Vizoviczki László védője, Jován László védőbeszédében amiatt kárhoztatta az ügyészséget, hogy – a törvényi kötelességükkel ellentétesen – csak a terhelő bizonyítékok beszerzésén munkálkodtak, a mentő körülmények felderítését teljes mértékben mellőzték. – A jogszabály által megkövetelt méltányosságnak nyomát sem láttuk – sopánkodott az ügyvéd.
Példaként hozta, hogy a nyomozó hatóság olyanokat is tanúként hallgatott ki, akikről már akkor tudták, gyanúsítottak lesznek. Ez azért jogellenes, mert míg a terheltnek joga van hallgatni, a tanúnak nincs – világított rá Jován, aki szerint így tehát garanciális jogoktól fosztottak meg egyeseket, törvénytelenül szerezve be bizonyítékot. Emiatt kritizálta a házkutatásokat is.
Arról is beszélt, ami a védelem – és személyesen Vizoviczki László – részéről az eljárásban többször felmerült: nem világos, hogy a vád szerinti bűncselekményt pontosan milyen összegre követték el.
„Ahány szakvélemény, annyi szám”
– célzott a jogász arra, hogy a három kirendelt igazságügyi szakértő más-más összegben mutatta ki a be nem fizetett áfát. – Bizonytalan összegre nem lehet büntetőjogi felelősséget alapítani – szögezte le az elsőrendű vádlott ügyvédje.
E témában ismét előkerült a borravaló kérdése, annak bevallása ugyanis – mivel az nem az áfa, hanem a személyi jövedelemadó alapja – nem a cégek adóbevallási kötelezettségének körébe tartozik a védelem álláspontja szerint. A lefoglalt iratokból azonban nem világos, hogy mennyi a borravaló összege, amit a vádban említett, elmaradt áfa alapjából le kellene vonni – mondják. Jován visszautalt ügyfele egy korábbi vallomására, melyben a klubtulajdonos elmondta, egy Sz. Attila nevű vendég például sokszázezres borravalókat hagyott egy-egy alkalommal a szórakozóhelyeken.
Az ügyészség véleménye ezzel szemben az, hogy azok a számlán felüli összegek, melyeket a klubok és éttermek begyűjtöttek, majd visszaosztottak a pincéreknek, már nem borravalóként, hanem bevételként és kiosztott jutalékként értékelendőek.
