Gyávának nevezte Orbán Viktort és kormányát az MSZP-s Tóth Bertalan, amiért nem vállalták, hogy népszavazás döntsön az olimpiai pályázatról: napirend előtti felszólalásában a politikus azt mondta, nem az a szégyen, ha az emberek véleményt mondanak egy fontos kérdésről, hanem az, hogy már a visegrádi országokhoz képest is lemaradtunk.
Tóth Bertalan hozzátette, a háttérhatalmakkal való hadakozás helyett a kormány foglalkozhatna valódi problémákkal, így a paksi bővítés hitelével, ami szerinte 21 évre adósítja el az országot.
Kormányzati részről Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára válaszolt, riposztja szerint ha az MSZP-n múlna, még mindig az IMF-hitelt nyögnék a magyarok.
A paksi bővítésről beszélt az LMP részéről Schmuck Erzsébet: a képviselő szerint erről társadalmi döntés kellene szülessen, hiszen az embereket legalább annyira zavarja a rájuk készített beruházás, mint az olimpia terve.
Az LMP-s politikus egyúttal a kommunizmus áldozatairól is megemlékezett felszólalásában – és ennek kapcsán kérte az ügynöklisták titkosításának megszüntetését, mivel még mindig nem ismerjük a bűnösöket. Erre a felvetésre is Dömötör Csaba reagált: szerinte van annak egy bája, hogy az kéri számon a kommunista bűnöket, aki maga is komoly tisztséget viselt a kommunista rendszerben.
Schmuck ezt határozottan visszautasította, és hozzátette, egy időben tisztség nélküli KISZ-titkár volt, de MSZMP-tag soha.
Dömötör a paksi bővítés kapcsán még hozzátette, népszavazást arról lehet tartani, amit a jogszabályok engednek és kellő társadalmi támogatottsága van.
A kommunizmus áldozatairól emlékezett Harrach Péter, a KDNP elnöke. Szólt azokról az emberekről – az elkövetőkről –, akik a hatalom közelébe kerültek. Említést tett az állampárt azon egykori tagjairól is, akik vagy meggyőződésből, vagy karrierizmusból léptek be a pártba, azt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ő maga nem volt az állampárt tagja.
Felvetésére a szintén KDNP-s Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára válaszolt: emlékeztetett, hogy a Gulágra hurcoltak 800 ezer embert, közülük 200 ezren soha nem jöttek haza, de Kárpátaljáról minden ötödik magyart elvitték A kommunista diktatúra számos áldozatára mutatott rá, például arra: a diktatúrában 80 ezer ember jövőjét vágták el és másfél ezer civil szervezetet oszlattak fel.