonya, fél tizenegy. Az első napirendi pont tárgyalása a végéhez közeledik, egyre többen szólalnak fel. Sokan már a polgármester lemondását követelik. Egy testes cigány férfi feláll, úgy szólal fel. Szerinte sztárügyvédet kellett volna felfogadnia Tiszapalkonyának, de nagyobb bajt is lát annál, hogy ez nem történt meg.
– Nem álltál ki értünk, Laci, a lakossági fórumon. És ezt az apukád is elismerte! Így volt? – teszi fel a kérdést a polgármester balján ülő képviselőnek, Lasztóczi Lászlónak, aki csendesen bólint. Fia, Lasztóczi László Attila településvezető erre nem szól semmit.
Varga Lajos képviselő azt mondja, Tiszapalkonyán nem kell a falra festeni az ördögöt, mert az már ott van. De a falak alatt. Szerinte jóval szélesebb területen húzódik a föld alatt a szennyeződés, mint amit korábban valószínűsítettek. Korábban ugyanis a Mol készített egy intézkedési tervet, amely szerint a földbe került, lassan mozgó ipari szennyeződés csak a távoli jövőben érné el a falut a jövő nyárra felépítendő kútrendszer felépítése nélkül. Ehhez képest már most van kút Tiszapalkonyán, amelyben kimutatták az ipari szennyeződést, és nem is a Görgey utcában, hanem beljebb a faluban, távolabb a vegyi művektől. Az első napirendről végül nem szavaz a testület.
Tiszapalkonya, tizenegy óra. Zajlik a vita a képviselők és a polgármester, valamint a polgármester és a megjelentek között. Egy Görgey utcában lakó asszony közben hátrafordul hozzánk: mindenről van szó, csak a házunkról nem. Kis idő múlva sokak példáját követve legyint, és elhagyja a termet. Így teszünk mi is, és a Görgey utcába megyünk. A házak mögötti legelőkből lett szántón karók állnak, azok jelzik, hol lesznek majd a kutak. Az utca kihalt, csak egy asszonnyal találkozunk. Ő nem akar nyilatkozni névtelenül sem, mert attól fél, hogy így nem kap közmunkát. Egy férfi szóba áll velünk. Kérdésünkre széttárt karral válaszol: azt mondja, a kútsorról már döntöttek, úgyhogy fogalma sincs, mit lehetne tenni ellene, és hogy kell-e egyáltalán. Közli azt is, hogy ő nem használ sok vizet az öntözésre, mivel csak egy kicsi kertet művel.
