Tény ugyanakkor, hogy valószínűleg nem a fiatalkorúak közfoglalkoztatásból való kitiltása volna a legjobb megoldás, hiszen ez önmagában nem akadályozná meg az iskolai lemorzsolódásukat. Legalábbis ezt mutatják a fiatalkorú álláskeresőkre vonatkozó adatok, amelyeket szintén a Belügyminisztériumtól kértünk ki. 2013-ban még csak 636 kamaszt regisztráltak álláskeresőként, ami az összes álláskeresőnek alig a 0,12 százaléka. Ezzel szemben 2014 decemberében már közel háromszor ennyi, 1741 regisztrált álláskereső volt fiatalkorú, 2015 végén pedig 2485, a teljes állomány 0,66 százaléka. Tavaly az év első 11 hónapjában 2205 tizennyolc év alatti fiatalt regisztráltak álláskeresőként, arányuk az összes álláskereső között 0,7 százalékra nőtt. Vagyis a tankötelezettségi kor tizennyolcról tizenhat évre való, 2012. őszi leszállítása óta meredeken emelkedik az iskolát nagykorúságuk előtt elhagyók, és így tizennyolc éves koruk előtt munkanélkülivé váló fiatalok aránya. A tankötelezettségi kor újbóli megemelését már több oktatási szakértő is sürgette, ám a kormány által összehívott köznevelési kerekasztal – amelyet a kabinettel kritikus szervezetek bojkottáltak – szeptemberben arra jutott, hogy a tizenhat éves korhatárt nem tartják időszerűnek megváltoztatni.
Pedig a végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni kormányzati stratégiában a kormányzat azt is elismerte, hogy Magyarországon még mindig rendkívül magas az iskolapadot elhagyó fiatalok száma. Egy módszertani kísérlet alapján 2014 februárjában az oktatási rendszerből csak abban az egyetlen tanévben több mint 42 ezer gyerek esett ki. Közülük több mint 25 ezer diák a saját döntése alapján szakította meg tanulmányait, miután betöltötte tizenhatodik életévét, és már nem volt tanköteles. Így a cselekvési terv azt a következtetést is levonja: az adatokból jól látható, hogy a tankötelezettségi kor elérése döntően hozzájárul ahhoz, hogy a tanulók jogviszonya a középfokú végzettség megszerzése nélkül szűnjön meg.
