Úgy volt, hogy már jöhet haza. A váróban beszélgetett, amikor lefordult a székről, és meghalt. Szívinfarktust kapott
– meséli férje halálát és kálváriájának történetét Alszászi Erika. A hatvannégy éves nő 1998-ig biztos körülmények között, saját lakásában élt férjével, két fiával és lányával. A férje halála után viszont a fodrászként dolgozó Erika már nem tudta egyedül eltartani a családot, és arra kényszerült, hogy eladja otthonukat. Abban reménykedett, hogy ha kisebbe költözik, marad egy kis vésztartaléka. Ez a pénz azonban nem tartott sokáig, és a nőnek nem csak kábítószer-függőségben szenvedő fiáról, hanem másik fiúgyermekéről is gondoskodnia kellett. Zoltán látás- és gerincsérülése miatt rokkant, ezért nehezen kapott munkát. Így történt, hogy Alszászi Erika és Zoltán a kétezres évek elején albérletbe mentek. A nő egészsége ekkorra már nagyon megromlott, de dolgozott, akkor éppen parkolóőrként egy plázában. Cukorbeteg lett, súlyos reumás és érrendszeri problémái volták. Nehezen, de valahogy mégis megéltek. 2011-ben azonban újabb csapás érte a családot. Egy önkormányzati ellenőrzés során kiderült, hogy az Erikáék által bérelt apró lakást jogszerűtlenül adta ki a főbérlője. A nő hiába fizette a bérleti díjat, a főbérlő azt nem továbbította az önkormányzatnak, így közel félmilliós köztartozás halmozódott fel.
###HIRDETES###
– A Blaha Lujza téren lévő ingyenes jogi segítségnyújtókon keresztül kezdtem el az ügyet intézni. Ekkor kerültem kapcsolatba a Város Mindenkié és az Utcáról Lakásba szervezetekkel. Együtt sikerült kiharcolnunk az igazamat a 13. kerületi polgármesternél. Azóta én magam is önkéntesként dolgozom nekik, segítek, amiben tudok.
Erikát és Zoltánt tehát nem rakták ki az albérletükből, így nagyobb biztonságban érezhetik magukat. Zoltán munkát is talált, karbantartó egy egyetemen. Az ingatlan azonban siralmas állapotban volt, a család keresetéből pedig csak a felújításnak egy kis részére futotta. Ezért az Utcáról Lakásba Egyesület önkéntesei – köztük szerkesztőségi csapatunk – sietett a segítségükre.
Az Utcáról Lakásba Egyesület a Város Mindenkié csoport része. Ez utóbbi 2009-ben alakult hajléktalan emberek és az őket segíteni vágyók összefogásával. Azt szeretnék elérni, hogy a döntéshozók megfelelő lakáspolitikát alakítsanak ki. Továbbá céljuk, hogy megvédjék a hajléktalan emberek jogait és érdekeit, és küzdjenek társadalmi megítélésük javításáért. Az Utcáról Lakásba tagjai pedig kifejezetten azon dolgoznak, hogy hajléktalanok kaphassák meg a szociális bérlakásokat, és lakhatóvá varázsolják a lepusztult ingatlanokat. Segítségükkel 600 ezer forintot sikerült Alszászi Erika és Zoltán lakásának rendbetételére adományokból összeszedni. Villanyszerelés és szinte teljes tatarozás is megoldható ebből, mivel a munka nagy részét önkéntesek végzik.
A havas eső áztatta udvaron több tucat megrakott sittes zsák hever, valamint törött csempék, egy fél létra, egy rozsdás bojler és két olívazöld fotel várakozik arra, hogy belekerüljön a társasház bejárata előtt álló konténerbe. A munkálatokat József, az Utcáról Lakásba Egyesülenek dolgozó ősz, szakállas kőműves irányítja. Nem szégyelli bevallani, hogy korábban maga is két évig volt hajléktalan, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy sátorban csak két hétig lakott, majd saját kezével épített egy hat négyzetméteres fakunyhót. Asztalnál ettem, ágyban aludtam – meséli, s hogy alátámassza szavait, megmutatja a kunyhóról készült képeket a telefonján.
A meleg hónapok alatt nem is volt semmi gond, ősz végén és télen azonban sokat dideregtek párjával. Hiába fűtöttek ugyanis az erdőből kivágott fával, miután kialudtak a lángok, pillanatok alatt bekúszott a zimankó a vékony falak közé. József mégsem a fagyok, hanem egy agyi infarktus miatt került közel a halálhoz. Egyik éjjel úgy érezte, hogy mindene zsibbad, de csak jó pár órával később, a saját lábán jutott el orvoshoz. Szerencséje volt, a stroke nem okozott nála maradandó károsodást.
A kórházban nem maradt sokáig. Párja ugyanis az erdőben volt étel és fa nélkül. József szerint a hajléktalanság már csak olyan, hogy italt ugyan adnak a bajtársak szükség esetén, ennél több segítségre azonban nem igen számíthat az ember. A férfi nyíltan beszél arról is, hogy utcára kerülését italozás és játékfüggőség előzte meg. És magánéletének válsága. Tizennyolc év után egy másik férfi miatt tette utcára korábbi párja, akivel egy közös fiuk is van. A szakítás után állítása szerint egyik napról a másikra abbahagyta az ivást, és a mostoha körülmények ellenére mindig odafigyelt arra, hogy ne engedje el magát. Hajléktalansága alatt is végig dolgozott.
József irányításával a zsákokat és a törmelékeket kihordtuk a konténerbe, a falakat penész elleni szerrel kezeltük, végül pedig lefektettük a padlószigetelést. A munkák persze nem értek még véget, de az önkénteseknek köszönhetően biztosak lehetünk benne, hogy a család végre emberhez méltó körülmények között élhet majd.
###HIRDETES2###
